2123

A Föld már nem létezik. Az emberek most egy Benope nevű bolygót akarnak elvenni az őslakóktól, a Kriptidektől.
Készen vagy arra, hogy megmentsd a bolygót, vagy hogy elfoglald az emberiségnek?
Döntsd el, s harcolj!


 
PortálPortál  HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | .
 

 Tavaszi ramazuli [Küldetés]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Borostyán
Mesemondó
Mesemondó

Hozzászólások száma : 35
Hírnév : 0
Regisztrált : 2014. Jan. 24.

Karakterlap
Szint: ???
EXP:
0/0  (0/0)
Elem/Kaszt: Tűz

TémanyitásTárgy: Tavaszi ramazuli [Küldetés]   Hétf. 24 Feb. 2014, 01:41

Résztvevők:
Jack Dalton
Yoshida Haru
Duncan O'Neil
Ma'alsinassi


Aki szeretne még jönni, írjon egy pm-et és persze postoljon a pm csak túlzott meglepetések elkerülése végett kell. Tehát első kör alatt bárki beszállhat még.

Biztos hallottatok már erről a Tavaszi fesztiválról ti is, hát igen egy-két helyen kisebb gondjaik akadtak a szervezőségnek, így kénytelenek plusz fők bevonására. A főszervező az aki körbe járja a vidéket, segítséget kérve. Név szerint a főszervező Borostyán egy Sárkányoroszlán a segítségetek kéri kisebb feladatok elvégzésében, persze jutalom fejében.

Feladat: Érkezettek meg, találkozattok össze és persze keressétek meg a főszervezőt, hogy kiadja nektek a feladatokat.
//Igen bevonom magam, hisz minek is a személyiség, ha senkivel se tárgyalok. :3//

Határidő: 3-4 nap/kör
Hamar leszeretném tudni, nem lesznek nehezek a feladatok, így húzni, halasztani se szeretném.

_________________
Hőseimet elkísérem valameddig, majd egy dramaturgiai ponton elengedem kezüket, azon reményben, hogy most már boldogulnak nélkülem. Ekkor ők megkezdik önálló életüket. Ez a festmények, versek, regények, dalok, gyerekek sorsa.

Beszéd szín: Sárga
Mesélés szín: Fehér

Futó mesélések:
Ritka étek
Tavaszi ramazuli
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Ma'alsinassi
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 86
Hírnév : 3
Regisztrált : 2013. Nov. 04.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Sopron

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
350/500  (350/500)
Elem/Kaszt: Szél

TémanyitásTárgy: Re: Tavaszi ramazuli [Küldetés]   Szer. 26 Feb. 2014, 11:57

A tél végéhez közeledvén a hangulat egyre izgatottabbá vált szerte a vidéken. A jó idő, és a mezőgazdasági munkálatok kezdetén kívül azonban akadt egy dolog, amit a színes lakosság mindennél jobban várt. A Tavaszi fesztivált mindenki szerette, de nem csak azért, mert egy választóvonal volt, hanem azért is, mert minden évben tudott újat nyújtani, és mindig igen érdekes programokat szerveztek. Talán Benope egyik legjobb szórakozási lehetőségét foglalta magába.
Imádtam a Tavaszi fesztivált, és igencsak izgatott voltam, ahogy közeledett az esemény. Testvéreimmel nagyban ment az ötletelés, vajon mit fog hozni a mostani fesztivál. Az előzőn sajnálatos módon nem tudtam részt venni, mert messze a civilizációtól kerültem egy szokásos slamasztikába. Tőlem ritka módon eldöntöttem, hogy csupán csak az élet halál kérdések lesznek elegek ahhoz, hogy elkezdjek gondolkodni azon, hogy elhagyjam a fesztivál hatósugarát. Reménykedtem benne, hogy erre nem kerül sor.
A következő napokban sem ültem egy helyben, hanem jártam a vidékeket, városokat, falukat, hogy lássam, miképp készül fel mindenki erre az eseményre. Az tetszett nekem igazán a Tavaszi fesztiválban, hogy az ünnepség keretein belül elmosódhattak kicsit az ellentétek, ugyanis a fesztiválon szokássá váltak a maskarák használata, így sok esetben nem is lehetett tudni, ki kicsoda. Persze reális módon, de barát, és ellenség is együtt ünnepelt ezen a fesztiválon. Persze ezzel nem egyszer akadtak már gondok, de a szervezőket még nem sikerült befolyásolni abban, hogy bárkit is kitiltsanak. Az, hogy Benope nem egy háború tűzében hamvasodó óriás temető, annak valószínű, hogy a Tavaszi fesztivál az oka.
Ennek tükrében mindig nagy érdeklődéssel figyeltem a fel-fel bukkanó egyéneket. Azonban nem csak a széles körű társaság volt az, ami felkeltette a figyelmemet. Kissé, mintha nagyobb lett volna a kapkodás, és kisebb az összhang. Számtalanszor vettem már részt a fesztiválon, de akkor, mintha kicsit gördülékenyebben haladtak volna a dolgok. Két év hosszú idő, lehet, csak megszépítette az emlékeket az idő múlása. Gondoltam ezt addig, míg el nem csíptem egy beszélgetés részletet.
- Azt mondod, segítőket keresnek? Ezeket az állapotokat elnézve, el is hiszem. – mondta egy fiatal nefenthro, aki fajtársával a készülődést menetét figyelték.
- Hú, bolond egy világ lehet. Szerintem elég elrettentő, hogy aki segíteni akar, annak a nyakába hullik minden. – egy kis csendet tartottak, és kémlelték tovább a munkafolyamatokat.
- Mi volt a neve, Borostyán, vagy mi. – Gondolkodott el az első megszólaló. – Arra emlékszem, hogy jó nagy volt, csakúgy, mint… Az Istenekre!
A két nefenthro jócskán megijedt, mikor észlelték, hogy közvetlenül mögéjük értem. Nem volt ez megszokott viselkedés a sárkányoktól, pláne nem tőlem. Meghazudtolva egész addigi életemet.
- Miről van szó? – kérdeztem érdeklődve.
- Hatalmas hústorony! Ne lopakodj így, vagy legyél kisebb! – mondogatta a szívéhez kapva az egyik.
- Mint láthatod, elég kaotikus a helyzet a szervezésben. Mindenki eszeveszetten rohangál, és mivel kapkodás van, így késhetnek, vagy akár a fesztivál minőségének rovására is mehet a dolog. – állapította meg a másik.
- Egy hozzád hasonló sárkányoroszlán keres felmentő sereget, de amint elnéztük, nem sok sikerrel.
- Hogy vehetném fel vele a kapcsolatot? – kérdeztem egyből, magabiztosan.
- Te? – néztek rám tágra nyílt szemekkel. Először nem értettem a dolgot, majd rájöttem, hogy miért lepődtek meg annyira. Van, aki a történelemben történt dolgok után, nem mer sárkányoroszlánnal még találkozni sem. Én sem találkoztam még egyel sem, de nem ezekből az okokból kifolyólag.
- Magam részéről nem látom az akadályát, hogy miért ne segíthetnék, és ha tényleg olyan nagy a baj a szervezésben, szerintem nem lesz semmi probléma. – mondtam nyugodtan. Teljesen biztos voltam az okfejtésemben, főleg, hogy tudtam, melyik ünnepre is készülünk éppen.
Mivel a nefenthrok nem tudtak megfelelő útbaigazítással szolgálni, így a szervezkedőket kérdezve próbáltam meg kicsikarni néhány információt. A rövid beszélgetések alkalmával jobb lett a hangulatom, hisz a helyzet nem volt olyan rossz, mint amilyennek a nefenthrok leírták. Néhány kisebb csúszás csupán.
Egy örökkévalóságnak vélt kutatás után, nagy nehezen ráleltem a célszemélyre. Ahogy elhatároztam, hogy odamegyek, sziklaszilárd elhatározásomat megkörnyékezte az emberek által lámpaláznak hívott fogalom. Nem egészen értette, hogy egy lámpa hogy lázas, és hogy függ össze mindez az érzéssel, de nem foglalkoztam vele annyira. Letudtam a dolgot pillanatnyi gyengeségnek, majd indultam érdeklődni.

_________________
Még lesz folytatás Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://colorsibw.com
avatar
Duncan O'Neil
Vexonus
Vexonus

Hozzászólások száma : 44
Hírnév : 4
Regisztrált : 2013. Dec. 22.
Kor : 22

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
250/500  (250/500)
Elem/Kaszt: Mesterlövész

TémanyitásTárgy: Re: Tavaszi ramazuli [Küldetés]   Csüt. 27 Feb. 2014, 22:12

* Egy verőfényes, szép délutánon, amikor nekem szinte semmi dolgom nem akadt, arra gondoltam, hogy kocsmázni kellene egy jót. Úgy is olyan régen voltam ilyen helyen, jó ír férfi létemre pedig szinte szégyennek gondoltam azt, hogy legalább három hete nem tettem be a lábamat egy darab kocsma területére sem.
Bár, ha jobban nézzük a dolgot, akkor valóban nincs mit szégyellni: a seregben lévő romkocsmák valami borzalmas képet mutatnak, nem csodálom, hogy leginkább csak az iszákos, társasági életre nem való komák járnak oda. Az ott felszolgált sör borzalmas, de úgy általában az ott felszolgált alkoholok minősége is a skála legalján van. Éppen ezért van olyan nagy divatja a sufni szeszfőzdéknek, amihez még külön "tagsági díjat" is számolnak fel, hogy újabb kemény pénzekért ihasd a kocsmáknál sokkal jobb minőségű alkoholt.
Azonban most egy ismételten kivételes alkalomban van részem: részt vehetek az Abyssionban talán eddigi legnagyobb, legfantasztikusabb ünnepségen, a Tavaszi fesztiválon. A különlegessége azonban nem a méretében volt, hogy nagy volt és látványos, hanem az ott fesztiválozó népek, fajok vegyességében. Ahogy a kriptidek, úgy az emberek is megjelentek ott, mint a fesztivál résztvevői. Néhány esetben furcsa lehet, mivel az emberiség háborúban áll az itt lévő fajokkal, sokan emiatt nem nézhetik jó szemmel az emberek jelenlétét a fesztiválon. Tudtommal néhány kisebb nézeteltérés is volt a régebben megrendezett fesztiválokon, de azok mind hamar elfelejtődtek. Ráadásul plusz jó pont nekünk embereknek, hogy a legtöbben álarcban jönnek a fesztiválra, így könnyen összetéveszthetnek minket például egy hegyes fülű tündével, vagy egy nagyobb méretű törpével - erre kicsit azért kevés az esély.
Azonban a fesztiválig még van pár nap. Addig is úgy döntöttem, hogy a kocsmában leszek, szállok meg, amíg a fesztivál nem veszi kezdetét. A maskarám is már ott vár engem a táskámban.
A saját szórakoztatásomra, kértem a csapostól - egy szemre való tünde hölgy volt az -, egy korsó italt. A hölgyemény egy percig nézegetett engem, próbálta kifürkészni az arckendő alatt rejtőző alakot, ám véleményem szerint így is tudta, hogy mi is vagyok. Szemük és fülük mindennél élesebben hall és lát.
Kisvártatva egy tünde nyelven mondott "parancsoljon", vagy "tessék" szóval odaadta nekem a folyékony arannyal teli korsót, amit én két arannyal és egy kacsintással jutalmaztam.
- Köszönöm, drága. - mondtam a mély, morgó hangomon. A csuklyát előrébb húztam a fejemen, hogy a gyenge gyertyafényben ne lehessen kivenni az arcomat, majd az arckendőt lehúztam a szám elől. Egy hatalmas korty után megállapítottam, hogy ez a sör - általam bizonyítottan -, az istenektől származik! Isteni volt az íze, egy pillanat alatt kiittam a felét.
Egy perc után már jött is oda hozzám a következő korsó sör, aminek a fele ugyancsak a hasamban landolt, pár pillanat alatt. Azonban alig húztam le a következő kortyot, máris vendégeim akadtak, akik mellém ültek le. Amire számítottam, annak pont ez ellenkezője jött: két darab, megtermett ophidian ült le mellém, akik látszólag most nem a nagyon finom, gabonából készült nedű miatt jöttek. Talán értem?
Az asztal beleremegett, amikor leültek a székekre, hüllő szemükkel engem néztek mereven. Letettem a korsót, másik kezemmel, pedig a ruhám belső részébe elrejtett bajonettért nyúltam. Visszanéztem rájuk, és ez így ment legalább vagy egy percen át.
Ennek meg is lett a hatása, ugyanis a mögöttünk ülők elhallgattak, még a szemre való csapos lány is megmerevedett. Készültek arra, hogy itt bizony verekedés lesz - amit én meg nem akartam. Éppen ezért kérdeztem meg a hüllőktől:
- A korsómat néztek? - kérdeztem a nekem balra ülőt, akire néztem. - Nem rossz kis nedű, ki kellene próbálnod.
A gyík csak mereven nézett engem. Nem látszott rajta, hogy szereti a vicceket, az arca érzelemmentes maradt - nekem legalábbis. Aztán lehetséges, hogy legbelül pedig éppen a karomat választja el a testemtől.
Továbbra is mereven nézett, majd megszólalt:
- Te egy ember vagy. - mondta az ophidian. - Nem kellene itt lenned.
- Igen, az vagyok. - válaszoltam. - Miért nem?
- Mert nem ide való vagy.
- Tán nem vehetek részt a fesztiválotokon, csak mert emberből vagyok?
- De igen. - válaszolta az ophidian. - Ám az még nem kezdődött el.
Vállamat vonogatva válaszoltam:
- Jobb előbb megérkezni, mint késve. Nem igaz?
- Nem értékelem az ilyen fajta vicceket. - mondta az ophidian. A pulton lévő keze most az ajtóra mutatott. - Hord el magad.
- Továbbra sem értem ennek az okát.
- Mert nem szeretjük a fajtádat. - válaszolta. Felállt az asztaltól, majd a társával együtt mögém álltak, hogy szükség "esetén" segítsenek engem kivinni. A mögöttünk lévő, népes társaságból már néhányan ki is mentek, elhagyták a kocsmát. Sokan összenéztek, összesúgtak, míg néhányan izgatottan várták a küzdelmet, ami közöttem és a két ophidian között akart lejátszódni.
Én valóban nem akartam verekedést, azonban elhagyni sem akartam küzdelem nélkül ezt a helyet. Ekkor támadt az az ötlete, hogy kihívom az egyiküket párbajra. Nagyokat kortyolva a korsómból kiittam az utolsókat. Az üres korsót, otthagytam a pulton, majd felálltam. A két ophidian közelebb lépett, olyan közel, hogy már tisztán láttam a pikkelyeiket a csontpáncéljuk mögül.
- Hát, hogy is kezdjem..
- Nem kell kezdened sehol, semmit. - mondta az ophidian. - Csak menj el innen, és akkor meg úszod harc nélkül. Nem fogunk bántani, de ahhoz az kell, hogy elkotródj innen.
- Nekem pedig más ötletem van. - mondtam nekik. Bal kezemmel odamutattam az egyik asztalra. - Kihívom az egyikőtöket.
A két ophidian összenézett. Látszólag nem értették, hogy mit szeretnék az asztallal.
- Talán az asztallal akarsz verekedni?
- Nem. Az asztalon döntsük el a játszmát. Ha engeditek, akkor meg is mutatom.
A két ophidian megint összenézett. Továbbra sem értették, hogy mit szeretnék azon az asztalon, szokatlan volt számukra ez a fajta reakció a "ha nem mész el, megverünk" hozzáállásra. Végül aztán a csontpáncélos rábólintott.
- Rendben van, mutasd.
Odamentem az asztalhoz - a két ophidian szorosan a nyomomban döngetett -, majd a bal oldalon székhez leültem. A másikra mutattam, hogy parancsoljon az egyikőjük helyet. A két ophidian már kezdte kapiskálni, itt valami verseny fog kialakulni.
- Te, ülj le. Tiéd a megtiszteltetés.
A csontpáncélos ophidian egy kobrához hasonló szisszenést hallatott, ami talán a nevetés lehetett nála. Leült a székre, majd megont csak mereven nézett engem. Az asztalunkhoz pillanatok alatt egy kisebb tömeg gyűlt össze, a tünde lány már hozta is a korsókat. Azonban vissza utasítottam.
- Nem, köszönnöm! - mondtam a meglepett tündének. - Nem inni fogunk.
- Mire készülsz, simabőrű?
- Elmondom: tedd a jobb kezedet az asztalra, így. - majd megmutattam neki a tipikus szkander beállást. Úgy döntöttem, hogy ma szkanderozni fogunk, ezzel döntjük el, hogy itt maradhatok-e vagy, sem. Megismertetem ezt a híres ír játékot a kriptidekkel is, úgy vélem, hogy szeretni fogják.
Az ophidian megtette amit kértem, azonban hozzá tette a magáét:
- Ha valami csalafintaságra készülsz, akkor ne számítsd sok jóra.
- Ugyan, ugyan. - nyugtattam meg. - Ebben nincsen semmiféle csalafintaság. - mondtam, majd én is kitettem a kezemet.
- Mondom a játékszabályokat: a könyöködnek érinteni kell az asztalt, nem emelheted fel a karod. Ezt a játékot egy karral játsszák, a lényeg, hogy a karoddal lenyomd az asztalig a másikét. Erőjátéknak nevezik, más néven szkander. Csuklóból tolni a kart nem lehet az asztal alatt is tilos bármi egyebet csinálni, csak az éppen szkanderozó kezeddel mozoghatsz. Világos a dolog?
- Világos.
- Rendben van. - mondtam, majd a másik, asztal előtt álló ophidianra mutattam. - Te. Te indítod a játékot.
Az ophidian kezét megmarkoltam, ős is átfogta az enyémet, majd a szabad kezemmel az összekulcsolt kezeinkre mutattam. - Tedd rá a kezed, majd emeld el.
Odafordultam az ophidianhoz:
- Hogy ha elemeli a kezét, akkor kezdjük.
- Mi a célod ezzel? - kérdezte. Elnevettem magamat.
- Semmi, igazából. Ha én nyerek, akkor maradhatok, de nem szükséges nektek elmennetek. Ha nem nyerek, akkor elmegyek, zokszó nélkül.
- Hm. - hümmögött az ophidian. - Fura vagy, te ember.
- Tudom, sokan mondták már. - mondtam, majd visszanéztem a másik ophidianra. - Számolj vissza ötig, magadban. Majd ha meg van, akkor emeld el a kezed.
Az ophidian bólintott, majd az eddigi némaságát megtartva visszaszámolt. A pad túloldalán ücsörgő gyíkember szemébe néztem, erősen fókuszáltva. A testi erejével semmiképpen nem vetekedhetek, így csakis a tapasztalatlanságát kellett kijátszanom. Amikor az ophidian elemeli a kezét, akkor kell egy erős nyomással a padra küldenem a kezét, mert anélkül teljesen mindegy, hogy mit csinálok. Anélkül le fog engem nyomni mint a huzat.
Az ophidian pár másodperc múlva elengedte a kezünket, majd megkezdődött a verseny. Azonban, a kezdeti tervem látványos kudarcba fulladt, egy bökkenő által: az ophidian egy erős nyomással, de majdnem az asztalig nyomta le a kezemet, miközben vadállati, kaján vigyorra az arcán tartotta azt ott.
Akárhogy is próbálkoztam, nem sikerült előnyösebb helyzetbe hoznom magamat.
- Ááááh! - erőlködtem, erőlködtem ahogyan tudtam, de sehogy sem tudtam az ellenfelem erejével vetekedni. Az asztal mellett lévő tömeg szinte tombolt, bár szerintem nem azért, mert annyira sajnálnák azt, ahogy kikapok.
Végül aztán, erőmből kifogyván a kezem végleg az asztalra került, majd hallgattam a tömeg ujjongását és a velem szemben ülő ophidian diadalittas üvöltését. A társa egy mosollyal és egy vállveregetéssel üdvözölte a győzelmet.
Amikor lecsillapodtak, akkor odafordultak hozzám:
- Nem volt rossz próbálkozás, simabőrű. - mondta. - Nem elsőként járom már a fesztivált, jól ismerem ezt a játékot, amit ti behoztatok. Jól kezdettél, de vesztettél. - nézett a szemembe. - Most pedig tartsd magad a szavadhoz.
- Hm. - hümmögtem, majd szépen lassan felálltam az asztaltól. Az ophidianok is így tettek, majd az ajtón kívülre kísértek, ahol verőfényes napsütés fogadott engem. Nem szeghettem meg a szavamat, nem az a fajta ember lennék én, aki csak úgy vaktában dobálózik a szavakkal. Nem tetszett nekem, hogy el kell hagynom a szép lányokkal teli fogadót, de muszáj volt megtenni, ha nem akartam egy szemét embernek tűnni. Meg persze, ha nem akartam egy verést.
A kocsma kapujában álltam, mögöttem a két megtermett ophidiannal. Egy percig néztük egymást, majd a csontsisakos szólalt meg:
- Jól küzdöttél. Remélem, hogy a fesztiválra majd kicsit jobban össze kapod magad. - mondta a csontsisakos. - Minek jöttél ide, amikor még csak az előkészületek folynak?
- Mint mondtam, jobb előbb jönni, mint késve érkezni. Pusztán emiatt, ezen kívül itt nincs más teendőm.
Az két ophidian összenézett, megint csak. A csontsisakos kisvártatva válaszolt:
- Van egy feladat arra, hogyan hasznosíthatnád magadat. - mondta a csontsisakos. Elgondolkodtató volt az ajánlata, elvégre az iváson kívül semmi más teendőm nincs itt amit csinálhatnék. Az előkészületekbe talán besegíthetek.
- És pedig?
Az ophidian az izomtól duzzadó karjával az útra mutatott, ami a belvárosba vezetett.
- Ha beljebb mész, találsz bent egy arghot. Ő talán tud neked feladatokat adni. - mondta szűkszavúan az ophidian. Nem értettem, hogy mit jelenthet az az "argh", de reméltem, hogy nem valami nagy termetű szikla gólem vagy hasonló.
Egy bólintással nyugtáztam az ötletet, ők is így tettek. Elindultam azon az úton, amerre az ophidian mutatta az utat, néztem minden olyan lényt, amit egy kicsit is argh-nak lehetne nevezni. Volt a városban mindenféle fajból képviselő, de eddig egy olyat sem láttam, amire ráillett volna az argh kifejezés. Lehet, hogy direkt használta azt a kifejezést, valamiért a fordító chip nem volt képes lefordítani nekem a szót.
Amikor azonban az egyik tér közepén megláttam egy sárkányhoz hasonlító valamit, ami leginkább két állat keverékéből jöhetett létre, akkor már tudtam, hogy mi is az. Ezt bizonyította az is, hogy ahhoz  a nagy valamihez egy nála kisebb, de nekem az is nagynak számító sárkány közeledett. Mily' meglepő, fehér színű volt a sárkány, amiből azonnal le tudtam venni a következtetést, hogy ő vagy Ma'Al lesz, vagy pedig egy másik, tökéletesen ugyanolyan sárkány.
Odamentem a sárkány-oroszlán keverékhez - mi tagadás, hevesen dobogott a szívem ettől a monstrumtól, mert ilyennel még nem találkoztam. Talán még a sárkánynál is veszélyesebb lehetett -, majd megálltam előtte. Ha esetleg rám tekintene a nagy fehér, akkor csak egy bólintással, vagy adott esetben egy intéssel üdvözlöm őt. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Jack Dalton
Vexonus
Vexonus

Hozzászólások száma : 17
Hírnév : 0
Regisztrált : 2014. Feb. 08.

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
200/500  (200/500)
Elem/Kaszt: Bérgyilkos

TémanyitásTárgy: Re: Tavaszi ramazuli [Küldetés]   Pént. 28 Feb. 2014, 20:50

Azt hiszem kicsit túlhajszoltam magam mostanság... Hátigen, nem könnyű az új munkahelyet megszokni, főleg ha az egy másik bolygón van. Rengeteg volt mostanában a hajtás. Az-az átkozott barlang... az a rengeteg őrjárat... Folyamatosan kapom az újabbnál újabb megbízatásokat. A legutóbbi adóvevős balhét is éppen, hogy csak megúsztam... De végre eljött az-az idő amire mindig is vártam. "Szabadnap", ha lehet így hívni. Bár hivatalosan inkább eltáv. a neve. Azt halottam, hogy elég sokan járnak errefelé szabad idejükben. Bár nem tartom szerencsésnek, hogy az emberek és a kriptidek keveredjenek. Elvégre előbb utóbb egyik faj elpusztítja a másikat... Így nem tartom ezt a közösködést jó ötletnek. Viszont az is igaz, hogy a Vexonus területeken semmi sincs igazán csak a pusztaság... Gyakorlatilag csak a kaszárnyák ahol a hozzám hasonló naplopók estén ként összeülnek egy jópofa sör mellet és el regélik hogyan toltak ki a parancsnokukkal biliárd vagy kártya közben. De ez gyakran kevés.
Úgy hírlik az itteniek valamiféle fesztiválra készülődnek és, hogy nem árt a segítő kéz. Ránéztem a szinte üres perselyemre. Azt hiszem sok bajom nem lesz ha még egyszer eladom a lelkem az ördögnek... És legalább fizetést is kapok.
Párszor eltévedtem, de a helyiek mindig útba igazítottak, így mindig megtaláltam a helyes utat. Bár az túlzás, hogy olyan segítő készek lettek volna... pusztán csak mihamarabb megakartak szabadulni tőlem. De nekem aztán mindegy. Megtaláltam a nevezett sárkány oroszlánt aki az egészért felel, már többen is érkeztek. Egy hozzám hasonló ember és egy... nem is tudom micsoda. Végül is mindegy, nincs sok különbség a criptid és criptid között azt leszámítva, hogy egyik szőrösebb minta másik. Na de lássuk ezzel itt tudok-e tárgyalni... ha már criptid remélem legalább jól megfizet. Ma még senki, de holnap már ellenség... így megy ez.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Borostyán
Mesemondó
Mesemondó

Hozzászólások száma : 35
Hírnév : 0
Regisztrált : 2014. Jan. 24.

Karakterlap
Szint: ???
EXP:
0/0  (0/0)
Elem/Kaszt: Tűz

TémanyitásTárgy: Re: Tavaszi ramazuli [Küldetés]   Hétf. 03 Márc. 2014, 15:04

Yoshida Haru (500 szóval pótolhat)


A nagy rendezvény előtt mindig áll a bál, de most még inkább megtorpantunk. Persze körbe jártam a környező vidéket munkaerő után, de hát a népek csak szórakozni szeretnek, segíteni nem annyira. Végül is érthető a dolog azért vagyunk mi szervezők csak ugye senki se tökéletes. De most nem tudok többet tenni várok még egy darabig, hátha jön még pár segítő, utána kiveszem a részem a munkából. Már egy ideje ott szobroztam egy helyben és csak a szükséges utasításokat adtam ki a már ott lévőknek, de plusz segítség sehol csak a minden évben szokott segítők arcait látom. Most már elég mennem kéne segítenem még a végén én kapom a naplopó bélyegét az meg nem lenne egy kellemes dolog, tekintve, hogy minden évbe én vagyok a főszervező…már indulni akartam mikor odajött hozzám egy sárkány, de semmit se mondott vagy kérdezett, majd kicsit később őt követve még két ember is odajött. Érdeklődve mértem végig őket, kik ezek? mit akarnak?...Hisz egyikük se mondott semmit se, talán segíteni jöttek, ki tudja, viszont nekem kell kezdenem a társalgást, ha kiszeretnénk lyukadni valahova.
-Segíteni jöttetek?
Vártam a válaszokat, majd folytattam tovább.
-Elkéne itt a segítség, tehát nem is szaporítom a szót tovább elmondom hol is akadtunk el kissé. – vártam kicsit végignéztem megint a társaságon, majd kezdtem is a lehetséges munkák felsorolását – Először is a sátrak felállítása akadt el kissé elég szeles az idő, így kicsit nehéz azokat az óriási tartó rudakat felállítani stabilan, mindig meginog és eldől. Én is épp oda akartam menni. Na de tovább, a következő probléma helyszíne a vetítő vászon kihelyezése, ott is akadt néhány probléma a másik a tűzijáték ott is gondok akadtak, ennek a kettőnek az ügyében Alvy-t kell keresni. Ha jól tudom még a Nyugalom kert összeállításánál is vannak gondok, aki kertészkedni szeretne az keresse fel Őszilevelet ő felel az ottani dolgokért.
Vártam a reakciókat, majd folytattam tovább, mármint lezártam az eligazítást.
-Még be sem mutatkoztam az én nevem Borostyán a főszervező vagyok. Akkor mindenki mehet útjára, aki a sátraknál szeretne segédkezni az jöjjön utánam, a többiek meg keressék az illetékeseket akiket felsoroltam.
Várok ismét kicsit, majd megindulok a sátrak irányába, az ottani dolgokat úgy is csak a helyszínen tudom elmagyarázni.


Feladat: Mindenki válasszon feladatot, keresse meg a hozzá tartozó illetékest és várja az eligazítást.

Kövi kör: 3-4 napon belül várható.

_________________
Hőseimet elkísérem valameddig, majd egy dramaturgiai ponton elengedem kezüket, azon reményben, hogy most már boldogulnak nélkülem. Ekkor ők megkezdik önálló életüket. Ez a festmények, versek, regények, dalok, gyerekek sorsa.

Beszéd szín: Sárga
Mesélés szín: Fehér

Futó mesélések:
Ritka étek
Tavaszi ramazuli
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Yoshida Haru
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 29
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Nov. 23.

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
300/500  (300/500)
Elem/Kaszt: Medikus

TémanyitásTárgy: Re: Tavaszi ramazuli [Küldetés]   Hétf. 03 Márc. 2014, 16:19

Kicsit megviselten, fáradtan és lustán teltek a napjaim azóta az ominózus kirin születéses kalandom óta. Bevallom őszintén hiába lettem harctéri orvos, kutató vagy végeztem el bármilyen iskolát mégis amikor egy vagy netalántán több élet forog kockán mindig megtorpanok és úgy érzem, hogy bármit is csinálok biztosan el fogom szúrni. Egy egyszerű elsősegélynyújtásnál, vagy egy-két törött végtag helyre hozásánál sosincs ilyen probléma, azok sokkal egyszerűbbek kevesebb hibázási lehetőséggel, viszont egy szülés, szervátültetés, vagy ha egy komolyabb műtétről van szó, legszívesebben csak a háttérbe húzódnék és onnan támogatnám a nálam sokkal rátermettebb és szakképzettebb orvost aki magabiztosan végzi a kis munkáját. A puszta gondolatától is a hideg futkos végig a hátamon, hogy nekem kelljen valakiben matatnom, és túlzott izgalmamban valamit elrontsak. Miközben álmatlanul forgolódtam az ágyikómban, olyan póz után kutatva amivel sikerült kényelmesen feküdnöm, úgy, hogy a nap nem égeti ki a szemeim, egyre többet gondolok vissza a magát Télatyának nevező öregúrra, arra a jóképű, kedves sárkányra, és talán még egy keveset a robotos lányra is. Puszta aggódás lenne, vagy talán csak a szociális kapcsolatok hiánya? Magam sem tudom, viszont abban egészen biztos vagyok, hogy ha mihamarabb nem kezdek magammal valamit, akkor sosem fogom tudni kiheverni ezt a gyenge traumát. Egy hosszúra nyúló zuhany, majd egy gyors öltözködés után el is fogyasztottam a reggelimet, ami ezúttal néhány helyi gyümölcsféle volt. Ahogyan a különféle gyümölcsöket ízlelgettem, fellapoztam a vörös jegyzetfüzetem, amibe a környezet sajátosságai és személyes megfigyeléseimről készült jegyzetek mellett emlékeztetőket és híreket vésem le. Ahogyan újraolvastam az elmúlt napok eseményeiről szóló rövidke soraimat, hamar rábukkantam, arra az ominózus feljegyzésre is ami a környező fesztiválról szól. Ugyan mindig is oda voltam a fesztiválokért, legalábbis emlékeim szerint a földön nyaranként rengeteg különféle szórakozási lehetőségbe botlottunk, amikor egy hasonlót rendeztek meg. Kislány koromban legfőbb szórakozásaim egyike volt az aranyhal horgászat ami egy rövid botra erősített papírlappal történt, ezzel nehezítve a gyerekek feladatát, a pénzéhes kereskedők. Az étel elfogyasztva, a füzet vissza az oldaltáskába, és a kedvenc fehér laborköpenyemben indultam el szokásos reggeli sétámra. Miközben élveztem a friss levegő simogatását, akaratlanul is elkaptam néhány mondatfoszlányt, szervezési problémákról. Miközben haladtam tovább elkezdtem összerakosgatni a puzzle darabokat amiket innen-onnan összekapkodtam, a környékbeli pletykákból. Ha igaz amit mondanak, akkor minden bizonnyal jutalom is járhat a segítségért, és feltölthetem a készleteimet, a befolyó pénzből. Szemeimmel az említett sárkányoroszlánt kerestem, akit hamarosan ki is szúrtam a tömegben, miközben egy kisebb tömeg veszi kőrül. Sietősebbre fogtam és gyors léptekkel haladtam a célszemély irányába, aki már jóval a beszéde közepén járhatott amikor megérkeztem. Egy ismerős személy is jelen volt, név szerint Nassi, vicces, hogy pont itt találkozunk, rögvest oldalba böktem, és amint rám figyelt, egy barátságos mosoly kíséretében köszöntöttem.
- Üdv! Haru vagyok, - mutatkoztam be - ha nincs ellenvetés én le is csapnék a kertészkedéses feladatra. Látván mennyi erős férfiember van itt, biztos vagyok benne, hogy ők inkább távol maradnak az unalmas növényektől. - próbáltam a lehető leghamarabb lecsapni a feladatra, ami számomra elég nagy jelentőséggel bírt. Amióta itt vagyok, rengeteg különféle növényt sikerült összegyűjtenem, és most itt van az adandó alkalom arra, hogy többet megtudhassak róluk, ráadásul ez a bizonyos Őszilevél valószínűleg ért is a dolgához, szóval biztosan tud majd válaszolni a kérdéseimre. Amint végzett a mondandójával a Borostyán nevezetű, még egy gyors kérdést feltettem mielőtt elindultam volna.
- Merre is találom pontosan ezt a Nyugalom kertet? Nem vagyok itt túl régóta, ezért remélem nem kérdeztem túl nagy hülyeséget. - pirultam el, majd vártam egy kicsit a magyarázattal, majd ha megkaptam illedelmes megköszönést követően el is indultam felkeresni az illetékest.

// Elnézést a késésért, teljesen kiment a fejemből ^^" //

_________________
színem: weed
Pontok felszereléssel együtt:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Ma'alsinassi
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 86
Hírnév : 3
Regisztrált : 2013. Nov. 04.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Sopron

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
350/500  (350/500)
Elem/Kaszt: Szél

TémanyitásTárgy: Re: Tavaszi ramazuli [Küldetés]   Kedd 04 Márc. 2014, 18:13

Gyors bemutatkozás után érdekes dologra lettem figyelmes. Régi jó ismerősömet Duncant láttam Borostyán mellett. Hirtelen nem tudtam megszólalni, de látszott, hogy az ember is hasonló zavarban van, mint én. Amint felrémlettek előttem a régi szép emlékek, Borostyán már ismertette is a lehetőségeket.
Volt egy másik ember is, akit addig észre sem vettem. Egészen addig nem igazán tudtam elképzelni, mi is az invázió, de minél több emberrel van dolgom, annál jobban kezd nyilvánvalóvá válni a számomra. Nem tudtam, hogy csak nekem van akkora szerencsém, hogy minden kimozdulásom alkalmával emberekbe botlok, vagy ez már globális szinten van-e így. A dolog érdekessége számomra, hogy a finomítóban történt kalandok után, egyetlen (teljes értékében vett) negatív tapasztalatom sem volt az emberi fajjal, így kissé mondvacsináltnak, megfoghatatlannak éreztem a háború tényét. A háborúét, amiről mindenki beszél, de még nem láttam a gyakorlati jelentőségét. Még az újonnan megjelenő igen harcias külsejű férfiember sem keltette azt a tömeggyilkos hódító érzését bennem.
Kissé elbizonytalanodtam, de figyeltem a sárkányoroszlán szavaira. Számomra a legtesthezállóbb a sátrak felállításában való segítés. Így indultam is Borostyán után, aki a sátrak felé vette az irányt. Nem raktam még össze sátrat, de a méretemet, és a testalkatomat figyelembe véve, csak nem lesz olyan nehéz dolgom, főleg, hogy nem leszek egyedül. Ahogy körbenéztem az ünnepi készülődésen, rögtön megváltozott a gondolat, amivel a szorgoskodó szervezőket kémleltem. Olyan érzésem támadt, mintha rögtönzött segítségnyújtásommal, részesévé váltam volna egy közösségnek. Igen felemelő gondolat volt, és amikor megláttam a félkész állapotban lévő jókora sátrakat, akkor csak arra tudtam gondolni, hogy jó szolgálatot tegyek az ügy érdekében.

_________________
Még lesz folytatás Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://colorsibw.com
avatar
Duncan O'Neil
Vexonus
Vexonus

Hozzászólások száma : 44
Hírnév : 4
Regisztrált : 2013. Dec. 22.
Kor : 22

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
250/500  (250/500)
Elem/Kaszt: Mesterlövész

TémanyitásTárgy: Re: Tavaszi ramazuli [Küldetés]   Kedd 25 Márc. 2014, 19:43

* - Igen. - válaszoltam a nagy monstrumnak, aki amint ahogy megérkeztünk a tett helyszínére, érdeklődött a célunkról. Nem véletlenül jöhettem ide, ha már a kocsmából úgy elüldöztettem magamat, hogy közben kutya bajom sem esett, muszáj volt valamit csinálnom. Még jutalom is járhat érte!
Miközben az oroszlán és sárkány keverék elmondta a gondokat, jött még néhány ember a mi kis kompániánkhoz, akik szintén segíteni jöhettek ide, nem véletlenül mutatkoztak be a társaságnak.
- Üdvözletem.
Biccentettem feléjük, majd visszafordultam a nagy sárkány-oroszlán keverékhez, aki tovább sorolta azokat a helyeket - és a hozzájuk tartozó szervezőket -, ahol segíteni tudnak és akiknél ott jelentkezni kell majd. Amiket felsorolt, azok közül összesen kettőben tudtam volna úgy tüzetesebben részt venni, mivel a kertészkedésben nem vagyok igazán otthon, amikor még a Földön éltem még akkor is egy nagy panel házban laktam, kertes házam sosem volt, így nem is nagyon ismerhetem meg a kertészkedés fantasztikus örömeit. Illetve, a tűzijátékokhoz sem értek, féltem, hogy ha én szerelném fel az összeset, akkor egy elég nagy durranás lenne a végeredmény, már a fesztivál kezdete előtt.
A sátor állítás az jobban vonzott, mint a kertészkedés, a tűzijáték vagy a vetítő vászon felállítása, így úgy döntöttem, hogy a sátrak felállításában fogok segédkezni, abban van már nem kevés tapasztalatom. A seregben nem egyszer volt, hogy egy több napos offenzívára sátrakat vittünk maguknak, mivel a tisztek közölték velünk, egyszerű katonákkal, hogy most a fejesek nem biztosítottak nekünk lakó járműveket.
Az imént nevét megmondó, Borostyán főszervező után mentem, hogy majd a helyszínre érve segédkezhessek neki a sátrakban. Ma'Al is jött velünk, bár elsőre furcsa lesz nekem látni, ahogyan egy sárkány próbálkozik egy sátornak a felállításával. Nem lesz túl nagy a mancsa ahhoz, hogy megfogjon valamit? Fogni biztosan tudhat - okozott már meglepetést -, na de a tárgyak mérete lehetséges, hogy picik lesznek az ő kezeinek.
- Általában mennyi ideig szoktak tartani egy ilyen nagy ünnepségre az előkészületek? - kérdeztem a főszervezőt, miközben az egyik sátornak a vásznát emeltem fel, hogy a méretét nagyjából bemérhessem. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Borostyán
Mesemondó
Mesemondó

Hozzászólások száma : 35
Hírnév : 0
Regisztrált : 2014. Jan. 24.

Karakterlap
Szint: ???
EXP:
0/0  (0/0)
Elem/Kaszt: Tűz

TémanyitásTárgy: Re: Tavaszi ramazuli [Küldetés]   Pént. 04 Ápr. 2014, 14:37

Haru:

-A Nyugalom kertet hátul rendeztük be. A sátrakon túl. Elég feltűnő lesz, mivel itt nem volt füves rész, így csinálnunk kellet egyet. Ha netán még is elkavarodnál, akkor csak figyeld ki kik cipelnek palántákat vagy növény földet, ők már útba tudnak igazítani Őszilevélhez is. Sajnos, így nem tudom megmondani a pontos tartózkodását csak annyit tudok, hogy a kertben ügyködik.
Útba igazításod után a szervező indul is útjára és viszi a többieket a sátrak felé. Ha gondolod addig követheted őket vagy magad is elindulhatsz kikerülve a sátor állító brigádot. Amint túl mész a sátrakon láthatod is a kertet és az ott tevékenykedőket is. Bármelyiküktől megkérdezheted, hogy merre is van pontosan Őszilevél.
A válasz csak ennyi lesz:

-Ohh igen, Őszilevél. Ő bent van a kertbe valahol. Azt hiszem épp az egyik nagyobb virágos résznél van, ott akadt némi problémánk. Belépsz a kertbe és balra lesz valahol a kérdéses pont, egy vörös hajú nimfát kell keresned. Nem lesz nehéz megtalálnod.

Duncan és Nassi:

Követitek a szervezőt. Nem beszél sokat csak annyit mond ami lényeges és röviden válaszol  Duncan kérdésre is.
-Nos, olyan egy hetet vesz igényben, ha elegen vagyunk rá és probléma mentesen haladunk. Most sem fog tovább tartani, mivel csak egy-két apróság az ami itt problémának nevezhető.
A sátrakhoz érve láthatjátok mi is a pontos helyzet. A sátrak hatalmasak, akkorák mint egy cirkuszi sátor. Egy már kész állapotban van és már berendezésénél tartanak, a másik kettő fél kész állapotban van. Az egyikkel jól haladnak, míg a másiknál mindig meginog a fránya tartó váz és eldől. Duncan elkapja Ophidián és magával rángatja.
-Gyere! Segíts bepakolni a lócákat és az asztalokat. A sátorhoz elég lesz Borostyán és az a sárkány.
A sátor előtt és körül hegyekben állnak az asztalok és lócák. Az Ophidián már ott is van az egyik asztal végénél.
-Ne bambulj, hanem fogd meg a másik végét és vigyük be!
Megkezditek a bepakolást szépen sorba az asztalokhoz ketten kelletek, de a lócákat egyedül is letudod vinni.

Miután már Duncant elkapták és munkába állították, ott marattál kettesben a szervezővel. Aki rádnéz jelzés képp, hogy kövesd és megy tovább a problémásan összeálló sátor felé. Oda érve el is mondja neked mit is kell csinálnod pontosan.

-Elég nehezen tudják rögzíteni a tartókat, mivel folyton eldőlnek. Nekünk csak annyit kell tennünk, hogy segítünk felállítani a tartó rudakat és megtartjuk míg rendesen rögzítik lent. Mivel tudunk repülni ez egy nem nehéz feladat számunkra.
A rövid elbeszélés után bele is kezd a munkába. Láthatod, hogy tényleg annyi a feladat, hogy a levegőbe emelkedsz és megtartod a sátort tartó rudakat, addig amíg nem szólnak, hogy minden rendben van vele. Nem egy nehéz és fárasztó feladat. Miután végeztek kicsit pihenhetsz, majd kezdetét is veszi a sátor berendezése, amibe neked is rész kell venned.

Judy: (500 szóval beszállhat)

Későn érkezel. Így már nem találod Borostyán. Találd meg, hogy eligazítson téged és te is munkába állhatsz utána. (Érkezz meg és keresd meg a főszervezőt)

Jack, olvastam, hogy leadod a küldetéseid, ha gondolod és vissza jössz közben akkor 500 szóval pótolhatsz.

//Bocsánat a késés miatt. És a mostani gyér mesélés miatt is.//

_________________
Hőseimet elkísérem valameddig, majd egy dramaturgiai ponton elengedem kezüket, azon reményben, hogy most már boldogulnak nélkülem. Ekkor ők megkezdik önálló életüket. Ez a festmények, versek, regények, dalok, gyerekek sorsa.

Beszéd szín: Sárga
Mesélés szín: Fehér

Futó mesélések:
Ritka étek
Tavaszi ramazuli
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Ma'alsinassi
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 86
Hírnév : 3
Regisztrált : 2013. Nov. 04.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Sopron

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
350/500  (350/500)
Elem/Kaszt: Szél

TémanyitásTárgy: Re: Tavaszi ramazuli [Küldetés]   Szer. 09 Ápr. 2014, 17:36

Haru levált a csapatról, hogy felvegye a munkáját a nyugalomkertben. A kis csoportgyűlés után elindultunk a dolgunkra, azaz a sátorok irányába. Láttam, hogy nem kis méretű, kisebb falusi eseményeken használatos sátrakról van szó, hanem már pajta méretű alkalmatosságokról. Néztem, ahogy a hatalmas sátrak szépen lassan próbálnak alakot ölteni, de csak-csak elakadt valahol a mutatvány. Hosszas megfigyelés után feltűnt, hogy a két sátorból az egyik igen patentül emelkedik fel, míg a másik rendre feldől. Még sosem volt részem ilyen események lebonyolításában. Csupán részt szoktam venni az ünnepségen, ezekhez az eszközökhöz, pedig nem vagyok hozzászokva, révén, hogy a természetes környezetemben nem kell pajtaméretű sátrat felállítani.
Kicsit aggódtam afelől, hogy alkalmas leszek e a feladatra, de kár attól tartani, hogy mit hogyan. Legrosszabb esetben kissé többet fogok kérdezni a kelleténél. Mikor a gondolatmenet lezajlódott bennem, csak annyit láttam, hogy Duncant letámadja egy ophidian, és már viszi is magával az asztalok felé.
Hát akkor ketten leszünk a feladatra, gondoltam rögtön, majd szinte azonnal mentünk is tovább. Bár nehéz feladattal számoltam, őszinte meglepetésemre nem volt túl megerőltető a feladat, amivel elláttak. Pusztán velem született adottságaimat kihasználva, tartanom kellett egy jókora tartórudat, ami nem volt egy nehéz feladat. Nem is volt sok gond vele, hamar leszállhattunk, hogy a második elkészült sátort is megcsodálhassuk. Maradt egy kis idő kipihenni ezt a borzalmas feladatot, amivel megbíztak, majd kiderült, hogy van még ott munka, ahonnan az előző jött. Igaz, ami igaz, jócskán csodálkoztam is volna, hogyha csak a tartórudak megtartására kellett volna a segítség. Logikus dolog, hogy a sátort, a felállítása után be is kell rendezni. Volt még munka bőven.

_________________
Még lesz folytatás Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://colorsibw.com

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Tavaszi ramazuli [Küldetés]   

Vissza az elejére Go down
 

Tavaszi ramazuli [Küldetés]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» [Küldetés] Hogy készítsünk babát?
» [Játékos Küldetés] A Kaszás Katakombája
» Konoha kapuja
» A falu vezetőjének irodája
» [Event] A legendás küldetés!

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mystery World Szerepjáték :: Játéktér :: Semleges területek :: Zugos-Szállás-