2123

A Föld már nem létezik. Az emberek most egy Benope nevű bolygót akarnak elvenni az őslakóktól, a Kriptidektől.
Készen vagy arra, hogy megmentsd a bolygót, vagy hogy elfoglald az emberiségnek?
Döntsd el, s harcolj!


 
PortálPortál  HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | .
 

 A Szent Erdő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Napkelte
Isten
Isten

Hozzászólások száma : 328
Hírnév : 2
Regisztrált : 2013. Jun. 04.
Kor : 26
Tartózkodási hely : Valahol

Karakterlap
Szint: ???
EXP:
0/0  (0/0)
Elem/Kaszt: Fény

TémanyitásTárgy: A Szent Erdő   Szomb. 26 Okt. 2013, 20:45

Ez egy igen nagy erdő, aminek közepén, egy tisztáson áll egy pompás, s hatalmas fa, aminek felbecsülhetetlen jelentősége van: ez ugyanis maga a Szent Fa, amibe az Istenek zárták annyi évvel ezelőtt a Gonosz Entitást. Hogy véletlenül se szabaduljon ki ez az erő, éjjel-nappal a félisten Őrzők vigyáznak a fára, és azonnal letámadnak mindenkit, aki ki akarja szabadítani, illetve aki a fa közelébe mer menni...

_________________
"LIDÉRCÉJ, ELÉG LEGYEN! Azzal nem oldunk meg semmit sem, ha az Emberek szintjére süllyedünk, és lemészároljuk őket ész nélkül, mint ahogy ők minket!"

Vendégek ide tehetik az oldaluk bannerét, cserében tegyék ki az ő oldalukra a miénket.

Színkód: #CC9933


A hozzászólást Napkelte összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 16 Nov. 2014, 10:37-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://mystery-world.hungarianforum.net
avatar
David Blount
Vexonus
Vexonus

Hozzászólások száma : 15
Hírnév : 0
Regisztrált : 2014. Feb. 18.

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
200/500  (200/500)
Elem/Kaszt: Tudós

TémanyitásTárgy: Re: A Szent Erdő   Kedd 25 Feb. 2014, 20:59

Éppen, hogy el tudtam bújni, hogy egy kicsit kipihenjem magam.  De nem túl sok nyugtot hagytak.
- Ott van! Kapjuk el! –kiáltott fel hirtelen az egyik gyíkember, mi is a nevük? Ophidain? Valami ilyesmi, mindegy is, nem várhatok tovább, azonnal menekülnöm kell. De alighogy felkeltem, már egy egész csapat rohant utánam. Ez a faj nagyon strapabíró. Már több utcán át üldöznek engem és már csak a megfelelő zene kéne rá. ~Francba. Valami biztonságos helyet kell találnom. Talán a közeli erdőség jó búvóhely lesz.~ Így elkezdtem a közeli erdő felé futni.
- A Szent Erdő felé tart! Ne hagyjátok, hogy beérjen oda! – kiáltott rám, szinte már sikoltozva. Úgy tűnik ez nem volt jó ötlet, amit az is bizonyít, hogy nem sokára dárdák repültek el mellettem.
- A francba, a francba, a francba! – Nem hiszem el, hogy kerültem ilyen helyzetbe? Csak felderítő expedíción voltam, így „véletlenül” megérintettem egyet, ezekből a gyíkokból. Ő egyből rám kiáltott, de én próbáltam nyugtatni.
- Tudod, hogy kit nyugtass! Egyáltalán mit keresed egy magadfajta idegen errefelé? – rivallt rám.
- Ööö… Bevásárló körúton vagyok. – próbáltam hazudni, valami hihetőt. Hát, nem jött be.
- És minket akarsz megvásárolni, igaz? Hé, fiúk! Kapjuk el! –kiáltott oda még néhány gyíknak. Én egyből elkezdtem futni, hogy valami nyugodt helyet találjak, ahol átalakulhatok, de mindig rám találtak. Az emlékezésemből egy arcom mellett elhaladó dárda ébresztett fel. Kicsit megijedtem, de lélekjelenlétem megőrizve egyből felkaptam a lándzsát. ~Ez még jól jöhet.~ gondoltam és sebesen haladtam a fák felé. És pont az erdő szélén elestem. o.o Szerencsére, valami bozótosba, így volt időm átváltozni, és amire odaértek, csak egy másik fajtársukat látták, nem pedig egy betolakodót.
- Héj, nem láttál errefelé egy olyan nem rég érkezett lényt? Embernek, vagy minek hívják. –kérdezte tőlem az, akivel a vitát kezdtem.
- De láttam! Öhm, arra ment! Mutattam el jobbra, a fák közé.
- Akkor utána! –kiáltotta, és már ott se voltak. Ez azért elég fura találkozás volt. o.o Máskor óvatosabb leszek. Majd elkezdtem felmérni, magamat. Hmm. Ahogy felálltam, elég könnyűnek éreztem magam, szóval nem azok a hústornyok. A fegyverük jobban hasonlít az őskorira, mint a mostani lézerfegyverekre, tehát hadászatilag nem fejlettek. Ezek jó infók, remélem, majd többet is megtudok róluk. De még nem akarok visszamenni a városba, inkább elindulok az erdő közepe felé, úgy is láttam ott egy magas fát, onnan talán körbe tudok kémlelni. Csak azt tudnám, hogy miért voltak olyan idegesek, amikor erre indultam. scratch
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Ma'alsinassi
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 86
Hírnév : 3
Regisztrált : 2013. Nov. 04.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Sopron

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
350/500  (350/500)
Elem/Kaszt: Szél

TémanyitásTárgy: Re: A Szent Erdő   Szer. 26 Feb. 2014, 01:20

Tavasz! Imádtam ezt az évszakot, ugyanis a természet ébredésénél, és a fényben úszó tájaknál nincs szebb dolog ezen a világon. A tél után a jó idő is beköszöntött, ami számomra nem hozott nagy változást ugyan, de igencsak megnőtt a mozgolódás Eterniában, és környékén. A jó idő, mindig több arccal jár a városokban, és környékükön.
Ez viszont olyan pont volt, amivel én nem nagyon szimpatizáltam. Nem voltam kibékülve a tömegekkel, és a Tél óta szerzett élményeim óta közfigyelem tárgya lettem. Bár a tömött város nem fér össze az én ideális világképemmel, mégis napjaim zömét otthon töltöttem. Mesterem, és testvéreim azt hitték halálomon vagyok, én sem értettem igazán a dolgot. Kimozdulásaim nem vittek messzire, csupán a közeli rétre, ahol igen szép volt a látkép. Gyakran jártam oda pihenni, játszani, elmélkedni.
Azt hittem talán megtaláltam a számomra ideális helyet, ami a letelepedéshez vezet, ám egyszer csak azon kaptam magam, hogy már egyáltalán nem mozdulok ki otthonomból.
„Na, mi van? Elszoktál?” Kérdezték tőlem többen. Elsőre kicsit idegesített, de aztán rájöttem, hogy pont ezek a cinikus megjegyzések a kulcsai annak, hogy miért húzódtam vissza. Igen sok élményben volt részem igen kevés idő alatt. Leginkább az emberi ismeretségem volt az, akik a legtöbb élményt adták. Voltak ezek között pozitív, és kevésbé pozitív küldetések is, de mivel mindegyiket túléltem, így probléma nincsen. Egy kis nosztalgiázás után eszembe jutott, hogy igen unalmassá váltak a mindennapjaim, és valahogy én magam is rásegítek erre.
Bár elvben megvolt a gondom gyökere, hétköznapjaim menete nem változott meg. Sajnos amilyen könnyen találtak rám akkor a kalandok, olyan könnyen kerülnek el most. Gondoltam nagyobb utazásokkal lehet segíteni a dolgon. Nem segített. Sehol sem bírtam meglenni, egy-két napnál tovább.
- Lehetséges, hogy magasra raktad a mércét. – jött oda hozzám Eosen, látván, hogy aktivitásom tovább romlik.
- Hova raktam, mit? – kérdeztem vissza szinte hibernált állapotomból felkelvén.
- Túl sokat vársz! Olyan nagy dolgokat akarsz meglátni, hogy a kicsiket már meg sem látja a szemed.
- Ezt is megéltem, hogy te ösztönzöl engem kalandozásra? – kérdeztem őszinte csodálkozással, tudván, hogy ez igen messze állt ettől a vén dögtől.
- Ha itthon nem veszem hasznod, akkor inkább ne itt téblábolj! Nassi, olyan vagy, mint az apád, neked nem itt van a helyed. Szárnyaim alatt tudlak, amíg feltétlen szükséges, de ne húzzuk egymás idejét. – mesterem bölcs tanácsai inspiráltak, mint mindig. – Talán ha nem akarnád egyetlen kimozdulásod alkalmával megmenteni a világot, rájönnél, hogy nem a világ változott, hanem te.
- Nem értelek. – válaszoltam egyszerűen, de őszintén Eosen beszédére.
- Itt van Ohm. Lassan elég idős lesz, hogy egyedül menjen el, hogy messzi földeken teljesítsen megbízásokat, ahogyan te is. Kevés a testvéreid között az olyan sárkány, aki szívesen mozdul ki a védelmet nyújtó fészekből. Ohm olyan, mint te, ezért arra gondoltam, hogy neki adom a neked kitűzött feladatot.
- Dehogy vagyok olyan! – háborodtam fel. – Ohm, hogy is mondjam, nem igen kedvel, ugyanis elítéli az embereket, amire még azt mondanám, hogy az ő baja, de a nézetei miatt nem vagyunk túl jó kapcsolatban. – magyaráztam gyorsan meg a dolgot. – De egy kérdés. Ha odaadod másnak a feladataimat, hogy akarod elérni, hogy kimozduljak? Olyan sok szabadidőm lesz, hogy újra elönt az életkedv? – utolsó kérdésemet komolyan kérdeztem. Tudtam, hogy Eosen olykor bolond, de van, hogy irreális megközelítéssel old meg egy komoly problémát. Most is valami hasonlót véltem felfedezni a dologban.
- Szabadidő? Na, ne nevettess! – mordult fel Eosen. – Te fogod elkísérni Ohmot az útján.
- Mi? Jajj, ne már!
- Hogyan, mondod? – nézett rám érdeklődve Eosen, ugyanis nem volt még hozzászokva az emberi „szlenghez”, vagy mihez. – Mindegy! Tudnod kell, hogy Ohm egy gyakorlat folyamán sérülést szenvedett, így nem tud repülni. Hosszú utatok lesz. – egy darabig csak emésztettem az elhangzott információt.
- Hova is megyünk? – kérdeztem már szinte félve. Ellentétes világnézeteink mellett voltak még gondok, ami miatt nem szívesen töltöttem el időt Ohm társaságában. A túlzottan is gyermekded viselkedése. A gondolat, hogy neki márpedig mindig igaza van, és a többi, ahogy az lenni szokott az ő korában. Fiatal felnőttként, ez nem szabadna, hogy gondot okozzon nekem, de Ohm néha igencsak az extrém esetek kategóriájába tartozik.
- Ő tisztában van vele, neked csakis ez legyen a lényeg. - mosolyodott el Eosen.
Az első emberekkel való találkozásom óta Eosen előszeretettel tesz keresztbe nekem. Hogy direkt csinálja ezt, vagy csak én vagyok buta, azt nem tudom. Lehetséges, hogy ez valami egyedi kiképzés, de igen bosszantó tud lenni alkalomadtán.
Beletörődve abba, hogy nehéz napok állnak előttem, ledőltem. Előre rá kellettem pihenni arra, ami várt rám. Nem csalódtam a helyzetben, ugyanis Ohm már reggel hatalmas hisztit csapott, hogy ő márpedig egyedül fog menni. Támogattam az ötletet, de Eosen nem tágított eredeti elképzeléseitől.
Széles kárörvendő mosollyal indultam útnak végül, ugyanis Ohm fenyegetőzésével, hogy felgyújtja a mesteremet, csak saját magát sikerült leégetnie. Nem is volt olyan rossz, mint amire számítottam. Gyerekesnek tartottam magam előző napi gondolataim után. Ohm gyerekes viselkedése nem bosszantott annyira, főleg, hogy fiatal testvérem úgy döntött nem szól hozzám. Ez nekem igen jó volt.
Kezdtem fellelni Eosen mesterben a zsenit, ugyanis az indulás utáni második órában azt vettem észre, hogy jól érzem magam. Hosszú idők óta először nem azon töröm magam, hova kéne menni, mit kéne csinálni, vagy mit kellettem volna csinálni. Pusztán jól éreztem magam a bőrömben. Ohm szárnyain lévő jókora kötések tettek bizonyossá abban, hogy valóban nem fog tudni repülni az út alatt. Mivel az enyéimen nem voltak, így én teljes nyugalommal emelkedhettem a magasba. Utólagosan megbántam a légi bemutatómat, ugyanis a szófosó csap megeredt, amint földet értem.
Úgy éreztem magam, mint az apa a hiperaktív gyerekével. Haladtam, mintha semmi sem történne, közben figyeltem, hogy az ifjabbik sárkány ne okozzon gondot. Ohm különösképp hozta a formáját, és igen agresszív volt, nem csak velem, másokkal is. Több faluból is kinéztek minket, mert Ohm olyan sokszor kötött bele másokba, hogy már én kaptam érte a pofonokat. Mint sikerült megtudnom, egy pár értékes gyógynövényt szállítunk valakinek, és mivel ezzel Ohm, egyszer csodásan eldicsekedett, így bujkálhattunk a csempészek elől két teljes napig.
Tiszta fejjel, és nyugodtan indultam útnak, de ezeket a tulajdonságokat bennem lassan felváltotta az idegesség, és a tipikus „hagyom az egészet a francba, megyek haza” érzés. A rengeteg konfliktus, valamint a csempészek előli bujkálás igencsak elvették a kedvem, és az életerőm. Fáradtan kódorogtunk egy faluban, nem is tudom, már hol. Az is lehet, hogy már régen eltévedtünk, ugyanis az útiránnyal még akkor sem voltam tisztában. Kezdtem reménykedni benne, hogy a falun való áthaladás egyszerű lesz. Bár elég nagyok voltunk a többiekhez képest, meg is néztek minket rendesen, Ohm csöndben jött mellettem, majd, mint egy kutya, aki meglát egy macskát. Látta, hogy néhány ophidian, tömör meggyőződéssel üldöznek valakit. Ahogy láttam, egy embert.
Nem is kellett több a kis sárkánynak, már vetette is volna bele magát a dolgokba, de amint megindult, elvesztette egyensúlyát, és koordinálhatatlan manőverrel landolt egy árus standjában. Mivel a felbőszült tulaj, aki nem mellesleg egy törp volt, szóval tartotta Ohmot, így lehetőségem nyílt, hogy anélkül járjak utána a dolgoknak, hogy katasztrófa legyen belőle. Bár siettem az ophidianok után, Ohm szerencsétlenkedése túl sok időre kötött le. Követve a nyomokat kiértem a faluból és egy érdekes jelenségre lettem figyelmes.
Megláttam azt a bizonyos helyet, amiről legendák hangzottak el. A világtörténelem eddigi legnagyobb erejű gonosz hatalom börtönét, a Szent Fát. A Gonosz Entitás történetét körvonalakban lehet ismerni, de amit hallottam róla éppen elég ahhoz, hogy kirázzon a hideg csak attól, hogy ránézek.
Megborzongtam, majd a nyomokat követve az erdő irányába futottam. Fedezéket keresve kihallgathattam, amint a hüllőemberek útbaigazítást kérnek egy másiktól. Majd futottak is tovább. Vártam a megfelelő alkalomra, majd indultam volna utánuk. Azonban, feltételezhetően, ahol az előbb megálltak, furcsa dologra lettem figyelmes. Nyomokat észleltem, de nem abba az irányba, amerre az ophidian elvezérelte a többit. Az emberi szagok, valamint a nyomok az erdő belsejében. Tágra nyílt szemmel, kalapáló szívvel néztem be a sűrűbe. Nem az rémített meg, hogy egy ember bemerészkedett egy ilyen veszélyes helyre, hanem az, hogy én utána készülök menni. Nem tetszett nekem ez a dolog, még a végén ránk szabadítja a világ végét, de azt sem akartam, hogyha már sikerült megmenekülni, meghalljon a semmiért. Fogtam magam, és a sűrűbe ugrottam. Visszatért a kaland érzetem, de azért még voltak bennem kétségek. Egy biztos, egy sűrű erdős terület, egy ember, és én. Na, az sosem jó párosítás, legalábbis számomra.

_________________
Még lesz folytatás Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://colorsibw.com
avatar
David Blount
Vexonus
Vexonus

Hozzászólások száma : 15
Hírnév : 0
Regisztrált : 2014. Feb. 18.

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
200/500  (200/500)
Elem/Kaszt: Tudós

TémanyitásTárgy: Re: A Szent Erdő   Szer. 26 Feb. 2014, 20:14

Egyre beljebb jutottam az erdőbe, de szerencsére élőlénnyel nem nagyon találkoztam. Ó, minek is vállaltam el ezt a küldetést. T.T Tudom, hogy saját akaratomból jöttem, de nem gondoltam át eléggé a dolgot. Így talán még hamarabb feldobom a talpam, mintha egy harcban vennék részt. Nem lesz ez így jó. >.< De jobban belegondolva, talán nem is olyan vészes a helyzet. Csak meg kell szereznem egy faj DNS-ét, és már át is változhatok, és így anélkül, hogy észrevennének, nyugodtan járkálhatok köztük. Habár, ha a legközelebbi találkozásnál is így fogok járni, akkor vacsoraként végzem, vagy még rosszabbul. De ebbe bele se merek gondolni, inkább terelem is a témát. Hmm… vajon merre kéne majd elindulnom legközelebb? Talán a vexonus-i kriptidek között kéne körülnéznem, hisz mégis csak szövetségesek, ők csak nem támadnak rám. :roll:Habár amit hallani a hárpiákról is, attól még a hátamon is feláll a szőr. Állítólag egy katona egyszer szerelmes lett az egyikbe- Ki tudja, mit látott benne- és szerelmet akart vallani. Még aznap meghalt, és állítólag a szerelme végzett vele, de ilyen a sors. Az egyik nap még jól elvagy, majd másnap már lakmároznak belőled. Erre még egy ismerősöm mondott valami jó példát. „A sors, hogyha olyan kedve van, ad neked egy sütit, majd amikor megennéd, eltöri a lábad és visszaveszi a sütit.” No, igen, ez igaz is lehet ilyen esetekben. Mondjuk, én sem örülnék neki, ha most hirtelen megint szembe találnám magam azokkal a gyíkokkal, vagy mikkel. De mit számít? Hisz én is „hüllő” vagyok, legalább is a mostani kinézetemmel. Talán nem lesz semmi gond. Már alig várom, hogy Gracie halhassa a történetemet. Biztos halára fogja magát aggódni, amíg haza nem érek. De ez munkai ártalom. :roll:A tudásért néha nagy árat kell fizetni, talán túl nagyot is. Hisz már nekünk is van néhány vérrel írt törvényünk, amire már jobban figyelünk, így elkerülhetjük azt a sorsot, amit annak a szerencsétlennek kellett átélnie. De nagyon úgy tűnik, hogy nem mindenből tanulunk, hiszen, a Nivanium-ot továbbra bányásszák, így még többhöz hozzá jutva ebből az anyagból, ami oly sok ember halálát okozta, köztük a feleségemét is. Igaz a mondás: az Úr adta, az Úr elvette. Mindennek egyensúlyba kell lennie. Ha születik valaki, valakinek meg kell halnia, ha pedig meghal valaki, valakinek meg kell születnie. Ez így van rendjén. – gondolkodtam magamban, amikor egyszer csak neszezésre lettem figyelmes. Hátranéztem és egy nagyobb lény körvonalát láttam kirajzolódni az erdő széle felé. ~Ez így nem lesz jó! Egyenesen felém tart.~ Azt hittem itt a vég, aztán rájöttem, hogy milyen külsőm is van. ~Hohó, akkor mi bajom eshet? ^^~ - gondoltam magamban, aztán leültem egy fatövébe. Ha odaért az alak, akkor ráköszönök:
- Hahó, idegen! Mi járatban, ebben a békés erdőben, ezen a szép napon? – Nem tudom, mit kell ilyenkor mondani, de jobb nem jutott az eszembe.

_________________
"Mindaddig,  míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét"- Mahatma Gandhi
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Ma'alsinassi
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 86
Hírnév : 3
Regisztrált : 2013. Nov. 04.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Sopron

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
350/500  (350/500)
Elem/Kaszt: Szél

TémanyitásTárgy: Re: A Szent Erdő   Csüt. 27 Feb. 2014, 18:29

Beljebb haladva az erdőben, visszavettem a lendületből. Bár a dzsungel maga veszélyesebb hely, mint a Szentelt erdő széle, azonban tudván, mi van a közepén, nem éreztem teljesen rendben magam. Felkapni az illetőt, és menni, amilyen gyorsan csak lehet, aztán eltűnni amilyen gyorsan csak lehet.
Nem tudom, hogy ki után rohangálok, de érdekes illetőről lehet szó. Az erdő széléig egyértelmű nyomokat hagyott maga után, ám amint beért az erdőbe, szinte semmi. Ophidian nyomokon kívül nem látni semmit, és a szagok is igen gyengék. Talán elkapták, és vállon cipelve szállítja egy hüllőember? Annak nincs sok realitása, de a nyomok erre utalnak. Megálltam egy kicsit elgondolkodni azon, hogy mi is történik, és hogy érdemes-e az életemet erősen kockáztatva, ilyen meggondolatlan dolgot csinálni. Hátat fordítottam, de eszembe jutott Ohm, így inkább a halált választottam.
Szertenézve még mindig azon a megállapodáson voltam, hogy csak egy eszét vesztett idióta, aki a hely ismeretében önszántából bemerészkedik, de most én is gyarapítottam az idióták táborát. Egyre beljebb haladva, egyre feszélyezettebbé váltam. Tisztában voltam azzal, hogy a legenda szerint mik őrzik a Szent fát, és a leírások alapján nem volt kedvem találkozni egyikkel sem. A tipikus elébb cselekszik, aztán kérdez szisztéma, ami nem jön jól, ha egy gondolattal ki tudnak csinálni. A halottak nyugalmával, végre valami használható nyomra bukkantam. Biztos, hogy nem jártam még közel a fához, de úgy éreztem, minél óvatosabban közeledek, annál jobb.
Mikor már kellőképp ideges voltam, megláttam egy alakot, amire úgy megijedtem, hogy majdnem magamra gyújtottam az erdőt. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy nem egy ártó szándékú félisten, elkezdtem közelíteni felé. Mikor végre látótávolságba kerültem, igencsak meglepődtem. Egy ophidian vigyorgott vissza rám, és igen kedvesen üdvözölt. Akkor bizonyosodtam meg arról, hogy valami nem stimmel, mert egy ilyen nyugodtan ülő, és ilyen kedves ophidian normális körülmények között is furcsa, nem hát az életet veszélyeztető környezetben. Békés erdőnek nevezte a helyet, amitől leesett az állam. Nem létezik, hogy egy a Szentelt erdőhöz közel élő kifejlett lény ne tudná, hogy hol van. Elnézve az illetőt láttam rajta, hogy ideges. Némán álltam csak, és néztem magam elé, ugyanis nem voltam képes mire vélni a helyzetet.

_________________
Még lesz folytatás Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://colorsibw.com
avatar
David Blount
Vexonus
Vexonus

Hozzászólások száma : 15
Hírnév : 0
Regisztrált : 2014. Feb. 18.

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
200/500  (200/500)
Elem/Kaszt: Tudós

TémanyitásTárgy: Re: A Szent Erdő   Csüt. 27 Feb. 2014, 20:38

Mikor odaért a szerzet, csak akkor lepődtem meg igazán. Ez egy sárkány! o.O Régi mesék képei elevenedtek fel előttem, amiben a hétfejű sárkány királylányt rabolt, majd a hőslovag megmentette őt. De ennek a sárkánynak nem volt se hétfeje, se visszaszerzendő királylány, lovag híján is csak én voltam itt, egy kriptid bőrében, egy szem lándzsával, no meg a speciális fegyveremmel, ami most is mutatta a pontos időt. Már vártam a láng csóvát, ami hamuvá perzsel, amit majd elhord a szél, talán majd vissza a bázisra is. De a láng elmaradt, helyette egy furcsa arckifejezést kaptam, amit nem tudtam mire vélni. Talán rosszul csinálok valamit? Az erdővel van baj? Vagy a viselkedésem zavarta meg? Ezután pedig meg se szólalt, csak nézett maga elé. Egy ideig fenn állt ez a csönd, majd végül megszólaltam.
- Öhm, mondd, miért lepődtél meg annyira? Talán valami rosszat mondtam? – kérdeztem. Talán majd a kérdésekre válaszol. Ezután pedig, hogy oldjam a feszültséget, ami már szinte vibrált a levegőben, gondolkoztam bemutatkozok.
- Egyébként örvendek, a nevem… a nevem… ~A francba, nem jut eszembe egy jó név sem.~  Öhm, a nevem Hüllőfej. Örvendek a találkozásnak. – válaszoltam végül. :facepalm:Most komolyan? Hüllőfej? Jobb nevet nem tudtam volna kitalálni? Mondjuk Kígyószem? Vagy mondjuk… nem tudom, valami jobbat ennél! Ezzel úgy tűnik, alá írtam a végrendeletem ezzel a mondattal. ~De ha már meg kell halni, akkor haljunk meg emberként.~ Gondoltam, majd visszaváltoztam emberré és így is bemutatkoztam.
- Üdv, David Blount vagyok, kérlek, legyél gyors! – azzal becsuktam a szemem, és vártam, hogy mi fog történni, közben pedig a kislányomra gondoltam, hogy mégis mit fog hinni, amikor a katonák elmondják neki, hogy az apja meghalt? Egyáltalán túl fogja élni ebben a világban? Jó, mondjuk már láttam elég kisgyereket a hajón, akik mostanra felnőttek, vagy tinédzserek lettek. Ők most a kezdők, a zöldfülűek. Talán majd a lányomból is egy ilyen fog válni. Talán, de ezt sajnos már nem tudhatom meg.

_________________
"Mindaddig,  míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét"- Mahatma Gandhi
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Ma'alsinassi
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 86
Hírnév : 3
Regisztrált : 2013. Nov. 04.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Sopron

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
350/500  (350/500)
Elem/Kaszt: Szél

TémanyitásTárgy: Re: A Szent Erdő   Pént. 28 Feb. 2014, 12:30

Az alak viselkedése kezdett egyre érdekesebbé válni. Kezdeti idegessége tovább feszült, és körbe-körbe nézegetett, mintha környezetet kérné segítségül, hogy mondhasson valamit. A kérdéstől, hogy miért lepődtem meg annyira, csak még jobban elbizonytalanodtam. Ilyen furcsa ophidiannal sem dolgom még. Kezdtem úgy gondolni, hogy egy elmében visszafejlődött példánnyal van dolgom. A bemutatkozása sem hazudtolta meg az eddigieket, ugyanis a Hüllőfej elnevezés, nos… Egy picit még gondolkodtam mi is legyen. Attól még, hogy ilyen balga szegény, nem érdemli meg, hogy itt pusztuljon. Viszont az emberünk egyre erősödő szaga, gyors lefolyású döntésre ösztönzött. Gondoltam megosztom vele a tényállást, hogy nincs jó helyen, amikor…
Nos, a meglepettségnek van egy szintje, de ez már túltett mindenen. Azt még megérteném, hogy egy pillanatra, míg elnézek a kifejlett ophidian helyén egy átlagos méretű ember legyen, de hogy a hüllőemberből, hogy válik le a hüllő a szemem láttára, ilyennel még nem találkoztam. Sokat hallottam már az emberek technológiájáról, de hogy ilyenre képesek legyenek. Az alakváltás képessége mindig is jó mese volt, de amikor szemtől szemben találkozik valaki a jelenséggel, az ijesztő.
Tulajdonságaiban egy hús vér ophidian lett az emberből, vagy fordítva. Mivel a két faj között a testalkaton kívül semmi genetikai hasonlóság sincsen, így elég nehéz elképzelnem, hogy mi történik. Az csak fokozta a helyzetet, hogy a genetikai szót használtam, mikor alig tudom, hogy mit jelent.
Később gondoltam csak bele, hogy lehetséges, csapdával van dolgom, és egy nagyhatalmú lény próbál tőrbe csalni azzal, hogy először egy ophidian, majd egy ember képében jelenik meg előttem. Mikor az ember az életéért könyörgött, vagyis, pont, hogy a gyors befejezést akarta, hátráltam kicsit. Nem tudtam, milyen helyzetbe kerültem. Erősen lehetséges, hogyha kontaktot teremtek az emberrel, vagy legyen bármi, aki előttem áll, az az életembe kerülhet.
Elég ellenségesen nézhettem ki, ahogy hátrálva, készenléti pozíciót vettem fel. Folyamatosan figyeltem az előttem lévő lényt. Minél jobban gondoltam bele, annál kevesebb esélyét láttam, hogy ez egy csapda. Túl nyilvánvaló volna így, de lehetséges, hogy pont így tévesztenek meg. Vagy egyszerűen annyi a tervük, hogy a rengeteg elmélet gyártása közben, egyszerűen becsavarodok.
Minden lehetőséget figyelembe véve, megtaláltam a leglogikusabb lehetőséget.
- Gyere, ez egy veszélyes hely, el kell tűnnünk mihamarabb.
Azzal fogtam magam, és elindultam. Követ-e vagy sem, engem az sem érdekelt, csupán jussunk ki innen. Mikor legutóbb nem ehhez tartottam magam, csúnyán megütöttem a bokámat. Szó szerint.

_________________
Még lesz folytatás Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://colorsibw.com
avatar
David Blount
Vexonus
Vexonus

Hozzászólások száma : 15
Hírnév : 0
Regisztrált : 2014. Feb. 18.

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
200/500  (200/500)
Elem/Kaszt: Tudós

TémanyitásTárgy: Re: A Szent Erdő   Pént. 28 Feb. 2014, 16:33

Ez fura. Nem érzek semmilyen lángot, perzselő fájdalmat és egyéb ehhez hasonló dolgot. Helyette a sárkány újabb meglepődését tapasztaltam. ~Gondolom az emberré változásom zavarta meg, lehet, hogy erre nem számított.~ Hogy számított rá, vagy sem, nem tudom, de a lángot hanyagolta és nekem sem ugrott. Szóval más terve volt. De vajon mi? Ezt csak ő tudhatja, de mindenesetre résen tartom a szememet. Elkezdett hátrálni, amit már végképp nem értettem. Most támadni fog? Vagy elmenekül? És ha menekül, akkor mi elől? Nem értem. Majd elkezdett méregetni, gondolom az erőviszonyokat akarta felmérni, és csak utána támad. De továbbra is semmi. Egy kicsit félelmetes hatást keltett, ahogy ott állt, ez az óriási teremtmény, a sajátos magasztosságában, és kegyetlen pillantásával. Már majdnem csodálnivaló volt, de az a tény, hogy az életem is kiolthatja, egy kicsit elvette a kedvem a csodálattól. Ezután, azt mondta, hogy ez egy veszélyes hely. Ezen azért meglepődtem. Egészen eddig semmit nem láttam, ami veszélyre, vagy akármilyen borzalmas dologra utalna, leszámítva persze őt, de pont ő mondta, hogy itt sok a veszély és ezzel elárulta volna magát, ami nem éppen logikus döntés. Hacsak nem azt gyanítja, hogy én azt hiszem, hogy egy valódi veszély nem mondaná el, hogy ő veszély, és így megnyugtathat engem, a végén pedig sült húsként végzem. De ezek csak hipotézisek, előbb inkább a tényekre hagyatkoznék. A tény pedig az volt, hogy elindult kifelé az erdőből, menekülve a biztonságot jelentő városba, ahol, ha meglátnak engem, akkor bizony felnyársalnak. Most akkor menjek, vagy maradjak? Ha maradok, akkor az erdő öl meg, ha nem, akkor azok a hüllőemberek fognak végezni velem. Habár itt van a sárkány is, szóval sok mindent nem tehetnek, hacsak nem a csatlósuk, mert akkor rosszabbul jártam, mint hittem. A lényeg a lényeg, hogy oda kell figyelnem erre a lényre, mert többet meg akarok róla tudni. Így az elemi kíváncsiságom miatt elindultam a sárkány után és megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni.
- Azt mondtad, hogy ez az erdő veszélyes. És mondd csak, miféle veszély rejtőzik a fák között? – kérdeztem, és alig vártam, hogy válaszoljon.

_________________
"Mindaddig,  míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét"- Mahatma Gandhi
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Ma'alsinassi
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 86
Hírnév : 3
Regisztrált : 2013. Nov. 04.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Sopron

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
350/500  (350/500)
Elem/Kaszt: Szél

TémanyitásTárgy: Re: A Szent Erdő   Pént. 28 Feb. 2014, 23:16

Kicsit merésznek éreztem, hogy hátat fordítottam, azonban, ahogy azt reméltem, nem érkezett támadás mögülem, hanem az ember, vagy legyen az bármi elindult utánam. Név szerint David Blount. Nos, ez már hitelesebb név, de még korántsem voltam teljesen biztos kilétében. Igen feszült voltam, nem igazán tetszett a helyzet. Ahogy lassan haladtunk kifelé, jött egy kérdés Davidtől, amire kis híján megint megijedtem. Tudni illik, hogy már elég idős vagyok ahhoz, hogyha valaki megijeszt, az pórul járjon. Ehhez viszont olyan körülmények szükségesek, mint például, hatalmas erejű félistenek, vagy egy egész világot veszélyeztető, gonosz szuperhatalom.
- Miféle veszély? – kicsit elgondolkodtam, hogy tudnám a legkifejezőbben, mégis a legfrappánsabban megválaszolni a kérdést. – Nos, van itt pár lény, akik rosszabbak a legrosszabb rémálmodnál. Ezek a lények vigyáznak arra, hogy rossz szándékú idegenek, vagy az annak vélt tapasztalatlan vándorok, nehogy kiszabadítsák amit, vagy akit őriznek. Egy olyan lényt, fogalmat, vagy legyen bármi, amitől még maguk az őrzők is félnek. Gondolj, bele mi lehet az, amitől olyan valamik rettegnek, aki egy puszta gondolattal megölhetnek minket bármikor. – egy darabig szótlanul haladtam, hogy átérezhesse, amit mondtam. – Persze feltételezem, hogy valóban egy ember vagy, de azért a biztonság kedvéért elárulom, hogy érted jöttem be az erdőbe, nehogy itt érd meg az életed végét.
Nem tudtam mennyire volt meggyőző a kis beszédem, de nem is volt időm meggyőződni róla. Ahogy elértük az erdő peremét, erős ophidian szagra lettem figyelmes. Egy nagyobb csapat járőrözött a fák között. Nem tudtam mire vélni a dolgot.
- Mond csak, mit csináltál, hogy ennyire rád tapadtak. – túl sokan voltak, nem lett volna előnyös a számomra, ha előbújok az emberrel. Kicsit elgondolkodtam, majd eszembe jutott, hogy nem mindennapi sima bőrűvel kerültem össze. – Ha már utánad mentem az erdőbe, akkor már nem hagyom, hogy ezek kicsináljanak. Csak tedd azt, amit az előbb, és szépen csendben el tudunk menni. Ha beszélni kell, azt hagyd rám, Hüllőfej.
Mióta csak kérdezett tőlem, most először hagytam neki lehetőséget arra, hogy átgondolja a dolgokat, és még mielőtt elindulnánk.
- Ha van kérdés, azt most kéne feltenni, mert őszintén megmondva, nem tudom mi lesz, miután elhagyjuk az erdőt, valószínű, hogy keresünk valami nyugodtabb, civilizációtól messze eső helyet, ami az eddigiekkel ellentétben, biztonságos.

_________________
Még lesz folytatás Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://colorsibw.com
avatar
David Blount
Vexonus
Vexonus

Hozzászólások száma : 15
Hírnév : 0
Regisztrált : 2014. Feb. 18.

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
200/500  (200/500)
Elem/Kaszt: Tudós

TémanyitásTárgy: Re: A Szent Erdő   Vas. 02 Márc. 2014, 19:31

A sárkány, - ha ez volt a fajának a pontos meghatározása- elkezdte nekem ecsetelni, hogy miféle szörnyűségek vártak volna rám, ha tovább haladok, de valami felkeltette a kíváncsiságom. Az, hogy valakit őriznek.
- És mondd csak, mégis ki, vagy mi az, akit őriznek? Egy elemi erő? Vagy egy hatalmas erejű lény? – kérdeztem, és vártam a válaszra. Közben elmondta, hogy csak is én miattam jött be ennyire az erdőbe. Erre nem tudtam mit szólni, de végül azért meg köszöntem.
- Kö-köszönöm. – hebegtem, mert nem tudtam, hogy mit szóljak erre, hisz elméletileg háborúban állunk egymással. De ő mégis bejött értem. Ettől kicsit összezavarodtam. Közben elértük az erdő szélét, de elhűlt az ereimben a vér. Néhány olyan gyíklény volt a környéken. Ez így nem lesz jó. Ha megtalálnak, akkor tuti végeznek velem, de ami ennél is rosszabb, ezt a kedves kriptidet is, aki bejött értem az erdőbe. Erre mondják, hogy cseberből vederbe. :no:Közben újdonsült barátom, már ha nevezhetem annak, feltett egy jogos kérdést, amire azért illett válaszolnom, ha már megmentett.
- Igazából semmi különöset. Csak hozzá értem, és egyből nekem ugrott. Úgy látszik, nem szeretik az embereket. – És abból ítélve, hogy még mindig itt vannak, ez a tényállás igaznak bizonyul. Utána hős megmentőm elmondta, hogy nem hagyja, hogy bármit is csináljanak velem, és ha minden igaz, utalt arra is, hogy vissza kéne változnom. Egy kicsit átgondoltam a dolgot, de elnézve az ellenséget, nem lett volna sok esélyünk. Közben még felvetődött, hogy van-e kérdés, mert azt még most kéne feltenni.
- Csak kettő kérdésem lenne. – vágtam a közepébe. – Az első: Miért tetted kockára az életed miattam? Hiszen elméletig ellenségek vagyunk. A második pedig: kinek köszönhetem az életem, még ha lehet, hogy csak egy darabig is? – vártam a válaszait, majd utána már idejét láttam annak, hogy átalakuljak.
- Akkor mindjárt visszaalakulok, de kérlek, fordulj el, nem szép látvány. – Igazából nem tudtam, hogy hogyan nézek ki ilyenkor, de nem is vagyok rá kíváncsi. Ha ellenkezne, akkor pedig elvonulok egy fa, vagy bokor mögé, és ott változok át. Utána visszatérek, és várom, hogy jelt adjon az indulásra.

_________________
"Mindaddig,  míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét"- Mahatma Gandhi
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Ma'alsinassi
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 86
Hírnév : 3
Regisztrált : 2013. Nov. 04.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Sopron

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
350/500  (350/500)
Elem/Kaszt: Szél

TémanyitásTárgy: Re: A Szent Erdő   Vas. 02 Márc. 2014, 20:52

- Nassi vagyok. – válaszoltam kurtán David két kérdéséből a másodikra.
Az ember első kérdésén még volt mit gondolkodnom. Egyértelmű, hogy nem fogom tétlenül nézni, ahogy egy megfelelő információkkal nem rendelkező személy egyszerűen megöleti magát. Ha egy ophidian lett volna bent, lehetséges, hogy elgondolkodtam volna rajta, de mindenképp ajánlottam volna a számára, hogy hagyja el az erdőt. Ellenszenvet nem nagyon érzek általánosságban egy faj iránt, és bár a legtöbb összetűzésem az ophidianokkal volt az eddigi életem során, még róluk sem mondtam volna, hogy utálom a fajt, vagy, hogy a halálukat kívánnám.
Amiért elgondolkodtam a kérdésen, az David felfogása volt a bizonyos háborúról. Szavai alapján egy olyan képet festett, amiben a háború két fele a jó, és a gonosz oldalt képviseli. Volt már tapasztalatom, ami ennek ellent mond. Egy háborúban a katona csupán egy fegyver. Erős hatalmi irányzatok, vagy személyek által irányított eszközök. A különbség a tárgy, és a katona között, hogy a katona csupán parancsot teljesít, de mellette megmarad élőnek lenni. Vannak saját gondolatai, álmai, máshogy látja egyes esetben a világot, mint az erő, ami alkalmazza.
Viszont ez gyakran nem elég ahhoz, hogy az ember, vagy bármi más kitörjön abból a szolgálatból, amiben benne van. Ezt átlátva számomra más értelmet nyer a háború. Az igazi ellenség, aki az emberek oldaláról irányítja a szálakat, a másik, aki táplálva a háborút további konfliktusokat szít. Elég sok emberrel találkoztam már, és sokadjára is eszembe jutott Duncan O’Neil, az ember, akinek lehetősége nyílt, hogy megöljön, de megmentett, tudatában annak, hogy ezzel fordulhat a kocka.
Bár Duncan vexonusi katona, mégsem érzem ellenségemnek, hisz tudom, hogy a jelző, amivel a népem az embereket illeti, rá nem igaz. David sem tűnik annak az embernek, aki le akarna minket mészárolni. A kérdése mögött álló bizalmatlanságot megalapozza, hogy a kriptidek átlagban nem veszik észre azt, amit én, és legtöbbjük elítéli a teljes fajt. Érdekes kapcsolatnak ígérkezett ez a David Blount, de hogy további eszmecserét folytathassunk, előbb élve ki kéne juttatni az erdőből.
Javasoltam Davidnek, hogy ophidian alakjában hagyjuk el az erdőt, de azon még erősen gondolkodnom kellett, hogyan adom elő a dolgot a kint lévő példányoknak. Erre kaptam egy kis időt, míg David elbújt átváltozni. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyennel fogok találkozni. Amint biztos helyre érünk, kifaggatom az embert a képesség mi voltjáról. Mély levegő, feláll, és elindul kifelé az erdőből.
Ahogy azt elsőre sejtettem, igen feltűnő jelenség voltunk, ahogy egy fehér sárkány, és egy ophidian kisétál a fák közül. Egy darabig minden szem ránk fókuszált.
- Ti meg mi a jó… Mit csináltok ti itt? Ki vagy, és mit csinálsz ezzel a monstrummal. – faggatta az egyik kitartóan Hüllőfejet. Kissé megijedtem attól, hogy David megijed, és valami meggondolatlanságot tesz. Nekem nagyobb méretem, és szárnyaim tudatában nem volt miért félteni a biztonságomat.
- Hagyjátok őt! – feleltem a kérdésekre ingerülten. Kedveskedésnek nem volt helye. Minél gorombább vagyok, annál hitelesebb lesz az előadás.
- Kérdezett valaki, szárnyas gyík? – morgott felém egy ophidian dühösen.
- Nem akarok bajt, csak elhaladnánk. – mondtam már nyugodt hangnemben. El sem hittem, milyen jól játszom a szerepet.
- Addig nem mentek sehova, míg meg nem mondjátok, kik vagytok. Hallgatlak. – szólt oda Davidnek.
- Mondom, hagyd őt békén! – szóltam rá ismét az ophidianra. – Csupán egy tapasztalatlan kalandor, a neve valami Hüllőfej. A közeli faluban hetvenkedett, hogy ő be mer menni a Szentelt erdőbe, és fogadott két nagydarab drekainnal, hogy meg is teszi. Gondoltam utána jövök, és ránézek, mert szegény valóban annyira együgyű, hogy meg is tette volna. Még időben érkeztem, de olyan traumák érték, hogy azóta sem sikerült szóra bírni. Gondoltam elviszem egy ispotályba, ahol tudnak rajta segíteni. Már ha lehet.
- Ha valóban ennyire életképtelen, miért óvtad meg a szánalmas létét?
- A fajtársadról beszélsz, ophidian! – morogtam rá. Nálam az első számú dolog, amivel meg tudtak haragítani, az a cserbenhagyás volt. Főleg, ha fajtársat hagynak a slamasztikában.
- Ha nem képes önállóan életben maradni, hát ne maradjon életben. – kicsit kezdtem ideges lenni, ugyanis eléggé harciassá kezdett válni a légkör. Reménykedtem benne, hogy alakváltó barátom nem akar semmi őrültséget tenni, és hogy rémesnek látszó helyzet ellenére is még megbízik bennem.
- Na, ide figyeljetek! Először mondom el, és utoljára. Mi most elmegyünk békével, és többet nem látjuk egymást. Ez mindannyiunknak jó, ugyanis ti nem égtek szénné, nekem meg nem kell fárasztanom magam. – kicsit talán túllőttem a célon, ugyanis egy ophidian nem igen szereti, ha lebecsülik a képességeit. A nagydarab vezéregyéniség fújtatott magában, mint egy féltékeny kakas, majd megszólalt.
- Menjetek hát, mielőtt meggondolom magam. De szólj rá a barátodra, hogyha még egyszer idetolja a képét, akkor nem adunk rá lehetőséget, hogy több hibát ejtsen.
Szó nélkül fogtam magam, és tovább indultam. A falut jelző táblánál azonban lekanyarodtam, és Daviddel egy rejtett ösvényen kezdtünk haladni. Reménykedtem benne, hogy ahová tartunk, az megtartja békés mi voltját, ott tartózkodásunk alatt.

_________________
Még lesz folytatás Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://colorsibw.com
avatar
David Blount
Vexonus
Vexonus

Hozzászólások száma : 15
Hírnév : 0
Regisztrált : 2014. Feb. 18.

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
200/500  (200/500)
Elem/Kaszt: Tudós

TémanyitásTárgy: Re: A Szent Erdő   Kedd 04 Márc. 2014, 09:36

Megmentőm elárulta a nevét. Nassi. Ezt fejben kell tartanom, hisz ő az, ki megmentette az életem. Talán majd egyszer kárpótolhatom. Habár remélem, nem fog olyan helyzetbe kerülni. Nem lenne jó őt olyan körülmények között látni. Utána Nassi jelzett, hogy induljunk. Hirtelen görcsbe rándult a gyomrom, és az elmém minden erejével vissza akart tartani attól, hogy kimenjek az erdő biztonságot adó öleléséből. De mégis elindultam. Kicsit féltem, hiszen ha gyanút fognak, akkor nem csak nekem végem, de ennek a kedves sárkánynak is, habár őt nem féltettem. Ahogy elnéztem, tud magára vigyázni. Alig hogy kiértünk az erdőből, már éreztem magamon a szemeiket. ~Nyugi, meg tudod csinálni, Nassi azt mondta, hogy ne beszélj, ezt tartsd be, és nem lesz baj.~ - nyugtattam magam, már amennyire sikerült. De az idegesség és félelem még így is jócskán bennem maradt és csak remélni tudtam, hogy nem látszódik rajtam. Aztán megtörtént az, amitől féltem. Megszólítottak. De Nassi mondta, hogy ne szóljak semmit, hát meg se mukkanok. Szerencsére elhárította rólam a figyelmet, legalább is a beszélőjét, de így is éreztem, hogy néhányan még engem bámulnak. Sárkány barátom már lassan veszekedést folytatott ezekkel a lényekkel, de látszott rajta, hogy biztos a dolgában. Szerencsére egy keret történetet is kitalált a szótlanságomra, de hogy ezt most, spontán találta ki, vagy még a fák között, azt nem tudom. Mindenestre ezért megint csak köszönettel tartozok. Viszont az ophidian válaszától végig futott a hátamon a hideg. Tényleg ennyire kegyetlenek lennének? Ezt nem tudtam elképzelni. Azt hittem csak az emberek ilyenek, hogy nem foglalkoznak a másikkal. Persze, azért nálunk is vannak kivételek, de akkor is. Ez most meglepett. Egy „fajtársam” nem segített volna, inkább nézte volna végig a pusztulásom, míg egy másik faj képviselője simán kockára tette értem az életét. Ezután már jobban át kell gondolnom a dolgokat erről a felderítésről és információszerzésről. Látom Nassi is megütközött a gyíklény válaszán és vissza is szólt neki. Az ophidianon látszott, hogy hajthatatlan, és kitart az állítása mellett. Sárkány barátomban elpattanhatott egy húr, mert fenyegetni kezdte a hüllőszerű lényeket. Szerencsésen tovább is engedtek minket. Egy nagy kő esett le a szívemről, és hála töltötte el szívem. Most már elég sokkal jövök újonnan szerzett barátomnak. Közben közelebb értünk a városhoz, de még az elején egy mellékutcára fordultunk. Nem tudtam merre tervezte a további utat Nassi, de még most elkellett valamit mondanom neki.
- Köszönöm, hogy megmentettél! Mondd, mivel hálálhatnám meg? – nem tudom mit fog válaszolni, de remélem teljesíteni tudom a kérését.

_________________
"Mindaddig,  míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét"- Mahatma Gandhi
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Ma'alsinassi
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 86
Hírnév : 3
Regisztrált : 2013. Nov. 04.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Sopron

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
350/500  (350/500)
Elem/Kaszt: Szél

TémanyitásTárgy: Re: A Szent Erdő   Kedd 04 Márc. 2014, 17:45

- Próbálj meg életben maradni! – válaszoltam a kérdésre, hogy miképp viszonozhatná az érte tett dolgokat.
Nem voltam az a jutalomhajhász, de ahogy szépen nyugodtan haladtunk előre, egyre jobban furdalt a kíváncsiság, hogy David személye által, miféle furcsa teremtménybe futottam bele. Láttam én már érdekes embereket, de ez túltett mindenen. Ha már szívesség, gondoltam, kihasználom a lehetőséget, és rákérdezek a képesség mi voltjára. Előtte azonban biztonságosabb helyet akartam tudni magunkat, ahova az embergyűlölő népesség, vagy éppen testvérem, nem tud követni.
Szerencsémre a helyismeretem felért a legpontosabb térképekkel. Minden apró tisztásról tudtam, hogy merre találom, és hogy milyen adottságokkal rendelkezik a hely. Ahova éppen vezettem újdonsült barátomat, az egy kis rét volt, egy sűrű, de jóval biztonságosabb erdő szélén. Mivel nemcsak biztonságosabb, de jóval szebb is volt a hely, így tökéletes választásnak bizonyult.
A nagyobb bokrok, és bozótosok között már felsejlettek a sűrű erdő fáinak lombkoronái. Ahogy egyre tovább haladtunk az ösvényen, egyszer csak véget ért, tiszta látványt nyújtva a rétre. A napsütésben igencsak kellemes, és hívogató volt, valamint nem láttam, és nem is éreztem a közelben rajtunk kívül egyéb élőlényeket.
- Na, ez volna az a hely. Ott az erdő szélén találhatunk biztonságos pihenőhelyet. - mondtam, majd a szokásos lendületemmel, hatalmasakat ugrándozva indultam meg a kiszemelt hely felé. Eddigi komoly arcom, most biztos megváltozott David gondolataiban, de nem bántam, ugyanis nem akartam torztükröt tartani a számára, végtére lelkem mélyén még kölyök voltam.
Mikor odaértem, ledőltem, hogy élvezzem a napsütést, és vártam, hogy David utolérjen. Gondoltam, mikor ez megtörténik, rögtön elkezdem faggatni. Még egyszer biztosítottam hallás, szaglás, látás kombinációval a biztonságunkat, majd nyugodtan kezdtem a kérdések sorozatát.
- Nos, akkor kérhetek bármit? – kérdeztem ravaszon vigyorogva. – Mesélj nekem arról, amit tudsz, vagy inkább, ami vagy. Alakváltó lénnyel még sosem találkoztam, mondd, hogy csinálod?
Kíváncsian megbillentettem a fejemet, mint a kiskutyák, majd vártam a választ, vagy válaszokat.

_________________
Még lesz folytatás Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://colorsibw.com
avatar
David Blount
Vexonus
Vexonus

Hozzászólások száma : 15
Hírnév : 0
Regisztrált : 2014. Feb. 18.

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
200/500  (200/500)
Elem/Kaszt: Tudós

TémanyitásTárgy: Re: A Szent Erdő   Kedd 04 Márc. 2014, 20:50

A kérdésemre egy elég ésszerű választ kaptam, habár nem is vártam másra. Csak ezt nem tudom, hogyan tudnám megtartani huzamosabb ideig, hisz ahogy mondtam, a halál közeli helyzet az nálam szakmai ártalom. Úgy tűnt Nassi tudja, hogy hova megyünk, de nem kérdezett semmit, így inkább én is csöndben maradtam. Nem sokára egy cserjékkel – már ha ezek azok – tarkított helyre értünk, de itt még nem álltunk meg, haladtunk tovább, egyenesen egy erdőbe. Egy kicsit visszakoztam, mikor a széléhez értünk, de bíztam Nassi-ban, ő pedig nem vezetne olyan helyre, ahol bajunk eshet. Legalább is remélem. Átvágtunk az erdőn, és egy gyönyörű rétre értünk. Elállt a lélegzetem. A Földön már nem nagyon láttam réteket, hisz mindenfelé gyárak és lakások voltak, de ezen a bolygón még érintetlen volt a természet. Most pedig megérkezett az emberiség. Csak remélhetem, hogy ilyen rejtett zugokat nem vesznek észre, és érintetlenül maradt. Közben Nassi elmondta, hogy itt végre lepihenünk, és a fák tövében biztonságos pihenőhely is akad. Nassi már indult is, de valami megváltozott rajta. Már nem az a nagy és komor sárkány volt, hanem inkább hasonlított egy kölyökre, aki még boldog gyerek korát éri. Remélem, hogy az emberiség nem fog ezen változtatni. Közben eszembe jutott, hogy utána kéne mennem, így elkezdtem szaladni, vigyázva, hogy a legkisebb kárt okozzam a növényvilágban. De még így se tudtam időben beérni, és már rég sütkérezett a napsütésben, mikor én kifulladva oda értem.
- Hu… Hát… Te… Nagyon… Gyors vagy…- lihegtem, sűrű levegő vétel közben. Aztán leültem a fűbe és elterültem. Majd talán ellátogatok az edzőterembe, és akkor majd jobban bírom. Közben Nassi-t figyeltem félszemmel, és látszott, hogy fürkészi a terepet. Amikor végzett, akkor hozzám fordult és megkért, hogy meséljek magamról. Nem volt komplikált kérés, sőt, a lehető legkönnyebben kérte, ha úgy vesszük. A kérdésre a válasz viszont eléggé összetett volt, főleg azért, mert még én se tudom, hogy hogyan működik pontosan.
- Hm. Mit mesélhetnék magamról? Egy átlagos ember vagyok, átlagos felszereléssel és átlagos érzésekkel. A kislányom miatt csatlakoztam a Vexonus-hoz, mivel a saját bolygónk elpusztult. – Itt egy kisebb szünetet tartottam, majd folytattam. – Az alakváltásról pedig én se tudok sokkal többet. Annyit tudok, hogy akit megérintek, annak a DNS lánca, azaz a Dezoxiribonukelin-sav lánca rögzül a fejemben, így fel tudom venni az alakját. A képességem pedig minden bizonnyal egy ércnek, pontosabb nevén a Nivaniumnak köszönhető. De hogy miért pont nekem jutott ez a képesség, azt még magam sem tudom. Ahogy azt sem, hogy ez áldás, vagy átok rám nézve. Nos, ennyi lenne a történetem dióhéjban. Ha kíváncsi vagy valamire, akkor nyugodtan szólj, de nekem is lenne egy kérdésem, persze csak ha nem bánod. Tudnál magadról mesélni? Eddig még soha nem találkoztam sárkánnyal, maximum a mesekönyvekben.

_________________
"Mindaddig,  míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét"- Mahatma Gandhi
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Ma'alsinassi
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 86
Hírnév : 3
Regisztrált : 2013. Nov. 04.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Sopron

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
350/500  (350/500)
Elem/Kaszt: Szél

TémanyitásTárgy: Re: A Szent Erdő   Kedd 04 Márc. 2014, 21:49

Nivanium, elpusztult föld, és dezixi ... Valami. Nem sokat értettem David képességének leírásából, de annyival okosabb lettem, hogy a vexonusi létet kislánya jövője érdekében vállalta magára. Még mindig furcsálltam, hogy a vérszomjasnak vélt emberi faj, nos… Nem is olyan vérszomjas. Mármint eddigi tapasztalataim merőben ellentmondanak ennek. Tényleg csak a parancsszó, egy erős vezető hatalom az, aki ezeket a lényeket azzá teszi, amit a közvélemény mond?
Kicsit összezavarodtam, de nem sokkal később jött is az újabb elgondolkodtató kérdés. Meséljek magamról. Nem tudtam, mit ért az alatt, hogy csak a mesekönyvekben hallott rólam. Én magam, és az életem elég általános, leszámítva talán, hogy a többi fajtársammal ellentétben, én inkább a jó öreg erdős-lankás, hegyes vidékekkel favorizálok, míg a többiek a civilizáció keretein belül képzelik el a jövőt.
- Én magam nem vagyok oda a civilizációért. – kicsit meglepett, hogy a gondolatból, kimondott mondat vált. Mivel David igen kíváncsian kérdezett, és a gondolatmenet nyíltan tükrözi, mi is vagyok, ki is vagyok, így gondoltam, nem gond, folytatom hangosan a gondolkodást. – Elnézést, elszabadult gondolatok. – próbáltam vicceskedni, míg visszapörgettem magamban a gondolatmenetet. – Ha nem bánod, kifejteném bővebben, hogy ki is vagyok. Bár életem nem kimondottan egy izgalmakkal teli történet, azonban van pár pontja, amin el szoktam elmélkedni. – kellőképp előkészítettem a mondanivalómat, aztán belevágtam életem talán leghosszabb monológjába. – Nos, annyit kell tudnod a fajtámról, hogy egykoron, nos, nem tudom pontosan mi volt, mert annyira művelt nem vagyok. Annyit fontos elmondanom, hogy volt egy igen értelmetlen háború, melyet a féltékenység szított, és egy hatalmas elvi agykontroll éltetett. Majdnem kipusztított egy teljes fajt, a sárkányoroszlánokat. Mivel a fajtám volt a bűnös, így komoly megtorlásban részesültek őseim. Akik nem óhajtottak részt venni az értelmetlen háborúban, mert látták a súlyos következményeket, azok látván, hogy semmit sem tehetnek, elvonultak, és ahogy a sárkányok életének hajnalán, apró kolóniákat alakítottak, hogy elszigeteltségben biztosítsák az utódjaik biztonságát. Én magam is egy ilyen kis kolónia tagjaként jöttem a világra. Nekem a zord, hegyi vidék az otthonom, de csupán az erdős, zöld magaslatok azok a helyek, amik számomra kedvesebbek annál. Életem alakulásáról még bőven tudnék mesélni, de térjünk vissza a mondathoz, amivel kezdtem. Ha a sárkányokról akarsz információt gyűjteni, akkor rossz példányt fogtál ki. Én azóta is tartom magam ahhoz az ősi életmódhoz, ami a mai értelemben vett civilizáció előtt volt. Nem szeretem a városokat, nem szeretem a falukat. Utazni szeretek, a tájakat, az újdonságokat, a kalandokat. Fajtársaim inkább konzervatívvá váltak az idők alatt, szerves részévé váltak annak, amit én gyűlölök. Nekem a civilizáció mindig is a szabadság ellentéte, és nekem a szabadságnál nincsen fontosabb. Sokan furcsának, esetenként zakkantnak nézhet, de nem számít, mert én vagyok, aki vagyok. Amit a legjobban furcsállnak bennem, az az emberek iránti bizalmam, és az érdeklődés utánatok. Volt már egy kalandom egy bizonyos finomítóban, ahol egy gyermeknek köszönhettem, hogy életben maradtam. Egyszer a dzsungelben is kerültem szorult helyzetbe, de ismételten egy emberen múlott az életem. Tulajdonképpen a te megmentésedet, amolyan rendezésnek is vehetjük, de ha jobban belegondolok, ezek nélkül is utánad mentem volna. Na, ez így egy elég összefüggéstelen, és spontán gondolatmenet, remélem választ tudtam adni a kérdésedre.
Vártam arra, hogy mit fog válaszolni, közben elgondolkodtam. Még mindig a mesekönyv járt a fejemben. Az emberek, akikkel eddig kontaktusba kerültem, mind elcsodálkoztak rajtam, mintha valóban egy mesekönyv megelevenedett karaktere volnék. Gondolkodtam a földön is. Mi is lehet az? Hirtelen eszembe jutott, hisz George rengeteget mesélt róla. Kicsit szégyelltem magam, hogy kis barátomról szerzett emlékeim ilyen egyszerűen kopnak el. Mintha már derengene a történet, hogy a Földön lévő ember mellett pusztán néhány állatfaj él. Más kinézetű, és tulajdonságú lények, melyek közt az olyan teremtések, mint én, vagy bármely kriptid társam, elképzelhetetlen, vagy mesekönyvekbe illő.
Ezt átgondolva tudatosult csak bennem, hogy igen valószínű, hogy az emberiség nagy része, éppen ezek az okok miatt szkeptikusak a létezésemben, ami kicsit vicces elsőre, de ha jobban belegondolok, akkor igen megdöbbentő a dolog. Még mindig elképesztő, hogy milyen érdekes hatással van rám, ez a David Blount. Gondolatban, szorgalmaztam, hogy továbbra is társalogjunk.
Mikor még vártam a válaszára, akkor ugrott be még valami.
- Mit is mondtál, hogy működik a képességed? Bármit, amit megérintesz, fel tudod venni a tulajdonságát, és le tudod utánozni? Akkor ez azt jelenti, hogy akár engem is tudsz reprodukálni? – kérdeztem, mert ez egy értékes információ a továbbiak alakulásában.

_________________
Még lesz folytatás Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://colorsibw.com
avatar
David Blount
Vexonus
Vexonus

Hozzászólások száma : 15
Hírnév : 0
Regisztrált : 2014. Feb. 18.

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
200/500  (200/500)
Elem/Kaszt: Tudós

TémanyitásTárgy: Re: A Szent Erdő   Csüt. 22 Május 2014, 20:53

//Egy kicsit késve, de…//

Sárkány barátom csendesen hallgatott végig, majd egyszer csak, mint derült égből villámcsapás a gondolatai szavakat öltöttek. És az az egy mondat sok kérdést vetett fel. Melyik civilizációt nem szereti? A sajátjukat? Vagy úgy egyáltalán egyiket sem? És melyik részét? A szociális gondolkodást, vagy esetleg a tudományt és technikát? És miért? Ezeken kívül még több kérdésen is gondolkodhatnék, azonban elkezdődött egy hosszú monológ az életéről és stílusáról, és még a sárkányok történelmével is megismerkedhettem kicsit. És meglett a válasz a kérdésemre. Tehát szociológiai szempontból nem szereti a civilizációt, és inkább jár a természetre, mint valami koravén remete… Már elnézést a kifejezésért. De mindezek ellenére elgondolkodtató az, amit mondott. Tehát a sárkányok kipusztítottak majdnem egy egész fajt, és az istenektől menekülve elvonultak a civilizáció elől. Aztán voltak olyanok, akik ezektől a civilizációktól is elszigetelődtek. Egy kissé érdekes társadalmi felépítés, mit ne mondjak. Azonban Nassi egyik mondata szíven ütött.
- Tehát szerinted én csak információgyűjtés céljából álltam össze veled? – kérdeztem tőle. Persze mire is számíthatna? Hiszen mégis csak egy vagyok a sok betolakodó közül a bolygóján, és bizony sok ember vette már el egy kriptid életét. Ezért is vállaltam ezt a küldetést. Egyszerűen szörnyű volt látni, ahogy legtöbb foglyot elevenen megnyúzzák, vagy éppen kiveszik a szervüket. Nem. Úgy döntöttem, hogy inkább a fájdalommentes megoldást választom, azt, hogy át tudok változni az adott lénnyé, így ki tudják próbálni, hogy mégis mit bír, vagy mit nem. Ezzel pedig remélem, hogy több életet is meg tudok menteni, és mellé akár még békét is köthetünk velük. Aztán Nassi egyik kérdése mondhatni meglepett. Hogy én? Mint sárkány? Ez még a legvadabb álmaimat is túlszárnyalja! *-*
- Igen, elméletileg menne… De ahhoz kell a te beleegyezésed is. – fordulok a sárkány felé. Már alig várom! Végre sárkány lehetek, és akár majd tüzet is okádhatok és repülhetek! *-* Igen, ez több, mint amire számítottam. Hogyha a sárkány a beleegyezését adja, akkor megérintem, és elbújok egy fa mögé, hogy átváltozhassak.

_________________
"Mindaddig,  míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét"- Mahatma Gandhi
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Ma'alsinassi
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 86
Hírnév : 3
Regisztrált : 2013. Nov. 04.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Sopron

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
350/500  (350/500)
Elem/Kaszt: Szél

TémanyitásTárgy: Re: A Szent Erdő   Vas. 25 Május 2014, 23:17

David kicsit emésztette a hallottakat, ami nem csoda, hisz egy ekkora mennyiségű információáradat után ember legyen a talpán, aki meg is érti minden szavát egyből. A kifejezés itt pont helytálló, hisz George-tól rengeteg emberi beszédfordulatot tanultam el.
A természet, mint mindig, gyönyörű látképet adott a környező dombokra, és hegyekre. A dús erdőségekkel rendelkező alacsonyabb hegyektől, egészen a sziklás, zord külsejű, monumentális csúcsokig. Imádtam a látványt, amit nyújtottak, s a szívem mindig is a hegyvidékek, és az erdők felé húzott.
Ekkor előtört belőlem egy gondolat, mellyel eddigi életem során még nem kerültem szembe. Milyen is vagyok én? Egyszerűen véve a kérdést, alapból lejön a következtetés, hogy más mint a többiek. Viszont, ha jobban átgondolom a dolgot. Végigmértem az embert. Sebezhető testben, elképesztő leleményesség, tudás, és technika. A porhüvelyt meg kell védeni, de ezt csupán általuk létrehozott eszközök által tudják megcsinálni. Kicsiny fizikai erejük, és a rejtőzködés vele született képessége nélkül, kisebb csoportokban, vagy egyedül, esélytelen lett volna a túlélés az emberi faj számára a technika kialakulása előtti időkben. A társadalom, és annak szerkezeti elemeinek kialakulása elkerülhetetlen lépés volt az emberek számára. Hiányzó képességeik pótlására, és a meglévők javítására pedig megkezdődhetett a technológia fejlesztése.
George, bár nem tudhatta, hogy értem, amit mond, elég sok információt adott át magukról, az emberekről, ami átgondolva a történetet, felvetett bennem egy-két kérdést.
Én vagyok furcsa, vagy velünk, sárkányokkal nem stimmel valami? Hirtelen az az érzésem támadt, hogy a természetbe vágyásommal, a hatalmas utazási ingereimmel, és a hegyvidékek, és erdősségek iránti szenvedélyeimmel, pont, hogy én vagyok, aki a helyes utat követi.
A gondolat után kissé ostobának éreztem magam, hiszen alapelveim közé tartozik, hogy elvei miatt senkit sem lehet elítélni. Attól még, hogy az „emberi minta” alapján, kialakult egy társadalomhoz hasonló réteg a kriptidek, esetemben a sárkányok körében, közel sem nevezhető bűnnek, vagy félrelépésnek.
Mielőtt gondolataim elágaztak volna az elvek elítéléséről, és a kriptidtársadalomról szóló tézisekben, David egy kérdéssel szakította meg a már beindulni akaró gondolati szekeret. Kérdésében, mintha egy kis csalódottságot véltem volna felfedezni. Igazából nem igazán értettem a kérdés lényegét. Összeszegődésünk csupán a véletlen műve, hogy együtt is maradtunk, az, hogy David megélje a másnapot. Eddigi tapasztalataim alapján, újdonsült barátomat nem látták el túl sok taktikai praktikával. Látszik rajta, hogy eszes, és hogy igen helytálló a maga környezetében, de a megfelelő ismeretek nélkül nincs sok esélye egy olyan helyen, ahova csöppent. Bár a helyzet korántsem javult. Nem kis veszélyhelyzetbe került az ember. Bár a rét maga, viszonylag biztonságos, de amint elhagyja a időnyi védelmet szolgáltató mezőt, garantáltan díszként végzi a koponyája.
Valószínű, hogy a helyzetet több féle szempont alapján, alaposan elemezve végigmértem volna, amit a Daviddel való társalgás erősen lelassított volna. Mindez csak a „majdnem” kategóriává vált az ember válaszával. Egy válasszal, amivel arra a kérdésre válaszolt, ami már ki is esett a fejemből.
A bizonytalan igen is elég volt nekem. Bár átlagos esetben megelégedtem volna az információ elvi ismeretével, kisebb-nagyobb aggodalmaim mellett is erősen fontolóra vettem, amit mondott. Mivel az ember szaga eléggé felismerhető, valamint a tény, hogy emberként nem nagyon szállíthatom Davidet a vexonusig, valamint, hogy nem védhetem a végtelenségig. Elég sok ok, arra, hogy könnyebbé váljon a döntés. Az elnyúlt válaszadási időt egyetlen dolog éltette. A bizalom. A külső átváltozása hozza magával az erőviszonyok lemásolását, vagy legrosszabb esetben felülmúlását. Ha David csak egy ügyes imposztor, akkor komoly gondokat okozhat nekem, ha felruházom a képességeimmel, és a méretemmel.
Ismételten az emberekbe vetett hitem, és a jó szívem döntött. Mármint csak részben. Eszembe jutott, hogy kivel érkeztem. Megfelelő szaglás birtokában biztosra meg tudtam mondani, hogy Ohm a közelben tartózkodott.
- Rendben, legyen! – mondtam kissé idegesebben, mint akartam. – Nem tudom, hogy a sok mindenből, amit elmondtál… Nos, hogy az átalakulás, milyen mértékben utánozza le az alanyt. De arra kérlek, hogyha a külsőnk egyezése túlságosan is szemmel látható, akkor maradj rejtve. Ha minden jól megy, akkor még lesz alkalmunk beszélni, esetleg valamit tanítani a sárkány létből, de ha úgy adódik a helyzet, akkor villámgyorsan tanulj meg repülni, és a vexonusig meg se állj.
Nem voltam hozzászokva a dolgok irányításához, így kissé furának hatott, amit mondtam. A cél az lett volna, hogy David ne ijedjen meg, mégis minden habozás, és időhúzás nélkül túl lennénk azon, hogy úgy néz ki, mint bármelyik fajtársa. Ohm közelsége, valamint a bennem is felbukkanó kíváncsiság már erős volt, így a sors további alakulását az ember érintésére bíztam.

_________________
Még lesz folytatás Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://colorsibw.com
avatar
David Blount
Vexonus
Vexonus

Hozzászólások száma : 15
Hírnév : 0
Regisztrált : 2014. Feb. 18.

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
200/500  (200/500)
Elem/Kaszt: Tudós

TémanyitásTárgy: Re: A Szent Erdő   Vas. 08 Jún. 2014, 11:56

A kérdésemre válasz nem érkezett, de ezt meg is értettem, valamilyen szinten.  Habár sok lehetőség van arra, hogy miért nem válaszolt, én azt látom a legvalószínűbbnek, hogy megbántottam. Igaz, ez egy kissé furcsán hangozhat, de szerintem erről van szó.  Megkérdőjeleztem a belém vetett tudását, így megharagudott rám. Ezt pedig nem akartam. Végre lehet majd valaki, akit barátomnak tekinthetek ebben a zord világban, erre mit csinálok? Bizalmatlankodom. Pedig eddig kétszer is megmentette az irhám, így nem kicsi hálával tartozom neki. De nem, az emberi természet nem ilyen... Mi megkérdőjelezünk mindent és mindenkit, még akkor is, hogyha eddig kedves volt hozzánk. Sőt, akkor tesszük csak igazán! Rákérdezünk magunkban, hogy miért teszi mindezt, ès miért pont velem? Az emberi hiúság máris tudja az egyik reális magyarázatot: Megérdemlem. Ez a legegyszerűbb felfogás,  hiszen ha megérdemlem, akkor nem kell viszonoznom, nemde? A másik választ pedig az emberek bizalmatlansága és összesküvés-elmélet gyártó képessége adja meg. Hisz miért másért tenné ezt a másik? Biztos, hogy csak el akarja altatni a figyelmem, kihasználni a jószívűségem és a végén elviszi mindenem. Igen, ez az emberi természet. Abba bele sem gondol, hogy a társa tettei mögött nem áll semmi ravaszság, vagy fondorlat. Egyszerűen ilyen a természete. Azonban azt is honnan tudhatnánk, hogy milyen jelleme van a másiknak? A mai embert sajnos nem az érdekli, hogy milyen a másik, hanem az, hogy mit ad. Ilyenné vált az emberi civilizációnk, a tárgyak és a pénz körül forog minden. És ennek is mi vagyunk az oka. Hiszen ha őseink megmaradnak a Cserekereskedelemnél, akkor nem lesz pénz, és mindenki tudna legalább egy mesterséget, hiszen az elengedhetetlen lenne a túléléshez. De ahogy régen mondták: A pénz ugat. És itt nem az Amelyik kutya ugat, az nem harap-fajta kutyára kell gondolni, hanem a főnökösködőre, arra, amelyik mindent és mindenkit irányít. Hisz ezt a nyavalyás ércet is miért bányásztuk? Kapzsiságból. És még akkor sem álltunk le, amikor már láttuk, hogy ez bizony rossz. Akik pedig hangot adtak véleményüknek, azok mártírok lettek. Ez, az emberiség.
Még fűztem volna hozzá valamit, azonban Nassi felszólalt. A hangjába pedig idegeskedés vegyült. Talán miattam, talán más miatt, nem tudom. Azt tudom, hogy a parancsa nyilvánvaló,  nekem pedig katonához híven teljesítenem kell ezt a parancsot.
- Rendben, értettem. - mondtam ki hangosan is. Azonban még egy valami aggasztott. Nagyon úgy tűnt, hogy Nassi tud valamiről, csak ezt nem akarja velem megosztani. Gondoltam megvan rá a nyomós oka, így nem szóltam semmit. Aztán meg is tettem az átalakulás első lépését: megérintettem. A kezem egy kissé pikkelyes felületet érzékelt, és a DNS meg is volt.
- Csak egy perc. - mondtam a sárkánynak, és beljebb futottam az erdőbe. Az átalakulás most egy kissé furcsább volt, mint amikor azzal a hüllő fajjal tettem ugyanezt. Ennek pedig a sárkányok különleges testfelépítése lehetett az oka. Éreztem, ahogy a koponyám megnyúlik, a szemem is megváltozik, kinől hátul a farkam, hátamon pedig a szárnyam. Talán ez fájt a legjobban. Hiszen mégiscsak egy újabb végtagot kaptam. Ennyi lett volna. Próbálgattam a szárnyaim, de csak teljes koncentráció mellett tudtam megmozgatni őket. De ez is több,  mint a semmi. Akkor most pedig vissza Nassi-hoz. Kíváncsi vagyok arra, hogy vajon a külsőm ugyanolyan lesz-e, mint neki. Habár a múltbeli eseményekből kiindulva... Nagy erre az esély. De majd Nassi megmondja, nálam sajna nincs tükör,  ő pedig biztosan tudja, hogy hogyan nézek ki. Amikor visszaértem a tisztásra, megálltam előtte.
- Nos? - kérdeztem rá a külsőmre. Most fog eldőlni, hogy meddig maradhatunk együtt.  Hacsak nem meséljük be az erre járóknak, hogy ikrek vagyunk. Vajon erre is mekkora az esély? Majd megkérdezem Nassi-tól, csak előbb válaszoljon.

_________________
"Mindaddig,  míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét"- Mahatma Gandhi
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Ma'alsinassi
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 86
Hírnév : 3
Regisztrált : 2013. Nov. 04.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Sopron

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
350/500  (350/500)
Elem/Kaszt: Szél

TémanyitásTárgy: Re: A Szent Erdő   Hétf. 09 Jún. 2014, 11:36

A rossz előérzetem egyre csak növekedett, szinte már toporzékoltam egyhelyben, ami lássuk be, azért elég szánalmasan nézett volna ki. Nem kéne kilengeni az irányító szerepéből, mert az igencsak komoly következményekkel járna. Bizonytalanságom odáig tartott, míg bizonytalanul elő nem botorkált valami a fák közül.
Az a pillanat mindent elfeledtetett velem. Bár bevált, amitől féltem, és elég nagy lett a köztünk lévő hasonlóság, de egyszerre mosolyogtatott meg a látvány, és gondolkodtatott el mély zsigereimben. Egyrészt a saját fizikumát még csak próbálgató hasonmásom elég vicces hatást keltett, de ahogy kinézett, ahogy mozgott, a kisugárzása… Nem gondoltam, hogy pont egy ember fogja visszaadni nekem az érzést. Az igazi fiatalság érzetét. Mikor átéreztem, hogy az élet, amit addig éltem nem sárkánynak való, elkezdett körvonalazódni bennem valami.
- No akkor! – gondolkodtam tovább hangosan, és arra jutottam, hogy nem csak David-et mentem ki ebből a környezetből. – Első lecke: fuss, amilyen gyorsan csak tudsz, a fák között.
Elég vidám kijelentés volt, ami a történtek fényében bárkit összezavarna, de reménykedtem, hogy emberünknek nem fog gondot okozni az értetlenség figyelmen kívül hagyása, és nem mélázik a történteken sokáig. Még egy apró hatásszünet, majd a természet közelibb élet, és az emberek utáni tudásvágyamtól fűtve, igen nagy iramban indultam meg a fák felé. Régen csináltam már ezt, mert míg kiskoromban akadálytalan volt az erdőben való játék, addig „kissé” megnövekedett testalkattal már kellettek reflexek a mutatványhoz. Bár nem mindig jöttek be a számításaim, és rögtön az elején telibe kaptam egy fát, de furcsa módon az is vicces volt. A kezdeti megszokás igen, gyorsan kezdtem haladni. Egy darabig nem néztem hátra, de reménykedtem, hogy David még mögöttem van. Főleg, hogy tartoztam még neki egy-két válasszal.

_________________
Még lesz folytatás Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://colorsibw.com

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: A Szent Erdő   

Vissza az elejére Go down
 

A Szent Erdő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Erdőségek
» Erdőségek
» Fenyőerdők
» Fumiyuubo erdőség
» Erdőségek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mystery World Szerepjáték :: Játéktér :: Semleges területek-