2123

A Föld már nem létezik. Az emberek most egy Benope nevű bolygót akarnak elvenni az őslakóktól, a Kriptidektől.
Készen vagy arra, hogy megmentsd a bolygót, vagy hogy elfoglald az emberiségnek?
Döntsd el, s harcolj!


 
PortálPortál  HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | .
 

 Síkság

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Napkelte
Isten
Isten

Hozzászólások száma : 328
Hírnév : 2
Regisztrált : 2013. Jun. 04.
Kor : 26
Tartózkodási hely : Valahol

Karakterlap
Szint: ???
EXP:
0/0  (0/0)
Elem/Kaszt: Fény

TémanyitásTárgy: Síkság   Szomb. 26 Okt. 2013, 20:09

Ez egy hatalmas mező, néhány nagyobb állattal, semmi érdekesebb nincsen itt. Kivéve azt a titokzatos oltárt a mező közepén, aminek jelentősége a mai napig titok...

_________________
"LIDÉRCÉJ, ELÉG LEGYEN! Azzal nem oldunk meg semmit sem, ha az Emberek szintjére süllyedünk, és lemészároljuk őket ész nélkül, mint ahogy ők minket!"

Vendégek ide tehetik az oldaluk bannerét, cserében tegyék ki az ő oldalukra a miénket.

Színkód: #CC9933
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://mystery-world.hungarianforum.net
avatar
Yoshida Haru
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 29
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Nov. 23.

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
300/500  (300/500)
Elem/Kaszt: Medikus

TémanyitásTárgy: Re: Síkság   Pént. 06 Dec. 2013, 18:52

Kiyo & Haru - kalandozás
Eternia, a "Mennyek városa", szinte ledöbbentő látványt nyújt, el se hinné az ember ha nem a saját szemével látja, hogy létezik egy ilyen szépséges város ezen a bolygón, méghozzá egy olyan életforma építette, akik nem rendelkeznek kellő technikai eszközökkel, és mégis, ezek a kőfaragások, a hófehér fal simasága. Lélegzetelállító, órákig is tudnék gyönyörködni a látványban. Egy ilyen nagy város pedig, rengeteg titkot rejthet.. megannyi rejtély ami megoldásra vár... Kezdjük is a felfedezést azzal az óriási templommal... halkan de biztosan kezdtem lépdelni, minél távolabb kerülni a kis "táborhelytől".
- Haru! - mondta ki a nevem, egy kis torokköszörülés kíséretében egy férfi, nem fordultam meg tovább próbáltam osonni. - Mégis hová készülsz? - ragadta meg a vállam és fordított az ő irányába. Kényszerből csak nevettem egyet, próbáltam kerülni a tekintetét, előre tudtam, hogy megszid amiért próbáltam ellógni a kötelességem elől.
- Csak levegőzni indultam Főnök. - szalutáltam, pedig semmi szükség nem volt rá, csak gúnyolódni akartam. Megrázta a fejét, és visszaküldött a többiekhez. Felfújt arccal sétáltam vissza, egy követ rugdosva magam előtt. Igazságtalanság, nem azért csatlakoztam az Abyssionhoz, hogy feltérképezzem a környező területeket, hanem, hogy kutatásokat végezzek. Én egy orvos vagyok, küldjenek fegyvereseket. Lehuppantam egy lókora faragott kőtömbre, és elkezdtem a jegyzeteimet olvasgatni. Közben erre felé forgolódott az önjelölt főnök is, a lelkemre kötötte, hogy ne mozduljak el addig amíg meg nem érkezik a társam akivel indulhatok a Síkság felé. A hozzám hasonló többi medikus az élelmiszer készletet ellenőrizte, illetve az ellátmányainkat osztották szét, amivel be kell érnünk a kalandozás során. Próbáltam nem odafigyelni rájuk, nem ápoltam túl jó viszonyt velük, nem fogadják el a zsenialitásom, pedig természetesen én vagyok az egyetlen közülük, aki próbál valamicskét az itteni környezettel is foglalkozni. Nem értem, hogy lehet az, hogy több száz, akár ezer ismeretlen növény faj, és még csak meg sem vizsgálhatom őket, amit azzal indokolnak, hogy túl tapasztalatlan vagyok hozzá. Csak félnek attól, ha kifejlesztek egy erős gyógyszert, magasabb rangú leszek mint ők. Már egy ideje várakoztam, unalmamban már a szemüvegem kezdtem törölgetni.

_________________
színem: weed
Pontok felszereléssel együtt:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Nagoyaka Kiyoshi
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 10
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Oct. 28.

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
130/500  (130/500)
Elem/Kaszt: Mesterlövész

TémanyitásTárgy: Re: Síkság   Pént. 06 Dec. 2013, 19:29

Az Abyssion újabb területek felfedezése miatt indult és mivel én is a tagja vagyok a frakciónak, nekem is kellett mennem. Kettes párokba kellett rendeződnünk, viszont az én társamat nem találtam. Nem lepett meg, hogy az emberek még mindig megbízhatatlanok, hisz miért is változtak volna meg egy bolygó elpusztulásától? Találtak egy újat, amit millió évek alatt ismét tönkretehetnek. Egy bolygó pusztulását már megéltem, ki tudja, lehet hogy még ennek a végét is fogom látni, ha minden így folytatódik. Vicces lenne látni, ahogy menekülnek az emberek, és jajgatnak. Nagyon is. A háború értelmetlen az Abyssioniak is hozzájárulnak igazából a bolygó pusztulásáért. Ahová a romlott emberek beteszik lábukat, ott nem marad más, csak hamu. A Földdel is ez lett, most miért történne más? Az emberek bolondak, képesek a jelennek élni, és nem törődnek a múlttal. Ez egyenlő azzal, hogy elfelejtik a hibáikat, és újra elkövetik. Ezt már én is elkövettem. Megbíztam egy emberben. Soha többé nem fogok. Kiderült, hogy a társam valami Haru, vagy kicsoda. Igazából nekem a nevek nem jelentettek semmit, már a sajátomat se tudtam lassan. Nem tudtam mennyi idős vagyok, hogy hívnak, miért élek, az sem volt újdonság hogy más nevét nem jegyzem meg. Mindenesetre elindultam megkeresni a személyt, az ottani kijelölt főnök kezdett csúnyán nézni rám, csak mert egy helyben üldögéltem. Magam a név ismerős is volt, egy arc be is ugrott, látásból már ismertem, az egyik medikusunk volt, akinek állítólag nagy jövőt jósoltak a szakmájában. Végül negyedórányi keresgélés után sikerült megtalálnom, már azt hittem teljesen nyoma veszett. Egy kövön üldögélt, leültem mellé, amolyan jelzésnek szántam, hogy indulhatunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Yoshida Haru
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 29
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Nov. 23.

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
300/500  (300/500)
Elem/Kaszt: Medikus

TémanyitásTárgy: Re: Síkság   Pént. 06 Dec. 2013, 20:06

Alaposan, megtörölgettem, majd a nap felé emeltem, a kedvenc szemüvegem. Sehol egy folt, vagy karcolás, gyönyörű. Felhelyeztem a jól megérdemelt helyére, majd a mutató ujjammal böktem rajta, hogy le csússzon le az orromról. Körbefordultam, egyre csak fogytak az itt lévők, amikor már csupán egy maroknyi ember lézengett próbáltam kiszűrni ki a lehetséges társam. Annyi biztos, hogy nem az egyik medikussal fognak össze rakni, hülyeség lenne, mindketten meghalnánk egy támadás során. Habár a kapitánytól bármi kitelik... nem lepne meg, ha képes lenne egyedül kiküldeni Vexonusi területre, hogy nézzem meg, mi is van arra felé. Hatalmasat sóhajtottam, és néztem, hogy az utolsó csapat is elindult. Hol marad már a társam? A távolban néhány alak mozgását figyeltem, úgy tűnt erre felé tartanak, öltözetükből könnyen leszűrtem, hogy a fegyveres egységekhez tartozhatnak. De párban haladnak, kicsi az esély, hogy egyikükkel kellene mennem. Számoltam a másodperceket, már azon gondolkodtam, hogy ellógok, úgysem jön senki, és legalább valami hasznossal tölthetem el a napomat. Nyújtóztam egy hatalmasat, majd a kezem egy fejhez ért hozzá.
- Bocsánat - reagáltam rögtön, és felé fordultam. Hosszú karmazsin vörös haj, ez volt az első dolog amit megláttam. Majd felé fordultam. - Izé... - nem jutott eszembe mi is volt a neve, kicsit kellemetlenül jött ki a dolog, de inkább gyorsan váltottam. - Milyen szép fehér bőröd van. - csusszantam közelebb hozzá, kezemet pedig a karjához simítottam. Hófehér bőr, elég gyakori azok között akik sok időt töltöttek sötét helyeken az Űrhajón, biztosan valamiféle karbantartó szerepet tölthetett be. Izgatottam igazítottam helyére az okulárét, majd az oldal táskámba csúsztattam a kezem, és előkaptam egy vékony rövid pálcát ami végére vatta volt erősítve. - Nyisd nagyra. - másztam felé, a pálcát pedig a szája irányába toltam. Egy kis mintha sosem árthat, ha már nem érkezik meg a társam, akkor lesz mit vizsgálni a délután folyamán. Vajon egy csepp nyálból mennyire lehet kimutatni a nirvaniumot a szervezetben? A gondolatmenetemből hamar kizökkentett a morgolódó parancsnok hangja...
- Hé! Ti még miért nem indultatok el? Ne játszadozz már! - szidott le, elpakoltam a cuccaimat. Majd lepattantam a szikláról. Szóval ö lesz a társam. Végül is ez elég logikusan hangzik. A faragott kőtömb lábánál két hátizsák várta a gazdáit, korábban készítették ide nekünk.
- Szóóval... Szerintem induljunk el, kérlek hozd a hátizsákokat, - mutattam feléjük. Egy hozzá hasonló magas srácnak meg sem szabadna kottyannia az ilyesminek. - Én majd mutatom az utat. - mosolyogtam rá. Majd ha felkészült, akkor elindultam a városból kivezető úton. Ha viszi a hátizsákot bevárom, ha pedig nem akkor próbálom tartani vele a tempót.

_________________
színem: weed
Pontok felszereléssel együtt:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Nagoyaka Kiyoshi
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 10
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Oct. 28.

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
130/500  (130/500)
Elem/Kaszt: Mesterlövész

TémanyitásTárgy: Re: Síkság   Pént. 06 Dec. 2013, 22:05

Rajtunk kívül már mindenki elhagyta a helyszínt, először észre sem vett engem, csak akkor jött rá hogy ott vagyok, amikor nyújtózkodásakor hozzáért a fejemhez a kezével. Nem zavart, nem érdekelt, nem fájt, gondoltam, legalább észrevett. Ő maga is tudta, hogy nem fájhatott nekem, ahhoz sokkal nagyobb lendülettel kellett volna becsapódnia az öklének, viszont a bolond, emberi formaságokat követve, bocsánatot kért tőlem, aztán elkezdett habogni-babogni, végül csak annyit tudott mondani, hogy milyen szép fehér bőröm van. Sosem volt más színű, lehet hogy neki különösnek hatott, vagy csak simán nem tudott mást mondani, engem nem lepett meg, nem érdekelt, de a bőröm kívül még rengeteg dolog nem érdekelt, szinte minden. Közbe kicsit közelebb ült hozzám és a karomon végig simította a kezét. Érdekes érzést keltett bennem, nehéz lenne leírni, talán úgy tudnám elmondani, egy pillanatra teljesen lehántolta az egész valómat, és lenyúlt egészen a lelkem mélyére…egyetlen érintéssel. Egy ideig nem is értettem mi történt…teljesen lesokkolt az érzés. Nem értettem mi történt velem, teljesen letaglózott valahogy. Aztán még tovább fokozta a dolgot, táskájából elővett egy vékony, s rövid pálcikát, majd a szám felé nyújtotta. Nem értettem mit akar és nem is érdekelt túlzottan, talán arra tudtam gondolni hogy nyálmintát szeretne venni, de hogy miért, azt nem tudtam. Még akkor sem nyitottam volna ki a szám, ha tudom mit akar tőlem, én döntésem mit teszek. Ezalatt parancsot kaptunk, hogy induljunk el, és mivel abban az egy esetben egyet értettem azzal az idióta parancsnokkal, felálltam, felkaptam a táskákat, a puskámat a kezembe vettem, majd a lányra vetettem a tekintetem és vártam hogy mutassa az utat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Yoshida Haru
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 29
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Nov. 23.

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
300/500  (300/500)
Elem/Kaszt: Medikus

TémanyitásTárgy: Re: Síkság   Szomb. 07 Dec. 2013, 09:10

Hiába próbálkoztam a száját nem nyitotta ki, ha nem lettünk volna indulásra parancsolva, biztosan felfeszítettem volna valamivel, vagy legalább egy próbát tettem volna rá. Készségesen felkapta a két hátizsákot, amiben a túlélésünk kulcsa van, és mintha parancsra várna, áll és figyel. Mivel én vállalkoztam a "csapat" vezetésére, ami valljuk be nem lesz túl nagy munka, mivel csak ketten vagyunk... ezért várható is, hogy nem indul el egyedül. Elindultam a nyugati kapu felé, először saját tempómban, majd ha szükségesnek láttam, lassítottam, hogy ne maradjon le túlságosan, végtére is kettőnk helyett cipekedik. Testi adottságaiból pedig látszik, hogy nem bírja majd sokáig vinni, őket. Nem foglalkoztam különösebben a dologgal, segítséget nem ajánlottam fel, mivel megfelelő testi erő híján nem tudnék ilyen mennyiségű cuccost vinni.
- Ha nem bírod már, nyugodtan szólj és tartunk egy kis pihenőt. - kíváncsi vagyok, miért ilyen hallgatag. Talán egy ritka betegség, ami fájdalmat okoz neki ha beszél? Lehet ezért nem hagyta, hogy megvizsgáljam. Különös... A városból gyorsan kiértünk, végre távol a kíváncsi szemektől és a főnök haragjától, azt tehetek amit csak szeretnék. Előre siettem, és egy sziklára megkíséreltem, hogy felmásszak. Magasabbról jobban be lehet látni a területet. Egy két vadállat kivételével semmi érdekeset nem látni. Vexonusi erőknek semmi nyoma, egyenlőre sikeresen kikerültünk minden akadályt. Lepattantam a szikláról és a fiú mellett folytattam az utat.
- Te miért csatlakoztál az Abyssion oldalára? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni vele, kezdés képen egy olyan témával álltam elő amit jó alaposan ki lehet tárgyalni. Vártam egy keveset, hogy válaszoljon, ha egyáltalán megteszi. - Hát nem hihetetlen, hogy néhány kriptid, annak ellenére, hogy bármilyen komolyabb tudás nélkül egy olyan várost felépített mint Eternia? Megöl a kíváncsiság mit használhattak, a kövek megmunkálására. - épp ésszel fel sem fogható, hogy pár kezdetleges eszközzel képesek lennének egy ilyen nagy dolgot véghezvinni. Habár a földön is a piramisokat erőgépek nélkül húzták fel... szóval talán mégsem olyan hihetetlen. Sőt jobban belegondolva van néhány elég nagytestű is köztük, akiknek meg sem kottyanna felemelni egy több száz kilós sziklát...

_________________
színem: weed
Pontok felszereléssel együtt:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Síkság   

Vissza az elejére Go down
 

Síkság

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mystery World Szerepjáték :: Játéktér :: Semleges területek-