2123

A Föld már nem létezik. Az emberek most egy Benope nevű bolygót akarnak elvenni az őslakóktól, a Kriptidektől.
Készen vagy arra, hogy megmentsd a bolygót, vagy hogy elfoglald az emberiségnek?
Döntsd el, s harcolj!


 
PortálPortál  HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | .
 

 Szavanna

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Napkelte
Isten
Isten

Hozzászólások száma : 328
Hírnév : 2
Regisztrált : 2013. Jun. 04.
Kor : 26
Tartózkodási hely : Valahol

Karakterlap
Szint: ???
EXP:
0/0  (0/0)
Elem/Kaszt: Fény

TémanyitásTárgy: Szavanna   Vas. 27 Okt. 2013, 08:57

Zugos-Szállás és a Dzsungel között egy hatalmas szavanna található, amiben évente egyszer esik eső csak, a vizet az állatok és Kriptidek a helyi hatalmas tónál szerzik be. Ám a tónál óvakodni kell, mivel tele van krokodilokkal, amik alig várják, hogy a víz alá rántsák figyelmetlen áldozatukat.

_________________
"LIDÉRCÉJ, ELÉG LEGYEN! Azzal nem oldunk meg semmit sem, ha az Emberek szintjére süllyedünk, és lemészároljuk őket ész nélkül, mint ahogy ők minket!"

Vendégek ide tehetik az oldaluk bannerét, cserében tegyék ki az ő oldalukra a miénket.

Színkód: #CC9933
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://mystery-world.hungarianforum.net
avatar
Hótoll
Kívülálló
Kívülálló

Hozzászólások száma : 22
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Nov. 02.
Kor : 26

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
250/500  (250/500)
Elem/Kaszt: Fény

TémanyitásTárgy: Re: Szavanna   Hétf. 23 Dec. 2013, 11:42

//Nassi//

-Víííííííííz!
-Légyszíves, ne ugorj bele....
*Beugrik*
-És beugrottál...
Kuncogva élvezem, ahogy a hullámok, amik még visszaverődtek a partról, átcsapnak felettem. Pár állat elrohant, de nem értem, miért, hisz nem akarom őket bántani. Remélem, hamarosan visszamerészkednek, mert unalmas lenne csak úgy lebegni, egyedül.
Tűzszárny amúgy is olyan furán beszélt most, úgy, mint mikor valaki a szemét forgatja. Biztos forgatta is, de én nem figyeltem, mert épp víz alatt volt a szemem, azt meg nem szeretem még, vagy legalábbis szokatlan, ezért nem nyitottam ki. A főnix végül az egyik kisebb sziklára telepedett le és azzal a vicces fejmozgásával a tollait kezdte rendezni.
Mesélte, hogy ezt azért csinálja, hogy szép és élősködőmentes maradjon. Én is próbáltam utánozni, de nem ment, mert teljesen összenyálaztam a saját tollaimat, és csak nagyon nehezen tudtam repülni utána. Egyenlőre Tűzszárny hozza mindig rendbe, amit elrontok, de rám szólt, hogy figyeljek nagyon és tanuljak, mert "nem lesz örökké mellettem" és "önállóan is kell tudnom gondoskodnom magamról".
Ha arra gondolok, hogy már nem lesz velem, attól mindig nagyon elszomorodom.
Befeszítem a hátam, nagy levegőt veszek és lebukok, majd ismét fel, mint a kígyó a levelek közül.
-Nagyon jó a víz! Gyere te is!
-Nem.
-Miért nem?
-Mert nem szeretem a vizet.
Valami nem stimmel. Kérdőn billentem félre a fejem, miközben visszasiklik a partra. -Mi a baj?
Tudom, hogy valami baj van, mert gyakran néz fel és körbe, mintha keresne valamit, pedig csak hűsölni jöttünk ide. Most is előbb körbenéz, és csak utána felel, nagyon halkan.
-Rossz előérzetem van.
-Mi az a rossz előérzet?
-Mikor bizsereg a hátad, és érzed a fejedben, hogy valami nem jó dolog fog történni veled vagy valakivel.
Pislogok kettőt, és kiszállok a vízből. Nem rázom még meg magam, mert tudom, hogy ő azt utálja, ezért kicsit odébb tipegek, hogy távolabb tehessem meg ugyanazt. Közben töprengek... én ugyanis nem érzek semmi különöset. De vajon miért nem? O.o

_________________
Színkódom: #B7CEEC
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Ma'alsinassi
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 86
Hírnév : 3
Regisztrált : 2013. Nov. 04.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Sopron

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
350/500  (350/500)
Elem/Kaszt: Szél

TémanyitásTárgy: Re: Szavanna   Hétf. 23 Dec. 2013, 17:33

Néha be kell látni azt, ha ostobák vagyunk. Ezt én nem félek bevallani magam, és mások előtt, de őszintén szólva, nem segített rajtam.
Mivel beköszöntött a téli időszak, így gondoskodni kellett az elegendő fűtőanyagról. Mivel ez általában rengeteg, unalmas munkából állt, így nem nagyon szerettem. Kiskoromban imádtam járni az erdőket, mindenféle tüzelőfát keresve. Boldogan emlékszem vissza, mikor sikertelenül próbáltam felgyújtani egy nagyobb rakást.
Viszont mindig eljön az idő egy sárkány életében, mikor a játék lassan átalakul munkává. Ezzel nem is lenne baj, ha nem alakulna tovább unalmas melóvá.
Mivel igen idegesítő volt minden évben újra és újra végeláthatatlan napokat tölteni a sötét, nyirkos, és szeles erdőkben, így már kerestem a lehetőségeket, hogy lehetne megúszni ezeket a munkákat. Több évem is ráment a kísérletezgetésekre, de csak nem találtam könnyebb utat. Mikor már lemondóan cammogtam ki a szokásos helyre. Szomorúan láttam, hogy kereshetek új helyet, mert ott már semmi tűzifának valót nem találtam. Elindultam hát beljebb az erdőbe. Kissé eseménydúsra sikeredett elmúlt heteim miatt, a megszokottnál jóval később álltam neki keresgélni, így valószínű, hogy a jó helyeken már semmit sem fogok találni. Ez az elméletem szinte biztos volt, mert kivágott fákat is láttam több helyen.
Az alapvető szükségletek kielégítésénél lehető legkevesebb kárt akarunk tenni a természetben, amihez én mereven ragaszkodok. Bármilyen nehéz is lesz szél által kicsavart fatörzseket találnom, nem fogok élő fát kidönteni.
Hosszú idő után sem értem el eredményt. Elkeseredettségemben megálltam, és néztem magam elé. Egyszer csak érdekes hangra lettem figyelmes. Egy mélyebb férfihangot hallottam, tőlem jobbra. El is indultam. Bár a hangok elég artikulálatlanok voltak, fellelhető volt köztük egy-két káromkodás.
Mikor odaértem a hang forrásához kicsit déjà vu érzésem lett. Egy törpöt láttam lógni egy fáról. Egy nagy fehér vászondarabra erősített néhány kötél tartotta a törpöt. A vászondarab egy jó erős ágra volt felakadva. Nem igazán tudtam mire vélni, így megszólítottam.
- Hát te meg mit csinálsz? – kérdeztem.
- Lógok. – mondta kissé idegesen. Kinézetre a többi törpre hasonlított. Tagbaszakadt volt, jókora szakállal, és bajusszal. – Segíts, kérlek. – erőltette meg magát, hogy kedvesebbnek tűnjön. – gondoltam, ha már ennyi erőt fektetett a modorba, segítek neki. – A kötelekre kérlek vigyázz! Á, mindegy! A fene, na mindegy. Így is sikeres lett kísérletem.
- Miféle kísérlet? - kérdeztem, miután a köteleket elvágva kiszabadítottam apró barátomat.
- Én amolyan kalandor volnék. – húzta ki magát a törp. – Mióta találkoztam az emberekkel, képességeim kiszélesítésén dolgozok – mintha csak magamat hallotta volna. – éppen az ég meghódításán dolgoztam.
- Az ég meghódításán? – kérdeztem érdeklődve.
- Nektek, szárnyas batároknak ez természetes, de nekünk, földhözragadtaknak…
- Amúgy ez mi? – kérdeztem a vászondarabra nézve.
- Az emberek ejtőernyőnek hívják. Nem egészen az én stílusom, de ez volt a legegyszerűbb megoldás.
- És hogy repülsz vele? – kíváncsi voltam rá, mert ránézésből nem tűnt a legjobb eszköznek.
- Felmentem a hegyre. – ujjával a közeli magaslatra mutatott. – Kerestem egy szirtet, majd leugrottam. A vászondarab lelassította a zuhanást annyira, hogy szinte lebegtem a levegőben. – ahogy kimondta ezeket a szavakat, arcán széles vigyor jelent meg. Jókora zsákjából egy nagy üveg, saját készítésű bort húzott elő. – Ünnepelünk! – kurjantotta, majd meghúzta az üveget. – Igyál te is barátom. Jó napunk van!
- Nagyon szívesen, csak még nem is ismerjük egymást. – mondtam én is vigyorogva.
- A teremburáját! – kiáltott fel. – Én vagyok Nagy Shaier, Kulin fia.
- Én pedig Ma’alsinassi, Ma’alsonas fia.
- Hát nem fogom megjegyezni a neved. – vakarta a fejét a törp.
- Hívj csak Nassinak. – mondtam, majd letelepedtem a törp mellé.
Nagy Shaier kiváló társaságnak mutatkozott rengeteget mesélt magáról, ám egy idő után témát váltottunk.
- Nem szoktam errefelé hasonló sárkányokat látni. Mond csak, hogy kerültél ide?
- Eterniából jövök, és tűzifát keresek. – mondtam kicsit letörve. – jön a hideg, és gondoskodni kell a melegről.
- Ehj, gondolom, nem akarsz hónapokon keresztül ekkora utat megtenni érte. - kérdezte Shaier mosolyogva.
- Nem! – csillant fel a szemem.
- Akkor ez a szerencsenapod barátom…
Igen, van, hogy néha kommunikációs zavarba ütközünk. Ez történt most is. Shaier pontos útleírását követve bizakodtam benne, hogy valóban megoldódik a gondom. Még az sem tűnt fel, hogy ezért napokig kellett repülnöm. A törp nem tartott velem, ő további kutatásaira akarta szentelni idejét.
A súlyos felismerés akkor tudatosult bennem, amikor megláttam, hová vezényelt barátom. A kietlen pusztás szavanna közepére. Itt remek volt az időjárás, ami valószínűleg a tévedés oka. Shaier bizonyára úgy értette szavaimat, hogy csak magamnak keresem a tüzelőanyagot.
- Remek! – gondoltam. Még ha annyi értelme lett volna, hogy nem fáznék, de ez Eternia közelében se veszélyeztetett.
Volt egy utam potyára. Szerettem utazgatni, de nem feleslegesen. Mérgelődtem egy kicsit magamba, majd elindultam a közeli tó felé, hogy vízzel feltankolva indulhassak vissza fát keresni. A szavanna nyárias időjárása, és nyárias tájai igencsak nyugtató hatással voltak rám. Mikor odaértem a tóhoz, ivás közben észrevettem, hogy egy kosz lettem a több napi utazás alatt. Mivel a tó ott volt a lábaim előtt, így a problémát könnyen orvosoltam. Vagyis, hát majdnem könnyen. Amint megtisztálkodtam, rengeteg krokodil jelent meg. Mivel én igen nehezen mozgok a vízben, így pánikszerűen siettem ki a partra. Nem sokon múlott, de kiértem épségben. Mivel a szárazföldön az esélyek megfordultak, a krokodilok a partra már nem jöttek ki.
Egyet-kettőt szusszantottam, majd megindultam alkalmas pihenőhelyet keresni magamnak. Otthon valószínűleg már aggódnak, így megpróbálom lehető legrövidebbre fogni a visszautat.

_________________
Még lesz folytatás Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://colorsibw.com
avatar
Hótoll
Kívülálló
Kívülálló

Hozzászólások száma : 22
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Nov. 02.
Kor : 26

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
250/500  (250/500)
Elem/Kaszt: Fény

TémanyitásTárgy: Re: Szavanna   Hétf. 30 Dec. 2013, 14:06

Zaj.
Gyorsan lebuktam a szikla mögé, de Tűzszárny nem mozdult, csak igazgatta tovább a tollait. Beletelt pár másodpercébe, mire rám nézett.
-Miért bujkálsz?
-Mert jön valaki.
Megrázta a fejét és körbenézett. Vajon miért és hogyan tud a madarak nyaka így körbetekeredni? Mert megfigyeltem már a többit is, és mindegyikük ilyen mókás fejhelyzeteket tudott produkálni is, mint a Tűzszárny, aki néz egy darabig, aztán tovább rendezgeti a tollait.
-Ne aggódj. Egy fajtársad az.
-Miiiii? -tátom el a szám és végül kipislogok a szikla mögül. A főnixnek igaza van, mert valaki odament a tóhoz, és épp belevetette magát, mint én is az előbb. Ugyanúgy, neki is szárnya van, meg négy lába, meg szarvai, meg hosszúkás fejem. Nem teljesen ugyanolyan, mint én...
-De nem is hasonlít rám. Csak picikét.
-Mivel más alfaj lehet. Ne feledd, a sárkányok talán a legszínesebbek a nemzetségünkben. Vannak tollas kígyószerűek, madárfélék, pikkelyes nagyra nőtt hüllők... nagyon sokféle a paletta.
-Jaaa...
Előbotorkáltam, de a másik sárkány elkezdett inkább kifelé úszni, kisvártatva meg is láttam, hogy miért. Nem tudom, a krokodilok velem miért nem törődtek, talán azért, mert Tűzszárny hamar kiparancsolt a vízből, de örülök, hogy a másiknak sem esett baja végül. Oh, ő amúgy rám sem nézett, csak elindult másfelé.
-Jaj, várj egy picikét! -kiáltottam fel. Tűzszárny ugyan felborzolta a tollait, de nem szólt egy szót sem, csak a szemeit meresztette rám, úgy, mintha nagyon-nagyon, és nagyon figyelne valamire. Mint azok a sasok, amik vadásznak, és az ágról vagy a levegőben repülve nézik a földet, hogy aztán nekiinduljanak és úgy csapjanak le valamire, mint a villám. Én sosem leszek olyan gyors, mint egy sas.
Botladozva, de fürgén szaladok oda a másik sárkányhoz, majd három lépésre tőle megállok. Emlékszem, hogy a főnix figyelmeztetett, hogy soha senkihez ne szaladjak oda rögvest, főleg ismeretlenekhez ne. Látod? Tudok én tanulni, ha akarok :3
-Szia... -mosolygok rá fogakat villantva. -...Izé.... szia... -teljesen elfelejtettem, mit akartam. Vagy akartam én egyáltalán bármit is? Csak azt tudom, hogy dobol a szívem és ugrálni akarok körülötte... de nem tudom, miért. Majd kikérdezem róla a főnixet, kicsit később.

_________________
Színkódom: #B7CEEC
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Ma'alsinassi
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 86
Hírnév : 3
Regisztrált : 2013. Nov. 04.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Sopron

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
350/500  (350/500)
Elem/Kaszt: Szél

TémanyitásTárgy: Re: Szavanna   Pént. 03 Jan. 2014, 00:39

Éppen egy jó kis árnyékos bokrot néztem ki magamnak, mikor furcsa dolog történt. A semmiből megjelent egy sárkány. Kissé meglepődtem, aztán még jobban, látva, hogy majdnem úgy néz ki, mint én. A fehér szín stimmelt, ám a dús szőrzet helyett, tollak borították testét. Ilyet még nem igen láttam előtte.
Látszólag fajtásam igen izgatott volt. Egy vicsorgós mosolyt eleresztve, elkezdett ugrálni körülöttem. Olyan hirtelen jött az egész, hogy egy darabig csak néztem, hogy mit csinál. Ekkor megláttam egy másik teremtményt is közeledni. Egy főnixet. Még sosem láttam azelőtt hasonló lényt, és meg kell hagyni elképesztő volt. A madárszerű lény elképesztően kecses alakkal volt megáldva, de az egész megjelenése tiszteletet parancsolt. Nyugodtan jött felénk, csőrős feje hatalmas tudást tükrözött.
Kicsit sok volt ez nekem egyszerre, így szó nélkül haladtam tovább. Talán döbbent arckifejezésem elég közlés volt többiek felé, hogy szó nélkül kövessenek engem.
Mikor beértünk a bokor hűs árnyékában, csak akkor szedtem magam annyira össze, hogy nekiálljak kapcsolatot teremteni.
- Ti meg kik vagytok? – kérdeztem még mindig meglepetten.
Nem volt idejük bemutatkozni. A távolból zajok szűrődtek, amit a főnix valószínű, hogy érzékelt, mert mintha már nem tűnt volna annyira nyugodtnak. Én sem voltam elragadtatva, így javasoltam, hogy a bújjunk jobban bokor takarásába, míg nem tisztázódik, hogy kivel van dolgunk.
Mikor láttuk az alakokat előkandikálni a fák közül, áldottam az érzékeimet. Egy csapat emberi katona jött a tó közelébe. Nem tudom, lehetséges, hogy ivóvízért jöttek, jobbnak láttam, hogyha nem avatkozunk bele. Nem találkoztam még nagyon emberi katonákkal. Az egyetlen benyomásom a raktárnál nem éppen pozitív élmény.
Nem éppen a legjobb csapatépítő program. Gondoltam, miközben újonnan szerzett társaságomra néztem. Ezt nem tehettem túl sokáig, mert hamarost idegtépő hangokra lettem figyelmes. Korábbi tapasztalataimból már könnyedén megismerem a lőfegyver hangját. Először azt hittem, hogy minket lőnek, ami ösztönös mozdulatra késztetett. Egy pillanattal később hevesen dobogó szívvel láttam, hogy a lövések nem ránk irányultak. Annyit láttam, hogy az egyik ember sebesülten vergődik a földön, a víz felszínén meg egyenletesen terült szét… a vér.
Tudtam, hogy az emberek a krokodilokkal találkoztak, az csöppet sem volt nyugtató viszont, hogy ily egyszerűen mészárolták le őket. Volt egy olyan sejtésem, ha lebuknánk, ránk is ez a sors várna. Reménykedtem benne, hogy a sebesült társ miatt visszafordulnak, de csalódnom kellett. A helyszínen kezdte meg egy másik, a sebek kezelését. A többi meg elkezdték pásztázni környéket. Remek, a legrosszabb, ami ilyenkor történhet. Rejtekhelyünk igencsak veszélyben van, és fogalmam sem volt, hogyan tovább.


A hozzászólást Ma'alsinassi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 03 Jan. 2014, 00:39-kor. (Reason for editing : Ma'alsinassi)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://colorsibw.com
avatar
Hótoll
Kívülálló
Kívülálló

Hozzászólások száma : 22
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Nov. 02.
Kor : 26

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
250/500  (250/500)
Elem/Kaszt: Fény

TémanyitásTárgy: Re: Szavanna   Csüt. 09 Jan. 2014, 18:24

A sárkány egy szót sem szólt, csak elindult előre tovább. Fintorogva döntöttem félre a fejem, már amennyire tudok fintorogni, és dühös voltam, amiért az első sárkány, akivel találkozom, mióta magamhoz tértem (megjött a józan eszem, ahogy Tűzszárny mondja), így hidegre tesz... vagy lapátra. Tulajdonképpen mi is az a lapát pontosan?
Már fordulnék meg én is, mikor a főnix ellépdel mellettem és követi. Mikor én nem követem rögvest a példáját, kérőn rám néz, majd megrázza faroktollait és indul tovább. Hirtelen elönt a szégyenérzet, amiért ilyen gyorsan akartam döntésre jutni, és sereghajtóként követem őket.
A főnix előérzetei végül jónak bizonyultak, mert a másik sárkány megáll egy másik bokorban és megszólal, végre, ránk nézett és megszólalt \o/
-Bocsáss meg a zavarásért... -kezdi Tűzszárny. -Én... -majd hagyja is abba, felkapja a fejét és fülel azzal a mókás fejtartásával. Én elvigyorodom, kivillantva a fogaimat, aztán gyorsan be is csukom a szám, mikor meghallom a különös zajokat. A másik sárkány gyors tanácsára végül melléjük bújtam, a főnixet a szárnyam alá rejtve, hogy még kevésbé lehessen észrevenni távolról.
A zajok végül egyre kellemetlenebbé váltak, lecsaptam a fülem és szerettem volna mindent kizárni a fejemből, de nem ment. Összerázkódtam a lövések hangjának hallatán, és el sem tudom képzelni, hogy mi lehetett ez. A másik sárkány kipillantott a bokorból, hogy lássa, mi történik, de én nem mertem megtenni ugyanezt. Bőven elég volt az, amit éreztem és hallottam, Tűzszárny enyhe remegése pedig nem igazán nyugtatott meg. Ha már ő is fél, akkor tényleg nagy a baj.
-Mi ez...? -sutyorgom amilyen halkan csak tudom a másik felé és még kisebbre húzom össze magam, ennél jobban már nem vagyok rá képes. Menekülni akarok, de tudom, hogy most nem lehet, mert azzal csak még nagyobb bajt hoznék a fejünkre, azt pedig nem akarok. Még élni akarok, és szeretném, ha Tűzszárny is még sokáig élne, meg ez az ismeretlen sárkány is, mert tudni akarom, hogy hívják meg hogy honnan jött és hogy élt eddig. Ő az első, akivel találkozom, had ne essen baja, kérlek, Istenek ><

_________________
Színkódom: #B7CEEC
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Ma'alsinassi
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 86
Hírnév : 3
Regisztrált : 2013. Nov. 04.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Sopron

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
350/500  (350/500)
Elem/Kaszt: Szél

TémanyitásTárgy: Re: Szavanna   Pént. 10 Jan. 2014, 20:03

Nem tudom, mi vett rá a következő cselekményeimre. Talán, hogy megpróbáltam imponálni vendégeimnek, vagy egy kis izgalomra vágytam, nem tudom pontosan. Az biztos, hogy egyik pillanatról a másikra, ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy az embereket személyesen elterelve biztosítsam kettőnk biztonságát.
- Mindenképp maradjatok itt. Remélhetőleg hamarosan visszajövök. – Azzal kivárva, amíg az orvos befejezi tevékenységét, kiugrottam a bokorból, és egy hatalmas üvöltéssel kezdtem futni a legközelebbi fasor felé.
Távolról hallottam a kiáltásokat, majd a hatalmas dörrenéseket, de mire a fegyverek előkerültek, már a fasor sűrűjében helyezkedtem. Kihasználva ügyességemet, és célzó képességeimet, nagyobb köveket kezdtem dobálni az emberek felé.
Érdekes volt a taktika, de igencsak ódzkodtam az emberek által használt gyilkos puskáktól. Látszólag, magatehetetlenségükben nem tudtak mást csinálni, mint felkapni sebesült társukat, majd lassan elindulni vissza, ahonnan jöttek. Egy újabb üvöltéssel nyomatékosítottam ezt a törekvésüket. Látván, hogy a hátul haladó katona, aki a csapatot fedezte hátulról, kissé ideges volt, gondoltam adok nekik még egy kegyelemdöfést. Kiugrottam a fák takarásából, és az igen fiatal katona felé kezdtem futni vicsorogva. Amaz elejtette fegyverét, és hanyatt-homlok menekült a többiek után.
Békés teremtmény mivoltom ellenére, azért szerettem az ilyen mókákat. Kaptam hát a lehetőségen, és miután elfutottak az emberek, felkaptam az elejtett fegyvert, majd elindultam vissza a bokor felé. Ötletem igen könnyedén vált be, de abba viszont nem gondoltam bele, hogy az emberek erősítést hívhatnak.
Magabiztosan, és büszkén vittem a számban az elemzésre váró trófeámat, majd örömteli szökdelésre váltottam, mikor láttam, hogy újonnan szerzett barátaim még mindig a bokor mögül figyelnek. Visszafutottam hát, és a fegyvert a homokba dobva néztem a főnixre, és a sárkányra.
Most, az akció után már szociálisabbnak éreztem magam. Meg is szólítottam őket rögtön.
- Micsoda nap, nem igaz? – Vigyorogtam hasonló grimasszal, mint ahogyan a másik sárkány üdvözölt. – A nevem Nassi. – mutatkoztam be tömören. Ott állva igencsak úgy éreztem, hogy nem is jött rosszul, hogy arrafelé vetődtem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://colorsibw.com

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Szavanna   

Vissza az elejére Go down
 

Szavanna

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Gepárdok kódexe

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mystery World Szerepjáték :: Játéktér :: Semleges területek-