2123

A Föld már nem létezik. Az emberek most egy Benope nevű bolygót akarnak elvenni az őslakóktól, a Kriptidektől.
Készen vagy arra, hogy megmentsd a bolygót, vagy hogy elfoglald az emberiségnek?
Döntsd el, s harcolj!


 
PortálPortál  HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | .
 

 Áldozatként [Küldetés]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Feketeözvegy
Mesemondó
Mesemondó

Hozzászólások száma : 12
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Dec. 21.

Karakterlap
Szint: ???
EXP:
0/0  (0/0)
Elem/Kaszt: Sötét

TémanyitásTárgy: Áldozatként [Küldetés]   Hétf. 30 Dec. 2013, 15:20





Kaptok egy információt, egy szóbeszédre hallgattok, avagy csak véletlenül találtok ide, teljesen mindegy. Az bizonyos, hogy szárnyra kelt a pletyka, hogy a semleges területeken található egy különös, még fel nem fedezett kastély, elrejtve mélyen az erdőben, fák között, egy tó mellett, melyben a Holdfény tükröződése különös árnyalakokat bújtat elő.
Ott vagytok. Átverekedtétek magatokat a sűrű erdőn, és most a kastély szemeitek előtt fekszik. Nézhetitek, körbe járhatjátok, egy fia lélekkel sem találkoztok. Egymással sem. Ajtó sok van rajta, melyen át be lehet menni, rajtatok áll, melyiket használjátok. Ha kopogtok, nem felelnek rá, ha kérdeztek nem érkezik válasz. Az ajtók maguktól nyílnak ki, nyikorgással teljessé téve az összhangot, melyet a kastély lelke ad. Beléptek. Igen, lépjetek be! Ezzel legyen vége a reagnak.

_________________
színem:crimson
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Ma'alsinassi
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 86
Hírnév : 3
Regisztrált : 2013. Nov. 04.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Sopron

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
350/500  (350/500)
Elem/Kaszt: Szél

TémanyitásTárgy: Re: Áldozatként [Küldetés]   Csüt. 02 Jan. 2014, 11:35

Eltévedtem. Futott át bennem a gondolat, mikor ugyanaz a szikla mellett haladtam el ki tudja hányadsorra. Mikor meséltek nekem erről a jelenségről, valahogy nehezen tudtam elképzelni, hogy is lenne lehetséges, hogy valaki körbe-körbe haladjon. A válaszra még mindig nem kaptam választ, de már biztos voltam abban, hogy a jelenség létezik. Ha felrepülnék a fák fölé, valószínű, hogy ki tudnék kerülni az ördögi körből, de célpontomat kitakarnák a lombok.
Mielőtt elindultam, külön figyelmeztettek, hogy repülve nem találom, majd meg amit keresek. Az egyre sűrűbb erdőség erősítette ezt az elméletet. Fejben tartottam már az összes bejárt utat. kidolgoztam ez új irányt, majd ismét bele a sűrűbe. Egyre sietősebbé vált a dolgom, mert a sötétben lehetetlen az erdőben bármit is megtalálni. Ugyan a hely nem veszélyes, de nincs ínyemre egy éjszakát potyára eltölteni itt.
Új útvonalam hosszabbnak mutatkozott, mint a többi, értve ezt úgy, hogy már órás gyalogolás után sem jött velem szembe az átkozott kő. A fák sűrűje ritkulni látszott, majd valami érdekesre lettem figyelmes. Lépteimet megszaporázva értem ki egy irtott területre. Elég nagy volt, még úgy is, hogy a terület fele egy tó. Nagyon érdekes volt az a tó, ugyanis ilyen szabályos alakú mederrel én még nem találkoztam.
Viszont nem a tó volt a legkülönlegesebb. Megláttam a bizonyos kastélyt, amiről a pletykákat hallottam. Hogy milyen pletykákat? Igazából nem is tudom pontosan miért kelt ekkora szóbeszéd a hely miatt, de ahogy észleltem, valóban különös volt a hely. Láttam már rengeteg épületet, kastélyhoz is volt már szerencsém, de ez valahogy igen furán nézett ki. Nem láttam rajta a Benopén használatos stílusjegyeket. Lassan sötétedett. A kastély rengeteg ablakán kigyúltak a fények, miközben a holdfény bevilágított a kastély területére. Egy kicsit össze voltam zavarodva. Többen próbáltak már repülve eljutni erre a helyre, de nem jártak sikerrel. Viszont az irtás akkora foltot hagyhatott az erdőben, hogy kizárt, hogy azt nem lehet már jó messziről kiszúrni. A sötétedés ellenére elhatároztam, hogy megnézem a helyet.
Ahogy közelebb mentem, folyton elterelte a figyelmem valami. A tó vízén, mintha valami, vagy VALAKI tükröződött volna. Egy darabig még gondolkodtam ezen, majd ráfogtam a dolgot a víz fodrozódására, és a periféria fényérzékenységére. Odaértem az építményhez. Rengeteg volt rajta a fa, valamint egy érdekes anyaggal volt lemázolva a fala. Ahogy a holdfényből ki tudtam venni, a falakra, és a tornyokra különféle motívumok vannak felfestve. Körbejártam, és láttam, hogy szép számú ajtóval rendelkezik a kastély. A hatalmas építmény mögött egy hatalmas virágoskert… volt egykor. Akkorra már csak elszáradt növénymaradványok, meg a szimmetrikusan kialakított útrendszer volt az, ami maradt belőle. A virágoskerttel az egész környék nyomasztóvá vált, valahogy a tó tükröződése is zavarni kezdett.
Jobbnak láttam gyorsan utána nézni a szóbeszédnek. A kastély ablakaiból szüntelen áradt ki a fény. Remélem, ha a házigazda látott, nem fog megharagudni, amiért így körbejártam a telkét. Ha gondja támadt volna vele, már biztos a tudtomra adta volna. A virágoskertből látszott egy igen nagy szárnyas ajtó. A ház picike ajtóin nem fértem volna be túl kényelmesen, de az a szárnyas ajtó tökéletesnek bizonyult. Odamentem, és párat ütöttem a hatalmas ajtón. Közben láttam, hogy amaz sincs kímélve a rengeteg motívumtól. Nem tudtam, milyen formák lehettek, de nem is volt időm ezzel foglalkozni, mert kinyílt az ajtó.
- Jó estét! – kezdtem bele udvariasan, de csakhamar elcsuklott a hangom, mert nem láttam senkit.
Nem tudtam, miféle dolog van a háttérben, kissé ódzkodva léptem be a kastélyba. Az ajtó, abban a pillanatban, amint beértem, hatalmas nyikorgással becsukódott, és többszöri próbálkozásra sem akart kinyílni ismét.

_________________
Még lesz folytatás Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://colorsibw.com
avatar
Judy Noxia
Kívülálló
Kívülálló

Hozzászólások száma : 74
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Jun. 29.
Tartózkodási hely : Ott, ahol éppen vagyok :D

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
410/500  (410/500)
Elem/Kaszt: Gépész

TémanyitásTárgy: Re: Áldozatként [Küldetés]   Csüt. 02 Jan. 2014, 14:37

Egy éjszaka újabb rablási kísérletet igyekeztem véghez vinni Mirage segítségével. Áldozatunk két Vexonus emberke, akik egy romhalmaz falánál vertek tábort maguknak. Lassan kifogyóban a maradék energiatartalom a fegyveremből, és ráadásul, mivel nem sikerült egy vadászatom (hála Mirage félrement lézerlövedékének, mely egy vaddisznót célzott volna, becsapódott egy fába, és ezzel olyan zajt csapot, hogy az összes még élő zsákmányt elriasztotta abból az erdőrészből), élelmet is muszáj szereznem mihamarabb. Tudom, hogy halászat se egy rossz megoldás, de ilyenkor késő este már nem érdemes, hiszen a legtöbb finom hal ilyenkor elúszik a vackába aludni.
Már megvolt a taktika, és mindketten készen álltunk a két fickó kirablásához, mikor érdekes beszélgetésnek lettünk fültanúi. Az egyik felderítő elmondta a társának, hogy hallotta egy barátjától, aki meg egy társának az öccsétől hallotta, hogy nőjének unokatestvére a csapatával felderítést végeztek egy semleges területen, és valami furcsamód az erdő kellős közepén egy tó partjánál találtak egy különös kastélyt, melynek a stílusa éppen megegyezik a földi gótikával. És mikor megláttak benne az ablakon keresztül furcsa, árnyas dolgokat (talán kísértetek, vagy szörnyetegek), melyek állítólag az életükre akartak törni "területre való belépés vádjával", azonnali visszavonulót fújtak és jelentették az esetet Silasnak. Azt mondták egymásnak a felderítők, hogy ők nem hiszik el ezeket a meséket a titokzatos kastély létezéséről, mert a jelentést leszámítva semmilyen bizonyíték nincs erről. De az is lehet, hogy maga a Silas rájött valamire a kastélyt illetően, amit jobbnak látja megtartani magának, így rá lett parancsolva a csapatra, hogy fogják be a szájukat. És mégis valamelyik valamennyit csak mondhatott a társaiknak.
Én sem nagyon akartam elhinni a sztorit, de ha Silasról fentebb gondolt találgatások igazak, akkor meg kell néznem, hogy valóban ott van-e egy kastély abban az erdőben benne olyan dolgokkal, amit talán később az emberünk felhasználhat. Az a dolgom, hogy megakadályozzam mindazt, amit Silas el akar érni, még ha saját vagy mások életébe is kerülhet (inkább ellenségé). Miután mégis úgy döntöttem, hogy kiraboljuk a mostanra alaposan megdolgozott párost, és eltulajdonítottam ételüket és fegyver-kellékeiket, először kapcsolatot teremtettem legújabb bábommal, Bronzpikkellyel (aki közelibb kapcsolatban áll még a Vexonusszal) a pletyka ügyében. Ő is alátámasztotta a tényt, hogy valóban ez a hír járja a katonák között, és hogy Silas valóban készül valamire. Ezután betörtünk egy bázisra, hogy megszerezzem a jelentést a kastélyról. Hiába hackeltem fel a főbázis komputerét, nem találtam semmit. Ezek szerint le lett törölve a jelentések nyilvántartásáról, ami újabb okot adott Silas állítólagos mesterkedésére. Nincs más választás... el kell fognom az egyik katonát, aki benne volt abban az ominózus csapatban. A célpont a kirabolt felderítő barátja társának az öccsének nőjének az unokatestvére, akinek szerencsémre elhangzott a neve abban a beszélgetésben. William Grantsnek hívják, és beosztottja volt annak a századnak, akiknek vezére volt a hírhedt vén Vortex Spicernek, a szadista tudósnak, aki feltalált már számos kegyetlen eszközt, köztük azt a kedves kis "ékszert", mellyel kis ideig fogságban tartottak engem. Ő utána is szaglásztam egy kicsit a feltört adatbázisban, mire megtaláltam egy határterületi építkezésen Grants-et. A fickó a felderítés óta át lett telepítve ide, mint építőmunkás. Biztos azért küldték ki ide, hogy ne maradjon a csapatban a "titoktartás" érdekében. Nappal nem ronthattunk rá, mert túl sokan voltak az építkezésen és rengeteg őr és őrrobot őgyelgett a környék körül. Szerencsére éjszaka csak ketten járkáltak. Őket már könnyebb volt elcsalnia Mirage-nak az őrhelyükről azzal, hogy felgyújtotta nagy titokban az egyik félig kész épületet, és odacsődítette segélykiáltozásokkal őket és néhány katonát, hogy eloltsák. Mivel némi pánik alakult ki az égő épület körül, senki se vette észre, hogy egy olyan robot van köztük, aki gazdájával együtt a körözöttek listáján áll. Ezalatt elosontam észrevétlenül a nép mellett, és máris ott teremtem a pihenőkörzetben. Az építészek, akik felriadtak a hangzavarra, siettek a tüzet oltók segítségére. És ekkor megláttam a keresett emberemet köztük, aki még csak az öltözködéssel foglalkozott. Csakhogy mire kész lett és kifutott az ajtón, abban a pillanatban hátulról lecsaptam rá. Ráhúztam egy zsákot a fejére, és kihurcoltam magammal az építkezési területről egészen a folyópartig, ahol megbeszéltük a találkozót Mirage-al, aki szerencsére szintén észrevétlenül sikeresen kijutott.
A lekötözött, fejét zsákkal elfedtetett William Grants egy kis ideig rosszul viselkedett. Segítségért kiáltozott, kapálózott Mirage széles vállán, majd fél nap múlva, mire messzire eljutottunk a "veszélyes-zónából", beletörődött, hogy nem fog jönni a felmentő sereg. Kicsit engem is meglepett, hogy eddig észre se vették eltűnését.  Vagy igen, csak nem foglalkoznak vele, és úgy tekintik, hogy járulékos veszteség, hiszen pótolható a munkaerő. Amíg nem jutottunk el egy olyan helyre, ahol már kivallathatom, addig nem szóltam hozzá semmit, csak Mirage, aki megfenyegette néha Grantsot, hogy kapálózásaival ne nehezítse meg a dolgunkat, vagy ledobja egy szakadékról.
A zsák végül lekerült a fejéről, mikor már a semleges zónák belsejében jártunk, és éjszakai szállásnak egy hegyoldali barlangot néztünk ki, melyet mélyen eltakarták a bozótok, így kivehetetlensége miatt a legbiztonságosabb hely volt. A fogoly rögtön felismert, ahogy kitisztult a látása.
- Te vagy az a Noxia csaj, akinek kinyíratták az anyját Silas emberei?
- Szóval tudsz az esetről?
- Az nővérem adta ki a parancsot Silas megbízásából. Ő a altábornok Silas elit csapatának, valamint a vezérünk személyi tanácsadója és ő mindent elmond nekem.
- Akkor mostantól nem fog neked semmit mondani, ha kiderül, hogy nekem is mesélsz szépen.
- Belőlem semmit nem szedhetsz ki arról az esetről! - makacskodott Grants.
- Vannak módszereim, amivel beszélni fogsz, de szerencsédre nekem nem az édesanyám kivégzésének körülményei érdekelnek most, hanem a részletek arról a bizonyos kastélyról, aminek a környékén Spicer főparancsnok parancsára kutakodtatok.
Grants a kastély megemlítésére zavarba jött, de igyekezett higgadt maradni.
- Milyen... kastélyról beszélsz?
- Arról a kastélyról, amit láttatok társaiddal, mielőtt elmenekültetek onnan - mondtam, miközben az utolsó mondatomat némi gúnnyal egészítettem ki. - Bátor felderítők nem rettennek el semmitől, mi? Ennyit Silas ömlengéséről.
- Nehogy elhidd a pletykákat, amit a többiek mondanak egymásnak Vexonuszban!
- Érdekes, pedig te elmondtad ezt a nővérednek, aki továbbadta a párjának, és így tovább és így tovább - szólt közbe Mirage.
- Szereted a nővéredet, igaz? - kérdeztem Grantset rá se hederítve Mirage-ra, akinek most inkább jobb ha csönd van.
- Igen, ő az én egyetlen családom, ami megmaradt a régi földi életemből...
- És hűséges vagy a Vexonushoz?
- Hát... tulajdonképpen csak a parancsokat teljesítem.
- De az imádott, drága kicsi nővére kedvéért bármit megtesz a pici öcsikéje, mi?
- Ne nevezz öcsikének, és ne kicsinyítsd le a nővéremet, te kis szuka!
- Te meg akkor ne nevezd Judyt szukának, kis féreg!
- Mirage, te most kussolj!
- Cöhhh...
- Szóval akkor - folytattam incselkedő mosollyal. - , mi lenne, ha egyszer elfognának engem?
- Mielőtt kivégeznének, kivallatnak, hogy honnan tudsz egy csomó mindenről.
- Igen, és én sose szoktam hazudni - Vigyorom olyan sátáni volt, hogy ez megijesztette Grantset, akinek ez okot adott a félelemre. - De ha van valami, amiről nem akarok beszélni, akkor inkább csendben maradok, mint hazudjak. Ámbátor kérdezik, ne adj isten, hogy kik a besúgóim, a listában a te neved is szerepelni fog.
- Ezt nem teheted meg!
- Dehogynem. Azt fogom mondani, hogy kihallgattalak, mikor elmondtad ezt a kastélyos ügyet a nővérednek, és rávilágítok, hogy ez is a besúgás és árulás jele. Ismerem én Silast annyira, hogy tudjam, hogy ezért kivégeztet, csak miután a nővéred meg fog kínozni téged.
- Ő se tenne velem ilyet!
- De a pasija és Silas kedvéért igen, mivel ő sokkal hűségesebb a Vexonushoz, mint te. Nem fogja érdekelni, hogy az öccse vagy, igyekszik minél fájdalmasabb halált adni neked. Jobban fog neki fájni a tudat, hogy elárultad őt, mint az, amit a kínzás folyamán fogsz átélni...
- Elég! Elég! - fakadt ki olyan hirtelen Grants, hogy még Mirage is hátrahőköléssel majdnem a fejünkre omlasztotta a barlangot. - Rendben! Elmondom! Válasz kell neked arra a kérdésre? Oké! Valóban van egy kastély itt a semleges területeken. Benn az erdő mélyén egy tó mellett. De nem ajánlom, hogy oda menj! Olyan szörnyű dolgokat láttam ott az ablakon keresztül, hogy inkább nem voltam hajlandó megkockáztatni az életem a feladatért, amit Spicer főparancsnok adott ki nekünk! És csak hogy tudd, azért, amiért megszegtük a parancsot, az a vén szadista állat végigkínzott mindannyiunkat! És ezt Silas végignézte! Azután persze igaz, azt mondta, hogy erről senkinek egy szót sem, vagy kivégeztet minket. És így kerültem az építkezésre, mert mégis kitudódott pletyka jogán...
- Amit persze a nővéred indított el, miután ezt a parancsot is megszegted.
- Igen... azt hittem, hogy Verity nem mondja el senkinek. Pedig mindig ő volt az egyetlen nekem, akiben mindig is megbízhattam és elmondhattam mindenkinek. És mégis elmondott mindent annak a hülye fasznak, aki amúgy is mindig mindent elmesél mindenkinek... egy ilyen idiótát a nővérem mellé! Mindig is utáltam. Amióta Silasnak dolgozik húsz éve azóta mintha kicserélték volna! Jobban érdekelte őt a munkája, mint a lassan kihaló családja, és inkább Silasról mondott ódákat, minthogy engem dicsérjen azért, amiért ötösöket kaptam a rajzolásra az iskolában. Mikor elterjedt a pletyka, persze megint én voltam az, akit megbüntettek ahelyett, hogy az a barom lett volna az, aki igazn kiérdemelte volna. Amióta itt van Frank neki, azóta Verity még önzőbb és hidegvérűbb lett! Nézd, sajnálom, amit a nővérem miatt is meghalt Dr Noxia, de csak azért nem lázadhattam fel őellene, mert még így is szeretem Verity-t, és bízom benne, hogy újra az a régi kedves nővérem lesz, aki anyám helyett anyám volt.
Ezek után megsajnáltam Grants-et, de annyira nem, hogy szabadon is engedjem. Most már biztos, hogy valami kavarás van a kastély körül, mert Silas valóban, ahogy sejtettem, megparancsolta a titoktartást. Azt sajnos senki sem tudja az itt jelenlévők között, hogy mit tervez éppen Silas. Mihamarabb a kastélyhoz kell mennünk. Grants meg velünk jön, mert egyedül csak ő tudja oda az utat, és talán még hasznát vehetem. Azt mondtam neki, hogy ha segít nekünk ebben az akcióban, akkor elengedem, és nyugodtan elmondhat Silasnak rólam olyasmit, hogy elraboltam, kínoztam és ilyenek, meg elárulhat egy-két dolgot, amit megtudott most rólam. Tudom, hogy ez nem szabadna, de így a helyes. Azért, hogy Grants-nek ne essen bántódása, ahogy ígértem neki.
Szerencsére nem volt innen messze a kastély. William Grants elvezetett ide bennünket. Minden, amit mondott tényleg igaz volt. Valóban olyan volt a környék és a kastély is, amit a szóbeszédekből hallottam. Mirage nem észlelt semmi életjelet a közelben, de mégis úgy éreztük mind a hárman, hogy itt vannak valamik és figyelnek bennünket. A fogoly tervezte a menekülést innen, de nem engedtük őt, mert szükségem van rá.
Úgy látszik laknak benne. Fény szűrődik ki az ablakokon keresztül, de semmi nem jelent ott meg, hogy megnézze, kik zargatják területét. Érdekes, Grantsék láttak furcsa dolgokat, én viszont semmit sem látok. Jóllehet itt ez a sok dolog, amit hallottunk és amin keresztül mentünk, mégis úgy éreztem, hogy talán potyára volt az egész, és Grantsék jó nagy hülyeségeket mondtak Silasnak és Vortex Spicernek, amit el is hittek. Vagy hazudtak nekik, hogy ne kínozzák őket tovább, vagy pedig valami hallucináció hatása alatt álltak akkor, mikor erre jártak. Majd kötülnézek, hogy van-e itt valami növény, vagy egyéb, ami okozza ezt a képzeletzavart.
Mégis biztosra kellett járnunk. Odamentünk a főbejárathoz, de mikor kopogtunk, az ajtó kinyílt, és mindhárman beléptünk (Grants csak unszolásra). Rögtön szembetaláltuk magunkat Nassival.

_________________
Minden ártalmatlannak joga van az élethez... na gyerünk, öljünk le egy pár szemetet!
Judy beszédszíne: #33ccff Mirage beszédszíne: #cc33ff

Stat:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Hótoll
Kívülálló
Kívülálló

Hozzászólások száma : 22
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Nov. 02.
Kor : 26

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
250/500  (250/500)
Elem/Kaszt: Fény

TémanyitásTárgy: Re: Áldozatként [Küldetés]   Csüt. 09 Jan. 2014, 18:00

-Tűz, képzeld-képzeld-képzeld, mit hallottaaaam!
-Mit...?
Még a főnix egykedvű válasza sem tántoríthatott el, a jókedvem az maradt a helyén, a fejemben meg a szívemben, és legszívesebben pattogtam volna az izgatottságtól. Illetőleg pattogtam is, ami biztos nem tetszett neki, de most ha akartam volna sem tudtam volna visszafogni magam. Szinte éreztem, ahogy a levegőtől kihűl az ínyem, a fogaim pedig villognak a napsugarakban, a tollaim pedig mókás hanggal súrlódtak egymásnak. Ezután biztos megint rendbe kell majd hoznom őket, de ráérek később is foglalkozni vele, most előbb a mese \o/
Miközben magyaráztam neki a kastélyról, a farkamat is csóválni kezdtem, amivel alaposan letaroltam pár követ. Fújtatott erre egyet meg megrázta a fejét, de mást nem reagált, csak hallgatott, a fejét behúzva. Mostanában sokat szokott itt gubbasztani, mintha bántaná valami, vagy csak egyszerűen mert öregszik. Félig lehunyt szemmel nézett rám, és mikor befejeztem, vigyorogva vártam a válaszát. Naaa, menjünk el, nézzük meg, légy szíves.
A szemeimből végül kihallhatta a könyörgést, mert kihúzta magát, megrázta azokat a szép, szikrázó tollait, és így szólt.
-Szedd rendbe magad. Tiszta csapzott vagy mindenhol. Ha készen állsz, mehetünk.
-Juhúúúúú! -ugrottam is fel örömömben, ezzel tesztelve is a földrengés környékre gyakorolt hatásait, majd pattogva elindultam körbe vitustáncot járni... hogy aztán leüljek valóban rendbe szedni az időközben szertehullt tollaimat.

Már esteledik, mikor odaérünk, és ez szemmel láthatólag neki nem tetszik, de nekem annál inkább. Szerintem sokkal izgalmasabb mindent este csinálni, mikor ő inkább pihenni szeret. Vajon a sárkányok éjszakai teremtmények? Majd egyszer megkérdezem tőle, csak el ne felejtsem.
Egy ideig csak bujkálunk a sziklák és bokrok között, mert Tűzszárny szerint előbb nézzük meg, jönnek-e mások is, de nem láttunk semmilyen mozgást órákon át. Végül már annyira lement a nap, hogy ha akartunk volna se láttunk volna semmit, minket viszont könnyen észrevehettek Tűzszárny miatt, meg őszerinte a nagy fehérségemmel ilyenkor én is kitűnök a sötétségből, ezért előbújtunk és elindultunk a kastély felé.
-Óvatosan... -figyelmeztetett halkan, pedig nem is vagyok én akkora hülye, mint gondolja. Hát persze, hogy óvatos vagyok, én mindig! Kivéve, amikor nem... >.>
Mivel senkivel se találkoztunk, a főbejárat felé indultam, kicsit lelapulva, a fejemet lejjebb hajtva, hogy az emberek ne vegyenek észre, ha épp erre ólálkodnának. Tűzszárny a hátamon üldögélve nézte a környéket, összehúzta magát a két szörnytövem között. Mostanában szeret így utazni, mert elfér, kényelmes, én eléggé megnőttem hozzá, és ő midnig panaszkodik, hogy fáradt.
Mikor odaérünk, kicsit megkapargatom az ajtót. Arra számítok, hogy kinyitja valaki, de ehelyett hátra kell ugorjak kicsit ijedtemben, mert magától nyílik ki, méghozzá olyan csikorogva. Mitől csikorognak az ajtók? Talán így beszélnek, ez lenne az ő nyelvük? Mikor fogom én is megérteni ezt a nyelvet? Mondjuk biztos azt mondják, hogy kerülj beljebb, vagy ilyesmi...
-Köszönöm. -Hajlok meg feléjük egy kicsit, aztán belépek.


//Bocsánat a késésért    Kicsit lemaradtam a naptárvezetésben.//

_________________
Színkódom: #B7CEEC
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Duncan O'Neil
Vexonus
Vexonus

Hozzászólások száma : 44
Hírnév : 4
Regisztrált : 2013. Dec. 22.
Kor : 22

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
250/500  (250/500)
Elem/Kaszt: Mesterlövész

TémanyitásTárgy: Re: Áldozatként [Küldetés]   Csüt. 23 Jan. 2014, 23:11


// Szintén elnézést kérek a késésért! //

* Felrúgtam az előttem békésen pihenő, senkinek nem ártó farönköt. Mérgemben egyszerűen nem tudtam micsodán kitölteni a haragomat, muszáj volt olyan megoldáshoz folyamodni, ami gyorsan és hatékonyan csillapítja ezeket a fájdalmakat.
- A jó büdös életbe, ti kutyák!! Csesszétek meg mindannyian! - üvöltöttem, teli torkomból, ahogyan onnan kifért az a káromkodás, amit most szinte mindenkinek küldtem, aki élt ebben az univerzumban. Annak szólt ez aki élt, annak is aki nem, annak aki intelligens volt, de annak is szólt aki egy képes egytől krumpliig elszámolni. Mindenki aki élt és mozgott, mindenkinek elküldtem mérgemben ezt a jókívánságot.
A problémám egy - mily meglepő -, felderítés során kiderülő, igen súlyos problémából ered, amit az általam mélyen kedvelt felderítő tisztek okoztak a makacsságukkal, a tudatlanságukkal és a hülyeségeikkel: nem volt nálam tájoló, sem pedig rádió, amivel kommunikálni tudhattam volna a többi emberrel, sem pedig a központtal, mert a többi idióta fejes elszedette tőlünk ezeket a fontos eszközöket, hogy "majd" szükség esetén visszaadja nekünk ezeket. Arra természetesen nem esett szó, hogy mikor adják ezeket nekünk vissza, mert azóta semmiféle válasz nem érkezett a központtól. Így hát tájoló és kommunikációs eszközök nélkül indultunk el, mint valami otthonából elhajtott eb és derítettük föl a terepet.
Ez nagyjából öt órája volt, addigra pedig már régen vissza kellett volna érnem - a határidő a felderítés megkezdése után számított három óra -, mostanra pedig becsléseim szerint már régen elhagyták a célterületet, így saját magam kell majd vissza gyalogolnom a bázisra,vagy pedig a legközelebbi csomóponthoz.
A dühöngésem után elindultam egy nekem tetsző irányba, hogy valahogyan eljussak majd valahova. Szinte már az sem érdekelt, hogy talán egy abyssioni területre megyek, vagy az átkozott dzsungelbe, csak legyen valami ismerős, vagy legalább régen látott hely, amit megismerek és amin el tudok indulni a vexonusi területek felé.
Utáltam, rühelltem amikor valami ennyire rosszul sült el. Sokszor előfordul, mostanában túl gyakran van az, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogy kellene, vagy valami olyan rosszul sül el, hogy ide jutok és a mérgelődésen és a farugdosáson - amit a fájós lábam miatt most nagyon megbántam -, semmit sem tudok ellene tenni.

A lábammal bicegve, az erdőn keresztül sétáltam amerre nekem tetszett, amerre a szívem hajtott. Minden zajt figyelmen kívül hagytam, inkább csak mentem előre és nem törődtem a külvilággal, úgy is fárasztó járni-kelni az erdőben, hogy nem figyelek oda semmire.
Talán ez volt az oka, talán nem, de valami mintha a távolba kirajzolódott volna előttem a fák lombjai között: egy épület. Egy hatalmas épület.
Először nem tudtam kivenni, hogy milyen épület lehet az, de felcsillant a szemem. ~ Nyilván egy kisebb őrposzt. ~ gondoltam, miközben a felindulásból megkétszereztem a lépteimet az épület felé. Aztán, ahogy egyre jobban közeledtem az épülethez, kirajzolódott előttem a szomorú, de mégis meglepő igazság: ez egyáltalán nem egy őrposzt, még csak nem is egy bunker. Ez egy nagy kastély volt.
- Mi.. a? - álltam meg, bámészkodva a kastély előtt. Azonban gyorsan lehasaltam az avarba, hogy lehetőleg még se nyújtsak olyan könnyű célpontot.
Az egészben nekem az volt a nagyon furcsa, hogy miért itt? Mégis ki a fene építene ide egy kastélyt, ide, a semleges területek közepére, ahol talán hamarosan egy háború fog kitörni. Mi a haszna, mi a célja ezzel a kastéllyal az építésznek, vagy inkább a tulajdonosnak? Lehet, hogy pint ezért az egy darab kastély miatt nem rohantuk már le ezt a területet? Vagy netalán pont ezt kerestük?
Nem tudtam ezekre válaszolni egymagam. Miután megbizonyosodtam arról, hogy senki sem követ engem és nincs a közelben senki, óvatosan a hatalmas ajtóhoz (inkább kapuhoz) mentem, ami mint valami középkori várnak, teljesen fa ajtaja és jókora kopogtatója volt. Vélhetőleg ez volt a főbejárat, nagyon széles és hatalmas volt.
Az ajtó mellé, a falnak vetettem a hátam, miközben a bal karommal megkopogtattam a kopogtatóval az ajtót. Semmi válasz. Talán nem hallották, így inkább megpróbáltam még egyszer ezt a mozdulatot, de továbbra sem volt választ. Talán süketek lehetnek a tulajok, vagy esetleg a nagy vacsorázás közepette nem hallják a kopogtatásom?
Az ablakokból kiszűrődő fények hívogatóak voltak számomra, egy olyan éhes és kimerült katonának, mint nekem. Egy éjszakára talán megengedi a tulaj, hogy itt maradjak elvégre semmi akadálya nem lenne. Nem hallottam erről a helyről még, de nagyon remélem, hogy a vendéglátás az jobb, mint egy őrposzti.
Ahogy bámészkodtam, arra lettem figyelmes, hogy az ajtó magától kinyílik nekem.
- Milyen kedves.. - motyogtam az orrom alatt, miközben a talpamat nézve, a málhazsákom oldalával babrálva nem is néztem, hogy hova megyek be és kikkel fogok én összefutni - pedig jaj, bár mentem volna be egy másik ajtón, vagy be se mentem volna. Ahogy megálltam a kapuban, szinte majdnem felordítottam a meglepődöttségtől és az ijedtségtől: ahogy láttam, voltak már a kapuban, ráadásul nem is ismeretlen fazonok.
A kissé flegma és le kezelő hölgyemény is ott állt, akivel egyszer már találkoztam - a hatalmas monstrumára is talán emlékszem -, illetve egy sokkal pozitívabb személy - igen, az -, a Nagy Fehér, Ma' Al is ott volt, akivel szintén találkoztam nem régiben. Ráadásként egy ember is ott volt a tömegben, akinek meg volt kötözve a keze. Ő lenne a fogoly?
Leblokkoltam, de szinte úgy, hogy még azt is késve fogtam fel, hogy mögöttem magától bezáródott az ajtó. A jobb karommal megpróbáltam kinyitni a kaput, ám az mint egy beton fal, úgy tartotta magát. Fél percnyi ökörködés árán végül felfogtam, hogy ez az istenért sem fog nekem kinyílni, még ha egy üteggel szórom is meg, akkor sem.
A nagy bagázst végigszemléltem a tekintetemmel, mozgolódtam egy kicsit, megigazítottam a sisakom, majd óvatosan.. Biccentettem:
- Estét. - morogtam a csipet-csapatnak. ~ Hova a fenébe kerültem én?! ~ kérdeztem magamtól. *


A hozzászólást Duncan O'Neil összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 25 Jan. 2014, 22:09-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Feketeözvegy
Mesemondó
Mesemondó

Hozzászólások száma : 12
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Dec. 21.

Karakterlap
Szint: ???
EXP:
0/0  (0/0)
Elem/Kaszt: Sötét

TémanyitásTárgy: Re: Áldozatként [Küldetés]   Szomb. 25 Jan. 2014, 21:17

Nyuhmm... kicsit gyorsabban legközelebb.^^" már ha kérhetek ilyet..

Judy, Nassi és Duncan (ha szabad rövidíteni neveiteket) egy hatalmasnak nem nevezhető, ám elég nagy, és termetes belmagassággal rendelkező csarnokban találja magát. Én is jártam már ott, emlékszem jól, hogyan is nézett ki. Szemben félkörívbe csavarodó, márványkorlátos lépcső vezetett az emeletre. Az oszlopok tetején apró, kitekeredett testű démonok szobrai álltak. A falakat hatalmas festmények borították. Kriptában bulizó vámpírok, kerékbetörést egymással játszó boszorkányok, életre kelt, templomok tetejéről bőrszárnyon elsuhanó vízköpő szörnyek alakjait ábrázolták. Jobbra boltíves átjáró, mindkét oldalán életnagyságú troll szobrokkal. Az átjárón túl hatalmas ebédlő és konyha terjedt szerte, kertre néző, üvegezett ajtókkal. Az ilyeneket hívják franciaablakoknak, azt hiszem. A hosszú asztalt, amin öt, egyenként három-három karral nyújtózkodó gyertyatartó pislogtatta fényét, rogyásig telepakolták kajákkal. Ezüst tálcákon hevertek a lazacos, kagylós, szalámis, uborkás, meg még ki tudja, milyenes szendvicsek. Balra szintén boltíves ajtó ütött rést a villa falába. Üvegezett szárnyait szélesre kitárták. Odabenn székek sorakoztak, körülöttük vörös gyertyák küzdöttek a sötéttel. Nem lehetett pontosabban látni, hogy mit is rejteget a szoba hátulsó része.
Ezen a helyen voltatok ti. Adott volt a hatalmas tér, és az invitáló ételek. Mintha csak vendégül akartak volna látni titeket.

Hótoll egy teljesen átlagos kis szobában találja magát, melynek két falát könyvekkel roskadásig pakolt szekrények helyezkednek el, túlsó végében egy ajtó. Előtte pedig egy karfás fotelben szunnyadó férfi. Látszólag egy ember. Barna hajtincsei arcát szinte teljesen takarják, ahogy előrebukva támaszkodik az előtte fekvő egyszerű üvegasztalon. Csak csendes szuszogását hallani a Holdfényes éjszakában..

_________________
színem:crimson
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Judy Noxia
Kívülálló
Kívülálló

Hozzászólások száma : 74
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Jun. 29.
Tartózkodási hely : Ott, ahol éppen vagyok :D

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
410/500  (410/500)
Elem/Kaszt: Gépész

TémanyitásTárgy: Re: Áldozatként [Küldetés]   Szomb. 25 Jan. 2014, 22:21

Egyszer csak felbukkant előttünk egy ismerős emberi alak. Mivel nem is olyan rég történt ez a majdnem kellemetlen találkozás, rögtön felismertem a tagot, de Grants még egyből előbb szólalt meg kétségbeesve.
- Segíts bajtárs! Noxia foglyul ejtett!
- Csönd! - rivallt rá Mirage.
- Te?! - A vexonusi katonára egyből fegyvert rántottam. - Te rohadék, mocskos szemétláda! Utánam szaglásztál? Netán téged küldtek Grants kiszabadítására? Vesztedre jöttél ide!
Nem tudom mi bosszantott jobban. Hogy itt nyafog Grants, vagy az, hogy a semmiből felbukkant ez a katona, aki megtámadott engem a Marha Településnél. Rögtön fegyvert rántottam, Mirage is követte a példámat. Nem lőttünk, de egyértelmű volt, hogy ezzel az egésszel azt akarjuk, hogy csak hátráltassa meg magát a jóember, ha kedves az élete.
- Most is még nagy az arcod, mi? Most nem a te mentorod területén vagyunk, ahol előnyösebb helyzetben éreznéd magad... bár a Marha Településen amúgy sem voltál jobb helyzetben, szóval én voltam az, aki nagyobb mázlival lett megáldva. Dobd el a fegyvert ide, most.
Ha bárki rám szólna, hogy ne csináljam ezt, arra sötéten rápillantok olyan szemekkel, hogy kifejezzem ezzel szavaim legnagyobb komolyságát. Nem hinném, hogy lenne itt bárki, aki ezt a férget valaki védelme alá vegye.
- Te csak ne védelmez olyasvalakit, aki el akarja pusztítani ezt a bolygót. Ez az ember a Vexonus tagja, a hírhedt Silas egyik csicskása. Aki el akarja pusztítani a kriptideket, vagy csak egy kicsit is a szövetségükben áll, nem szabad megbíznia bennük. Tudom én ezt nagyon jól, tőlük szöktem el, miután kényszeríteni akartak kegyetlen dolgokra - Ezeket a szavakat mondom bárkinek, aki egyből védelmezné ezt itt. Ha nincs más választás, és bekeményítenek, akkor kénytelen leszek azokat is ártalmatlanítanom, akik a Vexonus valamelyik kutyájának segít. Ha netán valami verekedési konfliktus alakulna ki, önvédelmi akcióba kezdek, és akkor kikerülöm a támadást, és először elgáncsolom, aztán leadok egy figyelmeztető lövést. Ha a katona inkább úgy dönt, hogy inkább nem mer bajt csinálni, akkor nagyon is jól teszi. Ha hozzám mer érni valaki, esküszöm, hogy széttépem, mint az újságpapírt.
- Azt javaslom, Judy, hogy ejtsük most mi foglyul, legalább nem lesz egyedül ez a húsvér féreg - javasolta Mirage.
- Nem is rossz ötlet. Úgyis többen vagyunk ellene, és Grants is nyugodt lehet, hogy nem ő lesz itt az egyetlen fogoly... ami meg téged illet, most én diktálom a szabályokat. Szépen dobd el a fegyvered, és indulj meg előre. Ha bármi rossz mozdulatot is teszel, kilyukasztom az agymosott fejedet.
Akárhogy is alakul a helyzet a többiektől függően, körülnézünk a robotommal. Na most meg hová jutottunk? Mi ez az elcseszett Roxfort horrorfilmekbe illő szobrokkal és festményekkel? Meg ez a konyha-ebédlő hely. A hosszú étkezőasztal rogyásig tele íncsiklandozó ételekkel, miket szem és száj megkíván. Eszembe jutott, hogy nagyon-nagyon hosszú ideje nem ettem normális ételt. Nem mintha az űrhajókon hasonló ínyencségek fogadtak volna, de amióta szökésben voltam, legtöbbször csak rovarokon, halakon, gyümölcsökön, gyökereken és csak néha sikeresen levadászott szárnyason vagy kisebb állaton tengődtem, mint egy ősember. A mázlista Mirage terémszeti anyagokból vagy nap energiájából állított elő energiát. Néha azt kívánom, bárcsak valami olyan android-féle lennék, aminek nem szükséges folyton ennie.
Akármennyire is vonzott az étel, nem akartam hozzányúlni. Egyrészt modortalanság mások ételéhez nyúlni, másrészt nekem ez az egész nagyon gyanús volt. El akartam menni egy kicsit nézelődni, de nem bíztam nagyon ebben az átkozott katonában, így megkértem Mirage-ot, hogy tartsa szemmel, amíg én kimegyek innen egy kicsit körülnézni. Hogy azért ne legyek egyedül, magammal hurcoltam William Grantset is. Nem szabad együtt hagyni ezt a két vexonusit, mert abból akár súlyos következményei is lehetnek. Ha a sárkányok barátkozóan viselkednek ezzel az emberrel, kicsit dühös lettem ezért rájuk. Habár csak Nassi volt itt, mert az a hibbant példány a főnixével együtt jól eltűntek... mégis melyik olyan lénynek jutna eszébe barátkozni valakivel, aki társaival együtt őket akarják elpusztítani?! Ha a sárkányok mégsem bíznak meg benne, akkor nagyon bölcsen teszik, és talán Nassi segít Mirage-nak szemmel tartani.
Az első emelet csábító volt. Ott fellökdöstem a foglyomat.
Eközben Mirage csak megvető pillantásokat vetett mindenkire, főleg a katonára, akinek igyekezett nagyon a sarkában lennie biztonság kedvéért.
- A gazdám kicsit agresszív típus a magadfajta gyilkos férgekkel szemben. Gyűlöli a Vexonuszt, akár csak én, úgyhogy nagyon jól vigyázz, mit művelsz - mondta Mirage a fickónak akkor, miután elmentem. Azóta csak figyelt rá. Attól a hőérzékelőjét bekapcsolva hagyta, hogy felkészülhessen egy várt vagy váratlan személyre.

_________________
Minden ártalmatlannak joga van az élethez... na gyerünk, öljünk le egy pár szemetet!
Judy beszédszíne: #33ccff Mirage beszédszíne: #cc33ff

Stat:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Duncan O'Neil
Vexonus
Vexonus

Hozzászólások száma : 44
Hírnév : 4
Regisztrált : 2013. Dec. 22.
Kor : 22

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
250/500  (250/500)
Elem/Kaszt: Mesterlövész

TémanyitásTárgy: Re: Áldozatként [Küldetés]   Vas. 26 Jan. 2014, 14:45

* Fegyvert rántottam a leányra, amint ő és a mellette álló, látszólag a kutyus testőre egy emberként szegezték rám a fegyverüket. Mélyen "csalódott" voltam, nem gondoltam volna, hogy a lányban ekkora negatív érzelem halmozódott volna fel a Vexonus összes katonája ellen, főleg ellenem. Érdekes volt látni, ahogyan engem, mint egy számára teljesen ismeretlen embert - függetlenül attól, hogy egyszer már találkoztunk és összeakasztottuk egymással a bajszunkat -, kioktat és mindennek elhord, ami az eszébe jut. Nagy részére csak a vállamat tudtam vonogatni, ám néhány megjegyzése függetlenül a tudatlanságától, illetve a szűk látókörűségéről, igen csak zavart engem.
- Hm. - elmosolyodtam a "mentorod" szó hallatán, majd alig láthatóan megráztam a fejemet. ~ Pedig ha tudnád, hogy mik is zajlanak a katonák között, aranyom, jobban átgondolnád, hogy mit jelentesz ki másokról. ~ gondoltam magamban, persze meg sem szólaltam, csak félmosollyal tartottam a puskámat, a lány fejére szegezve. Nem állt módomban többet beszélni a kelleténél, az ellenségemmel nem fogom megosztani a személyiségemnek, gondolataimnak még egy darabkáját sem. Amíg a lány ilyen "társalgásra és kompromisszumra" képtelen idegi állapotban van, addig felesleges bármiféle társalgást itt kezdeményezni, pláne, hogy a "kis" bádogdobozkája is mellette van.
Akármit is mondott a lány, egy valamiben azonban igaza volt: most nem én vagyok előnyös helyzetben. Ha Nassi is mellette van, akkor végképpen le kell tennem a fegyverem és át kell adnom magamat a leányzónak, ellenük egyedül nem sok esélyem van ilyen zárt térben.
A térről jutott eszembe, hogy milyen szép, otthonos kastélyba tettem be a lábamat, mondhatni olyanba, ahol még a Földi életem során is csak álmodozni mertem volna. Egy ilyen kastélynak a fenntartása, vagy csak a megépítése olyan összegekre rúghat, amivel talán már egy egész század jól lakna, legalább három évig. A falak, a parketta, azok a márvány szobrok, főleg az oszlopokon lévő szobrok, a festmények mind-mind olyan oligarcháknak volt egyedül, akiknek annyi pénzük volt, hogy szórakozásból mindenféle baromságokba fektettek be. ~ Na látod, Duncan, ilyened neked sosem lesz. ~ gondoltam magamban.
Visszanéztem a robotra - a lány, a fogollyal el ment körülnézni -, akiről hozzám intézett szavak hallatán lejött, hogy szintén nem szívleli a Vexonust. Nem is vártam mást, elvégre egy testőrnek akkor is egyet kell értenie azzal akit véd, hogy ha nem akar.
- A gyűlölködés és a felesleges szócséplés helyett már főbe kellett volna lőnie. - mondtam sötét mosollyal az arcomon. Sok mindentől megkímélt volna engem azzal, hogy ahelyett, hogy a légből kapott szitkait rám ereszti, inkább egy golyót eresztett volna a fejembe. Persze, nem állt módomban meghalni, annak ellenére sem, hogy nekem még van veszteni valóm a céltalan életem ellenére is. Aki viszont komolyan gondolja, hogy megöl egy másik embert, az inkább kihasználja az alkalmat, mintsem a beszűkült, az érme egyik oldaláról megvizsgált és azt a fejbe berögzített gondolatait zúdítja a másikra. Komolytalan, tapasztalatlan a lány, de aztán minden megeshet. Lehet, hogy olyan sérelem érte, hogy van oka a vexonusi emberekkel szemben így viselkedni - sőt mi több, biztos -, ez esetben talán megértethetem magam vele.
Mivel láttam, hogy semmire nem fogok menni az álldogálással - amivel csak azt érem el, hogy a még most is fájó lábamat elfárasztom -, neki dőltem a kapunak, ami mint egy beton fal, úgy tartotta magát. Puskámat magam mellé támasztottam és szépen komótosan egy ír kocsma dalt kezdtem fütyülni a saját szórakoztatásomra, persze kissé halkabban. Inkább hallatszott ez levegőfúvásnak, mint valódi fütyülésnek, de az unalom űzésre - ami már a belépésemkor elszállt -, megfelelt.
- ..Na, aztán mondjátok ti szupercsapat, hogy kerültetek ide? - kérdeztem tőlük egy hirtelen pillanatban. Őszintén kérdeztem, valóban érdekelt, hogy miért vannak itt, ezen a nem kicsit szokatlan terepen, ebben az ugyancsak szokatlan helyre épült, szokatlanul kísérteties, ám különleges kastélyban.
- Nekem igazán furcsa, hogy egy ilyen szép kastélyt képesek voltak ide, a semmi közepére építeni, valamiféle furcsa okból. - mondtam. Most valahogy rágyújtottam volna, hogy ne nézzek ki a jelenlegi testtartásommal úgy, mint egy unatkozó tinédzser. - De még furcsább az, hogy ti is itt vagytok. Miért? *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Ma'alsinassi
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 86
Hírnév : 3
Regisztrált : 2013. Nov. 04.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Sopron

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
350/500  (350/500)
Elem/Kaszt: Szél

TémanyitásTárgy: Re: Áldozatként [Küldetés]   Vas. 26 Jan. 2014, 21:34

Mint már az jó előre sejteni lehetett, a furcsa események tömkelege nem állt meg annál a pontnál, hogy a kellő helyzetfelismerés után körbenéztem a monumentális épületben. Testalkatom, és fajom révén nem igazán voltam hozzászokva ehhez az építészeti stílushoz. Bár hatalmasak voltak a termek, a bútorok, és a sok csicsás dolog zsúfoltság érzetét kelltették bennem. Már ez is elég lett volna, ahhoz, hogy kellemetlenül érezzem magam, ám nem ez volt az egyetlen. Bár bebocsátást nyertem, a házigazda kiléte még továbbra is rejtély maradt. Álltam egy darabig az ajtó mellett, gondoltam, majd csak felbukkan valaki.
Nem tudom magamat zárt térben jól érezni, így csak nem bírtam egy helyben maradni. Mikor feltápászkodtam, és megindultam, úgy éreztem magam, mint egy egyszerű háziállat. Meggondoltam a dolgot, és bármilyen kedves is ez az érdekes invitálás, én inkább a szabadból mérem fel a különös épületet. Nos, előttem egy emeletre vezető lépcső volt. Nem láttam valószínűnek, hogy az emeleten lesz a kiút. Na, most! Ha balra néztem, nem csábított a hely a maga sötétségével, és sejtelmességével. Jobb oldalról már jobb volt a helyzet. Egy rövidke folyosó után, melyben nem túl szép orkok szobrai sorakoztak fel jobbra, és balra, egy nagyobb terem kapott helyet, aminek az egyik legfeltűnőbb jelensége a hatalmas ablakok voltak, melyekről tökéletesen ki lehetett látni a szabadba. Nem csak az szabadba néző panoráma csábított egyedül, hanem a terem második legfeltűnőbb jelensége. Egy asztal, telis-tele ínycsiklandozó étellel. Bár hosszú kavargásom során az erdőben igen megéheztem, mégsem gondoltam, úgy hogy be kéne falni más ételét. Mikor körbetekintettem, az a rossz érzés kezdett kavarogni bennem, hogy az invitálás nem baráti szándékú, hanem valami kétségbeejtő szórakozás része.
Kicsit elgondolkodtam, és cifrábbnál cifrább ötletek után már egyértelműen kívül akartam tudni magam. El is indultam a folyosó irányába. Óvatosan bedugtam a fejem a folyosóra, mintha csak arra várnék, hogy az ork szobrok rám támadjanak. Túlságosan is óvatosan haladtam, így amikor magam mögött ajtócsapódást hallottam, kis híján felborítottam az egyik gyönyörűséget. Kalapáló szívvel fordultam vissza a boltíves ajtóból, és amit láttam, nem kicsit volt zavarba ejtő. Egyszerűen már nem tudtam elképzelni, hogy akárhova megyek, Judyba botlok. Elmaradhatatlan társa is ott volt, meg egy harmadik, aki kötözött sonka létére a legkevésbé sem élvezhette a vendégeskedést. Vagy őt lehetett a házigazda? Akkor miért van megkötözve? Esetleg Judy a házigazda? Nem mondta, hogy épített magának egy kastélyt. Mivel elég lehetetlen lenne, így ennek sem volt túl sok valószínűsége. Esetleg tényleg a megkötözött a házigazda, csak Judyék valamiért elkapták. Elég!
Olyan sok magyarázat volt számításba vehető, hogy belefájdult a fejem. Gondoltam, hogy hagyományaimat megtörve, kivételesen a könnyebb utat választom, és megkérdezem, hogy mi a franc történik.
- Na, most mi is tört… - és megint csapódik az ajtó.
Valahogy már nem is tudtam csodálkozni azon, ami történt. Én már rég elértem a meglepettség felső határát, így csak néztem az éppen érkező Duncan-re. Hasonló volt nemrégiben megismert emberbarátom tekintete is, amíg végigmérte a csipet-csapatot. A megkötözött ember rögtön odakiáltott neki, hogy segítsen. Látszólag Duncan nem igazán értette mi van, de ez szerintem mindenkiről elmondható volt.
Amikor azt hittem, hogy ennél bizarrabb, az élet ismételten meghazudtolt. Judy magából kikelve kezdte szidni Duncan-t. A katonaember látszólag nem erre az üdvözlésre számított, először homlokráncolva figyelte az eseményeket, majd fegyvert fogva a lányra, egyszerűen elmosolyodott. Ismertem Judy álláspontját, de egy kicsit erősnek éreztem azt, amit mondott. Duncan egyáltalán nem az a fajta ember, aki csak úgy legyilkolna egy fajt, vagy leigázna egy egész bolygót. Kicsit aggódtam, hogy lövöldözés lesz a vége. Szerencsére megállapodtak abban, hogy foglyul ejtik Duncan-t. Nem volt túl sok választása, ugyanis Judy és Mirage alaposan fel voltak fegyverkezve.
Megvallom őszíntén volt egy kis kárörvendés bennem, hogy Duncan hasonló helyzetbe került, mint anno én, de hamar elszégyelltem magam, ugyanis az ember megmentette az életem. Judy a megkötözött fogollyal elindult az emeletre, Mirage ott maradt, hogy ügyeljen Duncanre, vagyis ránk. Nem láttam értelmét annak, hogy győzködjem Judyékat, meg nem is tudtam, hogy mennyire bízható meg a katona. Komoly fejtörést okozott a helyzet, mert akárhogy is, tartoztam neki.
Hogy is kerültünk ide? Zökkentett ki Duncan kérdése a gondolatmenetből. Rögtön kaptam az alkalmon, hogy oldjak kicsit a hangulaton.
- Hát tudod, ez egy érdekes történet. – kezdtem bele. – Igazából nem is. Nálam mindennapos, hogy mindenféle kalandba belevetem magam. – kicsit kevésnek éreztem ezt. Igen, általában nem a beszédkészségem szokott kirángatni a bajból.
Kicsit ideges lettem, tekintve, hogy senkit nem győztem meg rövid felszólalásommal.
- Ha engem kérdeztek, nekem bűzlik ez az egész hely. Szerintem induljunk meg az ablakok irányába. – puszta felvetés volt csupán, de reménykedtem, hogy sikerül vele elérnem valamit. Mirage nem mutatott túl nagy szimpátiát kis barátom felé, így megpróbálkozok azzal az alternatívával, hogy segítek Duncan-en úgy, hogy közben Judyék sem rágnak be rám. Ahogy hadonásztak azokkal a fegyverekkel, az kicsit sem volt biztató.
Egy gond volt a tökéletes tervemmel, hogy nem létezett. Volt bennem egy elhatározás, de hogyan viszem végbe fogalmam sem volt. Biccentettem egyet jobb oldali terem felé, és meg is indultam. Az orkok mellett szóltam csak vissza.
- Nos, jöttök?

_________________
Még lesz folytatás Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://colorsibw.com
avatar
Hótoll
Kívülálló
Kívülálló

Hozzászólások száma : 22
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Nov. 02.
Kor : 26

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
250/500  (250/500)
Elem/Kaszt: Fény

TémanyitásTárgy: Re: Áldozatként [Küldetés]   Szer. 29 Jan. 2014, 18:56

//Jéé, nem jelezte ki, hogy van ide új O.o Még jó, hogy benéztem. Gomenne ^^;//

-Ezek mik?
-Ezt úgy hívják, hogy por...
-Azt tudoom, én ezekre gondolok.
-Kövek...
-Tűűűz... >< Hülye vagyok, de nem ennyire.
-Tudom, csak szórakozom veled.
Miután ezt mondta, olyan fura hangot hallat, ami hasonlít ahhoz, mikor nevetek. Kuncog. Ettől én is elmosolyodom és a fülemet lapítva úgy döntök, jól van, megbocsájtok neki. Mióta beléptünk, kicsit felengedett, szinte érzem abból, hogy rázta a tollait, és ennek örülök. Olyan ritkán lazít, hogy az már egészségtelen, pedig az élet olyasmi, amit élvezni kéne \o/
Végül mikor egyre nagyobb a sötét, megállok és körbenézek. A por zavaró szaga szinte csikizi az orrom, egy prüszköléssel próbálok védekezni ellene, de siker az nincs sok, mivel pillanatok alatt megint eldugítja mindenem és alig kapok levegőt.
Aztán csak-csak találok valami érdekeset. Rögvest oda is trappolok, ami okoz némi zajt, de nem baj.
-Ezek miik?
Tűz kicsit előrébb hajol, hogy átlásson a nyakam mellett, majd előrébb mászik. Csikizi a hátam a karmaival, de nem mocorgok, csak a fogaimat kivillantva kuncogok tőle.
-Nahát...
Úgy tűnik, igen érdekesnek találja. Széttárja a szárnyait és hopp - már a könyveken is terem, óvatosan lépked közöttük, nézegeti őket. Picit figyelem, de szerintem unalmas egy móka, megfordulok, és azzal az elhatározással, hogy azért a termen belül maradok, elindulok felfedezőútra.
Nem megyek sokáig, mert miután megint prüszköltem egyet, a porral együtt egy már ismerős szag is vegyül bele. Úgy dermedek meg, mint azok a szobrok, amiket már láttunk valahol. Ez egy olyan hogyishívják...
A "Betolakodók".
Kinyitom a szám, hogy kapja levegőt, és ha esetleg látna, akkor lehetőleg megijedjen tőlem és mehessünk tovább. Tűznek nem merek szólni, ő nagyon elmerült azokkal a lapos micsodákkal, amiknek faszaga van, én meg elindulok az ember illatát követve. Majdnem beleütközöm, annyira nem veszem észre, mert teljesen másmilyen, mármint, embert eddig ülve meg állva láttam, de így még nem, és ez fura...
Kicsit lejjebb hajtom a fejem és megszagolom a haját. Fuhhh.... Ezt sosem fogom megszokni @_@ Vajon megdöglött?

_________________
Színkódom: #B7CEEC
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Judy Noxia
Kívülálló
Kívülálló

Hozzászólások száma : 74
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Jun. 29.
Tartózkodási hely : Ott, ahol éppen vagyok :D

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
410/500  (410/500)
Elem/Kaszt: Gépész

TémanyitásTárgy: Re: Áldozatként [Küldetés]   Szomb. 08 Márc. 2014, 10:36

//Özvegy?//

_________________
Minden ártalmatlannak joga van az élethez... na gyerünk, öljünk le egy pár szemetet!
Judy beszédszíne: #33ccff Mirage beszédszíne: #cc33ff

Stat:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Duncan O'Neil
Vexonus
Vexonus

Hozzászólások száma : 44
Hírnév : 4
Regisztrált : 2013. Dec. 22.
Kor : 22

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
250/500  (250/500)
Elem/Kaszt: Mesterlövész

TémanyitásTárgy: Re: Áldozatként [Küldetés]   Szomb. 08 Márc. 2014, 11:55

// Nem tudjuk, hogy merre van. Többször is kérdeztem, de nem kaptam választ a kérdésre. Valakinek át kellene vennie a történet mesélést, vagy szólni kellene Feketeözvegynek, hogy jöjjön vissza! Mert ha nem jön vissza, akkor ez a kaland be fog dugulni, véglegesen. Sad//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Napkelte
Isten
Isten

Hozzászólások száma : 328
Hírnév : 2
Regisztrált : 2013. Jun. 04.
Kor : 26
Tartózkodási hely : Valahol

Karakterlap
Szint: ???
EXP:
0/0  (0/0)
Elem/Kaszt: Fény

TémanyitásTárgy: Re: Áldozatként [Küldetés]   Szomb. 08 Márc. 2014, 19:40

Amennyiben jövő vasárnapig nem jelentkezik, le fogom zárni a kalandot.

_________________
"LIDÉRCÉJ, ELÉG LEGYEN! Azzal nem oldunk meg semmit sem, ha az Emberek szintjére süllyedünk, és lemészároljuk őket ész nélkül, mint ahogy ők minket!"

Vendégek ide tehetik az oldaluk bannerét, cserében tegyék ki az ő oldalukra a miénket.

Színkód: #CC9933
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://mystery-world.hungarianforum.net
avatar
Napkelte
Isten
Isten

Hozzászólások száma : 328
Hírnév : 2
Regisztrált : 2013. Jun. 04.
Kor : 26
Tartózkodási hely : Valahol

Karakterlap
Szint: ???
EXP:
0/0  (0/0)
Elem/Kaszt: Fény

TémanyitásTárgy: Re: Áldozatként [Küldetés]   Vas. 16 Márc. 2014, 16:51

Mivel Özvegy nem írt, ahogy mondta (igaz, nem mondtam neki, hogy máig kellett volna írnia), ezért inaktivitás miatt lezárom a küldetést.

Minden résztvevő 50 EXP-et kap kárpótlásul.

_________________
"LIDÉRCÉJ, ELÉG LEGYEN! Azzal nem oldunk meg semmit sem, ha az Emberek szintjére süllyedünk, és lemészároljuk őket ész nélkül, mint ahogy ők minket!"

Vendégek ide tehetik az oldaluk bannerét, cserében tegyék ki az ő oldalukra a miénket.

Színkód: #CC9933
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://mystery-world.hungarianforum.net

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Áldozatként [Küldetés]   

Vissza az elejére Go down
 

Áldozatként [Küldetés]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» [Küldetés] Hogy készítsünk babát?
» [Játékos Küldetés] A Kaszás Katakombája
» Konoha kapuja
» A falu vezetőjének irodája
» [Event] A legendás küldetés!

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mystery World Szerepjáték :: Játéktér :: Semleges területek-