2123

A Föld már nem létezik. Az emberek most egy Benope nevű bolygót akarnak elvenni az őslakóktól, a Kriptidektől.
Készen vagy arra, hogy megmentsd a bolygót, vagy hogy elfoglald az emberiségnek?
Döntsd el, s harcolj!


 
PortálPortál  HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | .
 

 Duncan O'Neil

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Duncan O'Neil
Vexonus
Vexonus

Hozzászólások száma : 44
Hírnév : 4
Regisztrált : 2013. Dec. 22.
Kor : 22

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
250/500  (250/500)
Elem/Kaszt: Mesterlövész

TémanyitásTárgy: Duncan O'Neil   Vas. 22 Dec. 2013, 17:03

Név: Duncan O'Neil
   Származás: Írország
   Nem: Férfi
   Kaszt: Mesterlövész (távolsági)
   Frakció: Vexonus
   Kor: 33

   Kinézet:
Terepen a volt ír egyenruhám egyik átmódosított, felderítő feladatokra sokkal jobban illő testpáncélzatot viselek, ami kis mennyiségben ellenáll a savnak, illetve a nyilaknak. Tűz ellen természetesen nem hatásos, igen gyorsan felmelegszik.
A testpáncélom nélkül nagyrészt terepmintás (fekete-fehér-szürke) nadrágot, hozzá pedig egy fekete acélbetétes bakancsot hordok, sötétszürke pólóval vagy pulóverrel a hidegebb napokon. Hajam színe fekete, szemem színe pedig sötétbarna, hangom a koromhoz mérten mély.

   Jellem:
Csendes vagyok, nagyrészt szomorkás, mivel a múltra gondolok egyfolytában. Főként az egész családom kiirtása és mondhatni a "rabszolgasors" az, ami engem elszomorít és még a csokoládét is keserűvé teszi számomra. Másokkal szemben kedves vagyok, meghallgatom mások problémáit és ha kell, akkor segítek nekik. Magamról szeretek sokat mesélni, de a szomorúbb részeket inkább ki szoktam hagyni a meséből, utálom, hogy ha szóba hozzák előttem. A munkát amit végzek nem mondanám, hogy kedvelem, holott alig van benne feszültség, legalábbis a többi beosztáshoz viszonyítva.
Találkoztam már az "ellenséggel", de nem voltak vele jó tapasztalatim. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy előttem már felhergelték a lényeket, amik történetesen macskaszerű lények voltak. A szívem máig fáj, de amit kellett meg kellett tenni: Végezni kellett mindegyikkel.
Szabadidőmben karbantartom a testemet, illetve a múlton merengek és a bajtársaimmal osztom meg az aznapi tapasztalataimat.

   Képességek
Mesteri pontosság:
Duncan a saját maga által módosíttatott fegyvere segítségével képes olyan pontos lövést leadni, amire segéd implantátumok nélkül egy ember képtelen lenne. Ekkor a légzése egy pár másodpercre megáll, szívverése drasztikusan lecsökken, az agyába koncentrálódik a vérnek nagy része, így az érzékelésre, reflexre nagy hatással van.
Ezt a képességet nagyrészt zavarással (fizikai érintkezéssel) lehet meggátolni. A fegyver átütő erejének hatására a célpont találat esetén teljesen lebénul, mivel a golyó át megy a testén, nem áll meg benne. 10 szint alatt a célpont 2 körig mozgásképtelen lesz, amíg a sebet be nem gyógyítja vagy fel nem kászálódik a földről. Az Elitekre csak a létfontosságú szerveknél gyakorol hatást (láb, fej, szív), az élőholtaknál a fejre és lábra érvényes (láb esetében csak  a mozgást korlátozza, fájdalmat nem érez), fej esetén az élőholt bénulást, rondább esetben halált eredményez.

   Előtörténet

" 2112. április 6. - Valahol közép Németországban, a pokol legmélyén.
Három napja tartanak minket zárótűz alatt a felmérgesedett, már -már valamilyen szinten eldeformálódott, mutálódott és agyilag szinte teljesen leépült fosztogatók, akik a javainkat akarván a Balti Szövetség felől kezdtek özönleni felénk, pusztulást és vért hagyva maguk után.
A bombák becsapódásait mondhatni már kezdjük megszokni, elvégre ha az ember éjjel és nappal ezt a monoton hangot hallgatja, egy idő után már úgy hozzászokik az emberi agy, hogy a hangokat már nem is hallja szinte. Mi is kezdjük ezeket megszokni, néha még az alvás idő alatt is ezeket számolgatva alszunk el, ha már máshogy nem is megy. Kevés olyan dolog van itt, amit nélkülözni tudnánk, szinte a koszos felmosóvíztől a kiszáradt kenyérig mindent megeszünk, csakhogy életben maradjunk és, hogy... Védjük a határokat, már amiket kijelöltünk magunknak. Én és még pár iskolatársamat, illetve a közép és kelet európai és a németországi csapatokat nagyjából három hete küldték ide, hogy tartsák fel a fosztogatókat és a lehető legnagyobb igyekezettel próbálják meg fenntartani a rendet.
Részleteznem sem kell, hogy az utóbbi az egyáltalán nem sikerült nekünk. Inkább látszik az egész rendfenntartás valami délutáni, óvodai kiselőadásnak, mint valódi rendfenntartásnak. Minket újoncokat a frontvonalra küldenek, hogy harcoljunk a betolakodók ellen, ami már már valóságos, első és negyedik világháborús állapotokra vezethető vissza: A katonák az árkokban, mindenki fülel, majd egy adott pillanatban a parancsot kiadják és mindenki rohan a halálba, gondolkodás nélkül. Barátok, bajtársak, régi és új ismerősök, itt mindenkit megtalálhatsz és szinte egy szempillantás alatt el is veszíthetsz. Itt nincs olyan, hogy nem, itt egyetlen válasz létezik közöttünk, katonák között: Igen uram.

Hamarosan újabb rohamra kell számítanunk, a felderítők azt jelentették, hogy az ellenség csapatokat készül küldeni az állásaink felé, hogy még egy haszontalan próbálkozással megpróbálja átvenni az irányítást a lövészárok felett. Mint mindig, most is leírom: Talán ez az utolsó írásom, mert itt minden bizonytalan, ami az életben maradást illeti.
Duncan O'Neil, Ír Négyszáz tizenkettes számú Rohamlövész ezred gyalogosa. Dátum: 2112. április hatodika, valahol közép Németországban, a pokol legmélyén.
"

Nagyjából egy éve írtam ezeket a sorokat, amikor mint minden fiatalt besoroztak és kiküldtek a fontokra. Én sem voltam kivétel, a legfiatalabbak közé tartoztam a 23 életévemmel és a nulla harci tapasztalatommal. Úgy gondoltam, hogy talán ez volt a legnagyobb és egyben utolsó háborúja az emberiségnek, elvégre abban az évben minden összejött: az Új Orosz Birodalom összeomlása, újabb háborúk a Közel-keleten, a nagy gazdasági válság újra felbukkanása, az USA új fúrási csodája, majd ami a legrosszabb: A mérges gáz elszabadulása, ami egyenest a  Nivaniumból jött.
Amikor ez a gáz felbukkant, akkor mintha egy égő világra egy hatalmas adag olajat öntöttünk volna ami hihetetlen gyorsasággal pusztítja a bolygót és annak lakóit. Az elszabadult gáz akkorra már a létfontosságú részeket kezdte el a legjobban pusztítani, főleg az erdős területeket a bolygón. Emiatt a lakosság nagy része megpróbált az orosz területekre menni, ahol kevésbé állt fent a veszélye annak, hogy a gáz oda is elér. Azonban ez csak egy pillanatnyi megoldás volt, az először odautazók nem szembesültek a borzasztó hideggel és az elborult elméjű fosztogatókkal, akik ott tanyáznak. Az oda látogatókat szépen lassan felőrölték a folyamatos támadások és a gáz, ami kisvártatva oda is elért.
A világ pusztulni látszott, hamarosan pedig minden ország visszavonta a katonáit a frontokról, hogy az idegen képviseletek helyett az adott ország a sajátjait képviselje, egyszóval: Magára hagyták a bajba jutott országokat.
Kelet és Közép-Európa már elesett, a nyugat is a halál határán volt. Sehol erdő, sehol ember és mindenütt csak a gáz és a pusztítás volt látható. Távol-kelet még úgy ahogy tartotta magát, de ő velük is hamarosan a gáz végzett. Ilyen helyzetben, amikor a világ már a pusztulás szélén áll, az ember szinte már bármiben reményt lát, vagy bárkiben aki a szebb jövőt ígéri neki. Ilyen volt Silas is, aki a háború és a maradás helyett a távozás ajánlotta föl megoldásnak, azt híresztelte, hogy a bolygó kiutált minket és a pusztulásunkat akarja. Ilyen elkeseredett helyzetben ki ne hallgatna rá, melyik ember hangoztatná az ellenkezőjét? ..Bár az ellenkezőjét mondtam volna.

Mint oly sok, ígéretektől elvakult ember, én is azok közé tartoztam akik buzgón a hajóra vetették magukat a családjukkal együtt és indulásra várva, szinte boldogan hagytam ott az egykor gyönyörű szülőbolygómat. A távolból már nem hallottam a hangokat, nem volt sikoltozás, lövöldözés, parancsszavak ordibálása, bombák becsapódása és nem voltam folyamatosan célkeresztben. Biztonságban éreztem magamat, a családommal együtt.
A hajó minden kényelmet megadott nekünk, amikre addig csak a nyálunkat csorgattuk: Korlátlan élelem fogyasztás, puha ágyak, tiszta víz, tisztálkodás és a felső tízezrekbe emelő luxuskörülmények. Ennél többet nem is kívánhatna az ember egy ilyen borzalom után. De vajon megszűnt-e a folyamatos veszély?
Nem. Ugyan egy ideig én is boldog voltam, hogy a Földet elhagyhattam és végre kényelemben helyezhetem magamat az évekig tartó csatározások után, azonban kialakult bennem egy ösztön, amit úgy hívtak, hogy "veszélyérzet". Pontosabban nem kialakult, hanem inkább nagyot fejlődött. A katona folyamatosan veszélyben van, hozzászokott ahhoz, hogy az élete egy szempillantás alatt véget érhet, legyen bármennyire tapasztalt vagy erős. Az érdekesség az volt, hogy ez a veszély érzet.. Nem múlt el nálam, de nem csak nálam volt ez: Az életben maradt bajtársaimnál is ez volt a helyzet, ők is folyamatosan figyelve és veszélyeztetve érezték magukat ebben az űrben repülő "koporsóban".
Sajnos a veszély nem volt alaptalan. Kisebb baráti körökben hallottam, hogy bizonyos embereket van, hogy hetekig nem látnak, majd végül teljesen halottnak nyilvánítják őket. Eltűnnek az emberek, csak úgy szó nélkül. Volt valakivel, hogy állítólag a szeme előtt hurcoltak el egy embert egy sötét sikátorba, ahonnan nem jött elő többet. Sokan kezdtek tervekről beszélni, egyre többen jártak csoportokban, lassan senki sem mert egyedül kószálni a hajón, nehogy elvigyék azok az ismeretlen emberek. Ám kiket is vittek el? Katonákat, szabályszegőket, gyilkosokat, bűnözőket? Nem: A civileket.
Sokaknak csak úgy eltűnt, maradéktalanul elhurcolták majd egy ismeretlen helyre vitték a családtagjait egy embernek, volt, hogy egy pillanat alatt egy egész családot eltüntettek. Szomorú egy történet, de ez volt velem is.
Egy szörnyű éjszakán kopogtattak az acél ajtónkon, Földi időszámítás szerint hajnali kettő táján. Amikor ajtót nyitottam, csak egy nagyon erős zseblámpának a fényét láttam, amint az arcomba világítanak vele. Akkor rájöttem, hogy valójában nem az ajtóban állok, hanem egy széken vagyok lekötözve, előttem pedig egy üvegajtó, amin keresztül látom, hogy a családomat miként tuszkolják be egy vészkabinba.
- Mi?..NEM! - Ordítottam a szobában, a köteleket feszengve próbáltam magamról letépni, hogy valahogy a saját családom segítségére siethessek. A kötelek szorosak voltak, azonban a hadseregben megtanították nekünk, hogy hogyan kötözzük ki magunkat: Anno, ha netalán elfognának minket, a csuklónk alá egy borotvapengét szúrtunk be, hogy szükség esetén kivágjuk magunkat a bajból. Talán az egyik leggusztustalanabb dolog volt, amikor a genny és a vér keveréke kibuggyant a megerőltetéstől és a horzsolódástól, pár nappal a szúrás után. Azonban akkor nagyon hálás voltam érte.
A kötelet elvágtam, majd az ablakhoz rohantam, hogy lábbal neki rohanva megpróbáljam betörni. A kísérletem nem sikerült, felbuktam és a földön kötöttem ki, de attól még nem adtam fel. A könyökömmel kezdtem el ütni az üveget, azonban annak meg sem koccantak azok az ütések, amiktől egy normális ember már az eszméletét vesztette volna. Pár másodperc múlva nyílt is az ajtó, azonban a két bejövő őrt egy őrülettől elvakult, ifjú katona fogadta.
A legelső mozdulattal kilöktem az őrt az ajtón, majd a másikat egy pár mozdulattal megöltem, kitörve a nyakát. A felkászálódott őrt pedig néhány szúrással a nyakszirten sikerült megölnöm, bár egy ideig még fuldokolt a földön. A keskeny folyosón rohanva akit találtam, mind félrelöktem, hogy a vészkabinokhoz eljussak, ami pont a szomszéd szobában volt. Az ajtó előtt megállva a két őrtől elkobzott igazolvánnyal bejutottam a szobába, ott viszont csak egy kivetítő volt látható. Kábán megállva néztem a kivetítőt, amint a vészkabin, benne a családommal elhagyja a hajót, majd az űrben, tisztes távolságtól az anyahajótól.. Felrobban.

Az ezek után következő borzalmakat inkább le sem írom. Az incidens után a felsőbb vezetők, főként Silas nagyon ügyeltek az effajta kivételes tehetséggel megáldott katonákra, veteránokra, hogy mindet egybe gyűjtve egy hatalmas hadseregeket, benne légiókat hozzanak létre. Engem a lövészi tehetségem, gyorsaságom és a kivételesen éles szemem miatt a mesterlövészekhez adtak be, ahol inkább felderítő munkát végzek, hogy a csapatoknak könnyebb legyen a mozgás idegen terepen.
Amióta megérkeztünk erre a bolygóra, azóta leginkább csak ezt a munkát végzem, szerencsémre nem kell nekem mindenféle szörnyszülöttel harcba keverednem, hogy azután még az én kezemhez is több vér tapadhasson a kelleténél. Feladatom a felderítés, nem pedig a kiiktatás.. Eddig.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Napkelte
Isten
Isten

Hozzászólások száma : 328
Hírnév : 2
Regisztrált : 2013. Jun. 04.
Kor : 26
Tartózkodási hely : Valahol

Karakterlap
Szint: ???
EXP:
0/0  (0/0)
Elem/Kaszt: Fény

TémanyitásTárgy: Re: Duncan O'Neil   Vas. 22 Dec. 2013, 17:26

Drága Duncan!

Az igen, milyen előtörténetet csináltál!o.o Tökéletesen leírtad, hogy mi történt a Földön a kihalás után és Silas megjelenése előtt, valamint hogy mi történt veled a hajón, bár a jellemedbe írtad le, hogy hogyan találkoztál a Kriptidekkel, meg mint Lánghullám írta neked, egy pici hibát követtél el helyesírásilag, miszerint a párbeszéd után nincs nagybetű. De ennek ellenére ELFOGADOM!

Első pont, hogy pontozd karakteredet. Minden Karakter 10 pontot kap, amit az alap statra oszthat. A mesterlövészé:

Élet: 1
Erő: 0
Célzás: 3 (Ez adja az alapsebzésedet)
Kezelés: 0
Állóképesség: 0
Gyorsaság: 1
Spec. Képesség: 0

Ha egy kis segítség kell, hogy melyik stat mire való, akkor ide kattints.

Ezen kívül kapsz kezdő felszerelést is:
1x Kezdő Puska (+1 Állóképesség)
1x Kezdő Páncélzat (+2 Páncél)

Kezdő vagyonod pedig 70 Kredit, mivel példaértékű a történeted, még a párbeszédes hibád ellenére is!

Itt megcsinálhatod az adatlapodat.

_________________
"LIDÉRCÉJ, ELÉG LEGYEN! Azzal nem oldunk meg semmit sem, ha az Emberek szintjére süllyedünk, és lemészároljuk őket ész nélkül, mint ahogy ők minket!"

Vendégek ide tehetik az oldaluk bannerét, cserében tegyék ki az ő oldalukra a miénket.

Színkód: #CC9933
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://mystery-world.hungarianforum.net
 

Duncan O'Neil

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mystery World Szerepjáték :: Adatbázis :: Előtörténetek :: Elfogadott előtörténetek-