2123

A Föld már nem létezik. Az emberek most egy Benope nevű bolygót akarnak elvenni az őslakóktól, a Kriptidektől.
Készen vagy arra, hogy megmentsd a bolygót, vagy hogy elfoglald az emberiségnek?
Döntsd el, s harcolj!


 
PortálPortál  HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | .
 

 Legend of the Fullmetal Seeker

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Judy Noxia
Kívülálló
Kívülálló

Hozzászólások száma : 74
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Jun. 29.
Tartózkodási hely : Ott, ahol éppen vagyok :D

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
410/500  (410/500)
Elem/Kaszt: Gépész

TémanyitásTárgy: Legend of the Fullmetal Seeker   Szer. 29 Jan. 2014, 19:15

Prológus - költemények

(Ide jönnek majd azok a szösszenetek, amik éppen eszembe jutnak Smile )

_________________
Minden ártalmatlannak joga van az élethez... na gyerünk, öljünk le egy pár szemetet!
Judy beszédszíne: #33ccff Mirage beszédszíne: #cc33ff

Stat:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Judy Noxia
Kívülálló
Kívülálló

Hozzászólások száma : 74
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Jun. 29.
Tartózkodási hely : Ott, ahol éppen vagyok :D

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
410/500  (410/500)
Elem/Kaszt: Gépész

TémanyitásTárgy: Re: Legend of the Fullmetal Seeker   Kedd 11 Márc. 2014, 15:39

A múlt árnyai - 1. rész

Nagy mennydörgős zivatar dúlt Pécsett azon a késő esti órákban. Úgy ömlött az eső a magyar városra, mintha dézsából öntötték volna. A sötét viharfelhők teljesen eltakarták a holdat és a csillagokat, hogy az egyetlen fényforrás ezen a hegyoldalon már csak néhány házban égő lámpa és az utcai lámpák voltak az egyetlen fényforrások ezen a környéken. Az állatok, amik általában kint szoktak tartani, fedezék alá bújtak, vagy ezúttal beengedték gazdáik.
Sofia Noxiát nem szórakoztatta a kinti látvány, azonban eszébe jutott, hogy még be kell fejeznie a laptopjába beleírt feljegyzést határidőre. Márpedig a csoportnál nem szeretnek várni, és könnyen visszautasíthatják jövendőbeli szerzeményének részlet-példányait is, ha nem teljesíti, amit elvárnak tőle. Ő ezt gyűlölte az emberekben. Legtöbbjük olyan játszi könnyedséggel várják el, hogy mások időben teljesítsék azt úgy, ahogy ők akarják, de ha meg mások várnak el tőlük valamit, akkor bezzeg még ők vannak felháborodva.
De hát muszáj volt, hiszen valamiből meg kellett élni. A lányát is el kell tartania, akit szeretné úgy felnevelni, hogy gyermekkora nyugodt és problémamentes legyen. Ez a legkevesebb, amit tehet.
Egy nagy sóhajjal megkönnyebbült, amikor egy óra alatt be tudta fejezni a munkát. Lusta mozdulattal lecsukta az immár kikapcsolt hordozható számítógépét, és bement a fürdőszobába, hogy lefekvés előtt még megmosakodjon, átöltözzön. Nem volt több öt percnél a zuhanyzás, és az alvós öltözékéül szolgáló egyszerű szürke trikót és egy fekete tréningnadrágot alig három mozdulattal vette fel. Még egyszer és utoljára a mai nap folyamán a tükörbe nézett. A tükörből egy megviselt, vörös hajú nő nézett vissza rá, ki már jobb napokat is látott.
Átkozott magyarok, gondolta. Jobb lett volna inkább Milanoba költözni... igaz, ott se jobbak az emberek, de még mindig erkölcsösebbek a magyaroknál. Sokáig, még jóval a lánya érkezése előtt az Egyesült Államokban élt, de ott meg nem maradhatott, hiszen ott környékeztek legtöbbször azok, akiktől muszáj volt elmenekülnie Európába. A szülei megint cserben hagyták. Elárulták őt már megint...
Mikor kijött a fürdőszobából, egyből befeküdt az ágyba, és lekapcsolta a villanyt. A lefüggönyözött ablakon túl hallatszott az eső természetes hangja és a mennydörgés, amely követte a villanásnyi fényeffekt.
Ekkor kinyílt a szoba ajtaja, Sofia pedig kitekintett a takarója mögül. Az ajtón egy világos gesztenyebarna hajú, aprócska, alig négy éves kislány tipegett be félős léptekkel. A kisgyermeki arcocskáján rémület ült ki, nagy zöld szemei fátyolosak voltak. Kezei között egy fehér plüsstigrist szorongatott magához.
Sofia kelletlenül sóhajtott.
- Miért nem alszol már, Judy? - kérdezte.
Judy csak nyögött félénken, de szemeivel az ablak felé mutatott. Ebből az anyja leszögezte, hogy mi itt a probléma.
- Ez csak egy vihar, kicsim - magyarázta nyugtató mosollyal. - Nem kell félni a villámlástól és a mennydörgéstől. Csak a buta emberek félnek egy ilyentől, és te nem vagy az.
A kislány persze nem nyugodott meg ettől. Nagy szemeivel most Sofiát nézte olyan kérlelően, amennyire csak tudott. Látszott rajta, hogy mennyire fél...
- Na jól van. Gyere ide, aludhatsz mellettem.
Mintha csak erre várt volna Judy. Megkönnyebbülten bemászott az őt befogadó anyja mellé az ágyba. A feje alig látszott ki a takaróból, ami alatt szorosan Sofiához bújt. A nő ismét sóhajtott, és anyai védelemmel átölelte Judyt, néha megsimogatva a kicsi haját. Judy megrezzent egy-egy dörgésnél, de már biztonságban érezte magát meleget adó, védő karokban. Becsukta a szemét, és átadta magát az álmok könnyed, problémák nélküli világának...

_________________
Minden ártalmatlannak joga van az élethez... na gyerünk, öljünk le egy pár szemetet!
Judy beszédszíne: #33ccff Mirage beszédszíne: #cc33ff

Stat:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Legend of the Fullmetal Seeker

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mystery World Szerepjáték :: Egyéb :: Élmények-