2123

A Föld már nem létezik. Az emberek most egy Benope nevű bolygót akarnak elvenni az őslakóktól, a Kriptidektől.
Készen vagy arra, hogy megmentsd a bolygót, vagy hogy elfoglald az emberiségnek?
Döntsd el, s harcolj!


 
PortálPortál  HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | .
 

 Denzel Collins

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Denzel Collins
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 5
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Nov. 04.
Kor : 25

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
100/500  (100/500)
Elem/Kaszt: Tudós

TémanyitásTárgy: Denzel Collins   Csüt. 28 Nov. 2013, 20:30

Név: Denzel Collins
Nem: Fiú
Származás: Amerika
Kor: 17
Kaszt: Tudós
Frakció: Abysson

Kinézet: Koromhoz illő magassággal, atlétikus testalkattal bírok - magyarán nem vagyok izompacsirta, de még nyurga sem. Csupán egy kicsit alultáplált, mióta a Benope bolygón élek. Rövid életem során talán egy-két olyan alkalom adódott, hogy fejhallgatómtól néhány órára megszabaduljak. Amolyan kabala nálam, amit soha, de sohasem veszek le a fejemről, csak ha nagyon muszáj. Tökéletesen hallok benne, habár egyesek azt mondhatják, mekkora bunkóság társaságban fejest viselni, miközben ott lóg a nyakadban egy mp3-as készülék. Nem igazán érdekel. Narancssárgás hajam bozontos, mely a fülemet tökéletesen elfedi. Acélkék íriszeimből bármit ki lehet olvasni, ha az ember szán kellő időt az asszociációra - és ha hagyom, hogy bámuljanak. Nem bírom, ha bámulnak - szerintem más is így van vele. Nem éppen a divatmajmokra jellemző ruházatot hordom, de kit izgat a divat egy olyan bolygón, mint a Benope? Ujjatlan, deréknál továbbnyúló, sárga-kék csíkos pólóm, fehér, térdig érő nadrágom, és edzőcipőm lehetővé teszi, hogy kényelmesen járjak-keljek az erdős-bozótos területeken. Bal kezemen sárga csuklószorítót hordok, ami anyám emlékeihez köt.

Jellem: Sosem voltam a legügyesebb és legsikeresebb a Föld kerekén, de mindig az az elégedettség töltött el, ami egyesek számára kifejezetten meglepő lehetett. Persze nem is meglepő, ha egy átlagos srácnak rendes családja és barátai voltak, nemde? Másnak se lenne könnyebb, ha a hozzájuk fűzött élményekről egy másodpercnyi idő alatt le kellene mondania. Semmi se fájdalmasabb annál, minthogy olyasvalaki áruljon el, aki közel esik hozzád - jó adag határozatlanságot keltett bennem. Ennek köszönhetően jócskán romlott a felismerő képességem arról, ki barát, s ki ellenség. Jókora jelet kell plántálni felém, hogy különválasszam a jót a rossztól, de ez nem feltétlen a bizalmatlanságból ered. Sosem neveztem magamat bátornak, sőt, egyenesen rettegek a küzdelmektől. Ha lehet, mindig keresek arra módot, hogy diplomatikusan orvosolhassam a bajt - persze más, többnyire rosszindulatú egyének nem helyeslik ezt az alternatívát, és nem egyszer kerültem emiatt életveszélybe. Bár a harccal kapcsolatosan vannak fenntartásaim, nem szokásom a futás, noha nem először, és nem is utoljára fordult elő, hogy mégis megtettem volna. Vannak olyan alkalmak, amikor le kell küzdeni a gátlásokat és a félelmeket, s olykor nem félek ellenfelemmel szembefordulni, hogy megküzdjek vele - vele és a problémáimmal. Bár kevés harci tapasztalatom van, másoknak talán meglepő, de számomra annál inkább általános morál, hogyha valakinek van jó problémamegoldó-készsége. Mint már említettem, pocsék felismerő készségem van, és amiatt kevésbé megy a barátságok kötése. Nem helyeslem, hogyha tolakodva próbálnak a múltamról, és az ottani sérelmeimről faggatni. Ki tudja, talán csak érdekéből teszik mindezt, és ha meglepő sok időt töltenek a társaságomban, kifejezetten gyanúsnak tűnhetnek - még ha csupán barátkozni akarnak. Csak hagyjanak békét nekem, ennyit kérek.

Képesség: Később, pályázatban.

Előtörténet:

A Földnél nem létezett biztonságosabb hely - nekem és az emberiségnek. Terjesztik a hazugságokat az eredetünkről, de senki sem veszi észre az igazságot - az igazságot, ami lassacskán kihuny, mint egy haldokló csillag. Szerettem a Földet, az otthonomat, hiszen nélküle nem is létezhetnék. Ha tudtam volna, körbeöleltem volna a glóbuszunkat, amiért életet adott - nekem és minden élőlénynek, mely a Föld arcán jár. Mióta az eszemet tudom, tiszteltem a környezetemet, és persze azt a tényt, hogy egy láthatatlan akarat késztetett az életre. Mindig is meg akartam tudni, mi az életem célja, a létem értelme. Azonban egy átlagos srác miért akarna csak úgy elindulni az ismeretlennek, a legmélyebb értelem után kutatva? Csak áltattam magamat. Miért is akartam elmenni a gyönyörűséges Hudson-tó vidékéről? Egy gyermek se kívánhatott magának szebb életet: ott volt anyám, Elena, a vidék legcsinosabb és legelőkelőbb, csupa szív hölgye, az apám, Bernard, aranyszívű, de rejtélyes családtagként. Hogy miért mondom ezt? Apa sokszor elment otthonról, és egy héten csupán kétszer élvezte velünk a családi fészek melegét. Kicsiként felfogtam, hogy egy felnőtt élete nem fenékig tejfel, s biztosan rengeteg dolga akadt, így hát nem tettem szóvá hiányát.  Azzal a kevéske idővel is beértem, elvégre így is boldogságban töltöttem el életem első szakaszát. Családias, meghitt környezetben nevelkedve nem ismerhettem meg a világ igazi, kegyetlenebb arcát - ez volt az egyetlen baj. Nem is sejtettem, hogy valahol, valaki ördögi gazságra készült - és azt sem, hogy aki számomra kedves, az ennek a tervnek a kulcsfigurája. De erről később.
Ahogy minden más átlagos srác, rendesen jártam iskolába. Sosem voltam a legnépszerűbb, de akadtak barátok, és ez így rendben is volt. Nem vágytam rajongókra vagy a sikerre - kifejezetten jó életet éltem, akkor minek vágyakozzak efféle ostobaságokra? Tény, hogy aki felhőtlen boldogságban tölti az ideje oroszlánrészét, az egy idő után baromira elkezd unatkozni. A változások fontos tényezők az életben, viszont a tóvidéken jó, ha évente egy-két észlelhető változás akad, viszont elég rosszul viselték azokat. Már az ünnepek is kifejezetten annak számítottak, s jobbára olykor jókora feszültség uralkodott eme községben - és mivel kisebb község volt, ez mindnyájunkra kihatott. Máshol sokan, egy helyen ünnepelték a Karácsonyt és az Újévet, de a viszonyok miatt nálunk jó, ha szűk, családi körökben bonyolíthattuk le. Egyszóval így, a világ mostohább arcától elvonulva, a változásoktól megfosztva, csendben töltöttem fiatalkoromat. Minden olyan egyhangú volt, amíg be nem töltöttem a tizenhetet - akkor apa nagy változásokon ment keresztül. Azon a bizonyos estén, mikor hazajött, komolyabban elbeszélgethettünk a jövőről.
- El kell mennünk innen. - jelentette ki sziklaszilárdan.- Itt már semmi sem biztonságos többé.
- Ezt meg hogy érted? - kérdezte anya megrökönyödve. Én csendben ültem mellette, a dívány karfáján.
- Arról, hogy Silas jobb életlehetőségeket ajánlott fel, amiért ilyen jól dolgoztam neki. Gondolj csak bele drágám - itt megfogta Elena kezét. - új életet kezdhetnék. Távol, a Földtől.
- Azt várod el, hogy mindent kezdjünk elölről?
- Igen, azt. - bólintott apa. Anya kezei görcsbe rándultak, és igyekezett eltávolodni apától.
- És őrá nem is gondolsz, Bernard? - kérdezte visszafojtott indulattal, rám mutatva.
- Mindkettőtökért teszem, Elena. - mormolta apa, majd idegesen sütötte le szemét. Egyikünkkel sem vette fel a szemkontaktust. Valami megzavarhatta.
- De meg se kérdezed, hogy akarja-e! - Elena már nagyon dühödt volt. Felállt, és mélyen apára bámult. Ő tétován viszonozta a nézést, de érződött benne, hogy még Elena sem tántoríthatta el céljától. Szomorított, amiért részben az én sorsomról folyt a vita, ám dühös is voltam, mivel apa a beleegyezésünk nélkül határozott. Azonban nem hagyhattam, hogy a fennálló feszültséges elfajuljanak. Ahogyan tanácstalanul rám néztek, az édesanyám helyett is határoznom kellett. Látszólag neki teljesen lényegtelen volt, megyünk vagy maradunk-e - csakis értem tette.
- Szeretem az otthonomat. A Földet. De - keserűen mosolyogtam. - itt semmi sem történik, és ez már így is lesz. Semmi változás, ami már az őrületbe kerget. Szeretnék újat tapasztalni, úgyhogy kérlek - anyára, Elenára néztem. - engedj elmennem.
- És a barátaid? Ők nem fontosak? - tette fel a kérdést, a monológomtól lesújtva.
- Meg fogják érteni, ne félj. Biztos vagyok benne, mert ha nem, azzal azt bizonyítják, hogy nem valók barátoknak. El kell engedniük. - fejeztem be, majd megpróbáltam keserűségemet elpalástolni. A szívem visszahúzott a Földhöz, és a barátokhoz, de nem akartam, hogy anya és apa szétszéledjenek. Elena arcáról le tudtam olvasni a kétségbeesett, de egyszerű kérdést: Te is, fiam? Apa semmit sem mondott, szemei viszont sejtelmesen csillogtak - örült, mert bár kényszerítve, de egyetértettem a döntésével.
- Silas segíteni fog, majd meglátod, kedvesem. - lelkesen folytatta, miközben anyámhoz lépett, és csókot lehelt a homlokára. Elena kétségek között tengett, de Bernard bátorítani próbálta. Nem tetszett az ötlet - nagyon nem. A fiúk nem szoktak sírni, csak könnyezni. Én megannyi könnycseppet ejtettem, ahogyan eltűnt a lábam alól a talaj, és az űrhajó egyre messzebb és messzebb vitt a hőn szeretett otthonunktól, a Földtől. Mivel apának már semmi rejtegetnivalója sem volt, ő mindent elmondott arról, hogy mivel is segít Silasnak: éppen tudományos kísérleteket folytatott azon, miképpen lehetne a Benope nevezetű planétán élő Kriptidek - melyek ő és a munkáltatója szerint agyatlan, irtásra szoruló vadállatok - energiáját a megfelelő célokra használni. Csapdába ejtettek egy humanoid sárkányt, amit a saját részecskéinek a lebontásával próbáltak egy fegyverbe tömöríteni. Silas azt mondta, hogy ezek a szörnyetegek még az életet sem érdemlik meg, így az a lény igazán megtisztelve érezheti magát. Addig eljutottak, hogy a sárkányt le akarták bontani. Ott voltam. Mindent láttam. Mindent tudtam, elvégre apa asszisztense voltam, még ha anya ellenezte is. És amikor a sárkány rám nézett azokkal a mélységes kék szemeivel, minden megváltozott. Gyötrelem, kétségbeesés, bánat - egyetlen pillantás elég volt ahhoz, hogy mérlegeljem a Silastól hallottakat. Kényszerítették olyasmire, amit nem akart - csak úgy, mint engem. Rokonlelkek voltunk: én és a Kriptid. És amikor a teremtményt részecskévé bontották, hátat fordítottam. Nem akartam látni. Rengeteget gondolkodtam Silas elvein és a sárkányon, s aztán minden megvilágosodott: az az ember maga az ördög! Anyával kellett beszélnem, méghozzá azonnal.
- Fiam, ezzel nem mondtál túlságosan újakat. - szomorúan sóhajtozott.
- Te tudtad, mégsem tettél semmit sem? - csodálkoztam.
- Mit tehettem volna, édes fiam? - kérdezte ironikusan. - Lázadás? Forradalom? Lehetetlent kérsz, gyermek.
- Miért lenne lehetetlen? - Egy kicsit sem értettem, miért ne lehetne szembeszállni Silasszal. Elena lesütötte szemét, aztán bal kezét felém emelte. Egy különös karperecet hordott, amit tuti, hogy nem divatból tett.
- Ez… mi ez? - kérdeztem megrökönyödve.
- Ez? Egy jel arra, hogy Silas rövid pórázon tart. Tettem egy-két olyan dolgot, ami… - csalafintán mosolygott. - nos, ami nem tetszett az emberünknek.
- De hát miért hagytad magadat anya? Apa nem segített? Hagyott és hagytad magadat, hogy… megbélyegezzenek?! - Teljesen elragadt az indulat, anya pedig csak ült, s szelíden nézett rám, gyönyörű szép türkiz íriszeivel. Kezét az enyémre csúsztatta, amitől enyhe melegség járta át tagjaimat - mint mindig.
- Egy magamfajta hölgy tehetetlen az alattomossággal és az erőszakkal szemben. Apád és te sem tudna védekezni, hogyha megbélyegeznek.
- Akkor miért nem teszik meg? Mire vár Silas? - húztam fel szemöldökömet. Kissé gúnyosan tettem fel a kérdést.
- Csak egy kedves kisfiú vagy, aki segít az apjának a munkában. Ki gyanakodna rád, fiam? - Szavai teljességgel megleptek. Hogy tudott Elena ilyenkor is csak mosolyogni? Tudtam, és éreztem, mennyire szenved, mekkora fájdalmai lehetnek, és terveinek meglesz az ára. Hirtelen elengedte kezemet, amiben hagyott valamit: egy bumerángot. Edzett anyagból volt, ráadásul könnyű is, nehogy megnehezítse a forgatását. Elena bátorítóan hunyorított.
- Te meg tudod csinálni, Den. - Teljességgel megbízott bennem, egy átlagos srácban. A fiában. Ez adott kellő motivációt ahhoz, hogy megtegyem a lehetetlent. Így is már nyakig ültem a bajban, már semmi sem számított. Aznap éjjel egyetlen egy nemes céllal törtem be a laborba: ha már nem lehetett helyreállítani a Kriptid fizikumát, akkor legalább ne Silas kezébe kerüljön az a hatalom, amit az állat képviselt. Rengetegszer láttam, hogyan működik a sárkányt fogva ejtő kapszula. Félig-meddig tudósnövendék voltam, így nem is jelentett gondot a zárás kezdete. Idő híján sietnem kellett, és mivel a bumeráng nem rendelkezett gigászi méretekkel, ezért azt hittem, hogy gyorsabban végzek, minthogy észrevegyenek. Újból tévedtem - és amint megláttam, ki buktatott le, egy világ dőlt bennem össze: az apám, Bernard Collins. Mikor zárkába dugtak, semmit se tagadtam le. Ennyire csak őszinte voltam, bár ez nem segíthetett rajtam. A halál is jobb lett volna, mint ami rám várt: meg akartak bélyegezni, mint anyát. Apa azonban még a bélyegzés előtt bejött hozzám. Reménykedtem benne - reménykedtem, hogy meg akar menteni. Meg akar szöktetni engem és anyát, hogy véget érjen ez a rémálom. Meg akart győzni, mert Silas nem olyan rossz ember. Engedelmeskednem kellett, a túlélés érdekében, de nem tettem - nem tehettem! A büszkeségemért, a szeretetemért, és hűségemért egy alapos verést kaphattam, amit sosem felejtek el. A saját apám emelt rám kezet - de az elősegítette a szökésem első mozzanatát. Belecsempészte a bumerángot a nadrágzsebembe, mondván, hogy egyetlen esélyt ad a szabadulásra. Nem értem, miért tette. Elárult engem és Elenát, akkor mit akarhatott még? Nem érdekelt többé. Ha túltenghetett bennem a büszkeségem, ottmaradtam volna, és megvárom, míg karperecet raknak rám. Nem hagyhattam. Használtam a bumerángot a kijutáshoz: iszonyatos erőt képviselt, aminek titkát még nem fejtettem meg. Azonban éreztem a benne szunnyadó sárkány erejét, és mintha engem szólított volna, hallottam a hangját:
- Veled vagyok. - Csak annyit mondott, miután egy mentőkapszulát használva megszöktem Silas hajójáról, és a Benopeon landoltam. Könnyeztem. Könnyeztem, mert cserbenhagytam anyát. Meg fog halni? Halálra kínozzák, amiért megszöktem? Három dolgot tudtam: gyűlöltem apát. Nem hagyhatom, hogy Silas kietlen pusztasággá alakítsa a Benopeot, és meg kell mentenem anyámat - a többi, mostoha sorsra jutott Kriptiddel együtt. Abyssion oldalán meg tudnám valósítani. Csak ennyit tudtam, azt nem, hogy hol leljem meg az oldalukat képviselő Kriptideket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Lánghullám
Isten
Isten

Hozzászólások száma : 34
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Jun. 29.

Karakterlap
Szint: ???
EXP:
0/0  (0/0)
Elem/Kaszt: Tűz

TémanyitásTárgy: Re: Denzel Collins   Kedd 03 Dec. 2013, 10:38

Üdv! Elnézést a várakozásért, nekem vizsgáim voltak, Napkelte viszont tétovázott egy kicsit rajtad, de nem tudom én se, miért. Az előtörténetedet ELFOGADOM. Kérlek, mindenképpen pályázd meg a képességedet, mert addig nem engedhetünk játszani a játéktéren. Azonban megjegyezném neked is, hogy még maga a Silas sem tudott Benope létezéséről, amíg oda nem értek, magyarul addig céltalanul utaztak az emberek az űrben Nivanium után kutatva. Bele is van írva az emberi történelemben is. Erre tessék odafigyelni.

Első pont, hogy pontozd karakteredet. Minden Karakter 10 pontot kap, amit az alap statra oszthat. Íme a Tudósé:

Élet: 2
Erő: 0
Célzás: 0
Kezelés: 2
Állóképesség: 0
Gyorsaság: 0
Spec. Képesség: 1


Ha egy kis segítség kell, hogy melyik stat mire való, akkor ide kattints.

Ezen kívül kapsz kezdő felszerelést is:
1x Bumeráng (+1 Célzás) - Napkelte adja meg, hogy miként fog veled fejlődni ez a fegyver, mert én még nem tudom ezt a rendszert.
1x Kezdő Páncélzat (+2 Páncél)

Kezdő vagyonod pedig 70 Kredit.

Itt megcsinálhatod az adatlapodat.

_________________
Istenek vagyunk! Az a dolgunk, hogy példát mutassunk és népünket megvédjük mindazoktól, akik ártanak! És amely emberek és árulók bántalmazzák vagy gyilkolják a népem, szenvedjék meg ugyanazt a sorsot... ÉGJENEK EL A TŰZ HARAGJÁBAN!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Napkelte
Isten
Isten

Hozzászólások száma : 328
Hírnév : 2
Regisztrált : 2013. Jun. 04.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Valahol

Karakterlap
Szint: ???
EXP:
0/0  (0/0)
Elem/Kaszt: Fény

TémanyitásTárgy: Re: Denzel Collins   Kedd 03 Dec. 2013, 16:15

Kedves Denzel!

A PÜ-be leírtam neked az okokat, de ha már elfogadva lettél, akkor már mindegy. Lángit meg megkérem, hogy legközelebb figyeljen oda, mert vétett egy két apró hibát, de amúgy jól értékelt, köszönöm.Smile

A Bumerángot +1 Célzást ad Kezelés helyett, mivel a fegyvered alapján a Célzás fogja megadni neked az alapsebzésedet.

Fegyverednek 50 EXP kell a szintlépéshez, ám szólok, minden szintlépésnél az EXP mennyisége 0-zódik, és +50-el emelkedik a szintlépéshez szükséges EXP.

EXP szerzési módszer: Minden Küldetésben, amikor sikerül megmenteni egy Abyssion-i harcost (lehet Játékos vagy NJK), akkor az EXP jutalom 5%-át kapja a fegyver. A maximális EXP, amit kaphat a fegyver: az EXP jutalom 20%-a.

Sok sikert!

_________________
"LIDÉRCÉJ, ELÉG LEGYEN! Azzal nem oldunk meg semmit sem, ha az Emberek szintjére süllyedünk, és lemészároljuk őket ész nélkül, mint ahogy ők minket!"

Vendégek ide tehetik az oldaluk bannerét, cserében tegyék ki az ő oldalukra a miénket.

Színkód: #CC9933
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://mystery-world.hungarianforum.net

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Denzel Collins   

Vissza az elejére Go down
 

Denzel Collins

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mystery World Szerepjáték :: Adatbázis :: Előtörténetek :: Elfogadott előtörténetek-