2123

A Föld már nem létezik. Az emberek most egy Benope nevű bolygót akarnak elvenni az őslakóktól, a Kriptidektől.
Készen vagy arra, hogy megmentsd a bolygót, vagy hogy elfoglald az emberiségnek?
Döntsd el, s harcolj!


 
PortálPortál  HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | .
 

 Judina

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Judina
Abyssion
Abyssion

Hozzászólások száma : 2
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Jun. 07.
Kor : 29
Tartózkodási hely : Ott, ahol éppen vagyok :D

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
60/500  (60/500)
Elem/Kaszt: Fény

TémanyitásTárgy: Judina   Vas. 07 Júl. 2013, 21:37

Név:
Judina

Alfaj:
Sárkányoroszlán

Nem:
Nőstény

Elem:
Fény

Frakció:
Abysion

Kor:
1000

Kinézet:
Judina egy kis termetű, fiatal sárkányoroszlán. Fejétől a nyaka végéig világosbarna és szőke sörénye és farka vége csillan a nap fényében, zöld macskaszemei néha barátságosan, néha bizonytalankodva néz egyesekre. Kecses testét hófehér szőr borítja, szárnyai lágyan illeszkednek teste mellé nyugalmi állapotban, ám amikor kitárja, kilenc átmérőjű hosszú (fél szárnya négy és fél méter hosszú). Karmai éppen olyan fehérek és a szőre, makulátlan tiszták. Ha már makulátlan tiszta, maga a az ifjú festőművész nagyon tiszta alak, bár nem zavarja a csapzott, mocskos külső sem. Mint mondjuk egy véres csatából tér vissza.

Jellem:
Judina kedves, barátságos, igazi művészlélek, aki sokat tanult a szakmájában. Nagyon tehetséges a festésben, ezt még a fajának vezére és az istenek is elismerik. Könnyen barátkozik más fajokkal, de nagyon bizonytalan olyanok felé, akikben első látásra nem mer bízni. Ahogy a fajtársai is, ő is távol áll a sárkányoktól. Mióta felhőtlen életét felkavarták az emberek, és egy teljes napot töltött fogságukban, rájött, hogy az eddigi megszokott életébe előbb vagy utóbb valami bele fog kontárkodni, így hogy azt visszakaphassa, mindent meg kell tennie érte. Noha gyengéd és törékenynek látszik, meg tudja azért védeni magát. Csatában nagyon kitartó harcot vív ellenfelével, akár halálig is. Akkor pedig olyan, mint egy vad amazon. Egyedüli gyenge pontja, hogy nagyon a szívére veszi, ha mások nagyon durván alul értékelik alkotásait, vagy tönkreteszik. Ilyenkor aligha lehet valamivel kizökkenteni. Persze erről nem tehet, hiszen a sárkányoroszlánok mind művészek és mágiaalkotók, és azok se nagyon szeretik, ha negatívan állnak mindahhoz, amiket ők alkottak.

Képességek:

Villámcsapás
Judina teste szikrázni kezd, majd magából kilő egy nagy erejű villámcsapást az ellenfélre. Ez találatkor Judina sebzésének a dupláját veszi le az áldozatáról. Hátránya, hogy föld eleműek nagy része, ha rendelkezik olyan befolyásoló képességgel, könnyen elszívhatják eme mágiáját. Három körig nem tudja használni aktiválás után.

Előtörténet:
Apám elpusztult egy betegségben, anyámról nem tudok semmit. Krázius vezetése alatt álló nevelőotthonba kerültem, ahol csodálatos, nagyszerű gyermekkort értem meg. Rengeteg játszótársam vált mostanra nagyszerű barátaimmá, nevelőim tanáraim/mestereim voltak. Már kicsiként felfedeztem, hogy nagyszerű művészeti tudással áldott meg a sors: festőművészetemet már a nevelőim is nagy csodálattal értékelték, legtöbb rajzomat még meg is mutatták a vezérünknek. Ahogy a festésem egyre fejlődött, Krázius annál inkább le volt nyűgözve. Az ő jóvoltából kerültem be később szépművészeti akadémiára, ahol megtanultam a szakma minden csínját-bínját az elkövetkező nyolc évben, majd további száz évemet további felsőoktatási intézetekben, vagy egy nagymesternél áldoztam tehetségem csiszolására otthon a Kristályvölgy-zuhatagban, Eterniában és Zúgós-Szálláson.
Így ezer évesen most, hogy már mindent kitanultam abból, amit nagyon szeretnék csinálni életemben, az utolsó oktatásom után hazamentem a szülővárosomba, ahol megalapítottam a magáncégemet. Rendelésre képkeretes festményeket készítek, vagy kiutazom a helyszínre, és ott festem meg a rendelést (legyen az ikon, mozaik, üveg, fal vagy egy nagy templom. Persze a szabadidőmet mindig rááldoztam a lazításokra. Én is olyan vagyok, mint a többi ezer éves még nagyon fiatal sárkányoroszlán, akik kiélik magukat, amíg ki nem öregednek, s elveszik tőlük mindazokat a jogokat, amit fiatalként még megtehetnének. Gyakran töltöttem az időt a barátaimmal, szeltem az eget, gyakoroltam a mágiámat, megtanítottam a kicsiket rajzolni. Néha még a régi mestereimet is meglátogattam baráti szándékból, és elbeszélgethettem velük a közös témáinkról és tapasztalatainkról. Mestereim csakis a saját fajtámból választottam, ha nem az akadémiákon tanultam. Tudtam azt már kicsiként is nagyon jól a saját fajtámról, hogy mi a legtehetségesebb művészek közé tartozunk, és tőlünk is kerülnek ki a legjobbak. Én meg túl ambiciózus voltam ahhoz, hogy inkább tőlük tanuljak, mint másoktól. Jó igaz, hogy más fajok se rossz mesterek, de mi nem igazán bízhatunk meg senkiben sem, főleg ezekben a pikkelyes, nagy termetű rokonfajtársainkban... sárkányoktól kicsi koromban rettegtem, mert nagyon sok rossz, szörnyű dolgokat meséltek egymásnak és nekem a barátaim, a fiatalabb felnőttek és azok az idősebbek, akik "sajnos" megérték azt a kort. Felnőttként, mint a legtöbb fajtársam, én is messzire kerülöm a sárkányokat még akkor is, ha netán ők jó tanítómesternek is bizonyulnának. Hát megkapták büntetésüket a Tűz Istenétől, amiért irtották a fajtámat egy őrült sárkánykirály sugallatára!
A nyugodt, békés, még ambíciókkal is teli életem mégis megváltozott, de nem a sárkányok jóvoltából. Hanem egy olyan faj miatt, amik a legenda szerint néhány évmilliárd éve eltűntek erről a bolygóról: emberek. Róluk is annyit hallottam már. A nevelőim és tanáraim kicsi, különleges spiritusszal rendelkező faj, és nagyon hasonlítanak a gnómokra, törpékre, nimfákra és elfekre. Azt mondták róluk, hogy egykor ők is békés, kedves lények voltak, de a Gonosz Entitás korában a gonoszság megszállta szívüket, és ezeket magának a Fény Istennőjének kellett elpusztítania, a többit, akiket még nem szállt meg a Gonosz Entitás fertőzése, azokat különböző bolygókra menekítette. Az emberek, akik itt maradtak egy mágia segítségével váltak elfekké.
Ám ezek az emberek, akikről most szót ejtek, nagyon eltorzították mindazt az igazságot, amit róluk meséltek. Sokkal gonoszabbak és sokkal önzőbbek, amilyet még életemben nem láttam.
Akkor találkoztam velük életemben először, mikor éppen egy rendelésre indultam egy festménnyel a hátamra szíjazva egy faluba. Mikor odaértem, annyira meghökkentem, hogy majdnem egy fához hátráltam és majdnem szétnyomtam a festményt. A falu, ahová mennem kellett, porig volt égve, a föld meg itt-ott fel volt túrva. Ördögi fémszerkezetek fúrták azokat, és további emberszerű ugyanilyen dolgok őrködtek ezekkel az emberekkel a faluban. Minden lakót a legfiatalabbtól a legöregebbig lemészároltak, holttesteiket éppen egy helyre vonszolták, hogy büdös olajfélét (igazából benzin, csak a kriptidek ugye azt se tudják, mi az a benzin) öntögetve rájuk felgyújtsák őket. Leshelyről figyeltem minden cselekedetüket. Elborzadva néztem, hogy néhány furcsa kristályszerűségért képesek voltak ártatlan életeket kioltani, és feltúrni a földjeiket. Majdnem elfogott a hányinger és az ájulás, mikor a holttesteket meggyújtották, és idő múlva éreztem az égett hús és párolgó alvadó vér szagát.
Talán ez a szenvedésem volt az, ami rám terelte a legközelebbi emberek figyelmét (ahogyan megrezzent a bokor). Mikor megláttak, üvöltözni kezdtek, és mutogattak felém. Az ördögi fémszerkezetek készítették kegyetlen, lövedékes fegyvereiket a támadásra. Le tudnám őket sokkolni a speciális képességemmel, vagy elvakítani őket figyelemelterelésként, de ők túl sokan vannak ahhoz, hogy ezzel az időmet vesztegessem. Azonnal szárnyra kaptam, és repültem az életemért. Sajnos gyors sem voltam. Éppen hogy felemelkedtem, felbukkant az égen egy újabb emberszerű szerkezet, és egy erős ütést mért e fejemre.
Talán órákig feküdtem kómában, de számomra percekig tartott a sötétség, ahová kerültem szellemileg. Félhomályos, sötét helyen ébredtem fel egy olyan alacsony ketrecben, amiben nemhogy a szárnyamat nem tudtam kitárni, de még guggolni is alig bírtam, mert olyan alacsonyan állt a ketrec zárt felülete. Körülöttem köpenyes alakokat láttam gépekkel, és furcsa vörös kristályokkal dolgozni. A sarokban láttam a kettétört festményemet, amit bezárásomkor csak úgy odavágtak. Biztos akkor tört el, amikor lezuhantam... vagy ezek a szörnyetegek törték ketté? Hát ennyire értékelik az emberek a művészetet? Ettől könnyek szöktek a szemembe.
- Jól látom, hogy a bestia könnyezett? - kérdezte valaki.
- Hogy könnyezne?! Ezek állatok, nem tudnak sírni, ahogy érezni sem! - fakadt ki egy társa. - De hogy nála volt egy olyan alkotás, az csak egy kész csoda. Láttál már egy sárkányfélét festeni? Különben is szerintem elég ocsmány volt az a kép... mégis mi volt rajta? Egy bevert képű pávián?
- Szerintem Silast akarta valaki ábrázolni.
- Na ja, az a basa éppen olyan ronda, mint a bűn.
A két ember modortalanul nevetett ezen, és folytatták a munkájukat. Alig hittem a szememnek: ezek tényleg nem értékelik a művészetet? Ennyire nem tudnak felismerni egy növénykertet, amit egy virágszerető medve úr kérésére alkottam?! Szörnyű! Szörnyű! SZÖRNYŰ! És ezek a kis termetű szörnyetegek tehetségtelen, primitív lényeknek néz minket, kriptideket.
És mit akarnak tőlem?
Eme kérdésre a választ hamarosan megkaptam ugyanazoktól az emberektől, akik megint egymás közt kezdtek beszélni.
- Te figyelj. Mit akar az a sebhelyes barom ettől a ronda szőrös izétől?
- Valami olyasmit hallottam, hogy kipróbálná rajta, hogy mit csinál vele a Nivanium, ha beadagolja neki.
- Biztos jó nagy adaggal, mint szokása.
- Tudod jól, hogy soha nem apránként próbál ki dolgokat! De nem mindegy?
- Nem, uraim. - szólt közbe egy harmadik ember. - Nem azt akarja Silas. Ez a példány egy nőstény. És neki most egy hozzá hasonló, vagy egy másik sárkányszerű szörnyeteget keres a mi szövetségeinkben.
- Minek?
- Minek? Minek? Hát hogy párosítsa őket, hogy majd a kölykeik jók lesznek a mi szörnyetegeinknek, akik majd a legtöbb piszkos munkát végzik el a robotok után! Bár szívesen elfogadnám ezt az akármit a hátasomnak, végül is szép fehér bundája van.
- Az biztos!
Hátas?! Kísérleti patkány?! És ezek még minek néznek engem?! Felhasználható igáslónak vagy tenyészállatnak?? Abból nem kérek! Nem szóltam rájuk, csak morogtam ellenkezően, és megzörgettem a ketrecemet. Az emberek csak néztek rám egy pillanatra, majd fordultak vissza a dolgukra. Egy ember foglalkozott csak velem, méghozzá úgy, hogy egy kis szerkezetén egy gombot megnyomott, és a nyakörv, amit eddig még észre se vettem a nyakamon, aktiválódott. Iszonyú testen belüli, zsibbasztó kínokat éreztem. Zsigereim majd szétszakadtak a fájdalomtól. Összecsuklottam, mire vége lett.
- Csitulj, te nagyra nőtt szárnyas-nyávogós szőrmók! - mondta az ember, majd elment.
Próbáltam leszedni magamról a nyakörvet, de nem tudtam. Akkor is kínozni kezdett, ha csak hozzá is értem. Ez biztos valami sötét mágia lehet, vagy annak a kristálynak a hatása, ami az embereknek kell. Nem törődtek az emberek velem, legalábbis egyelőre még nem az én szemszögemből. Biztos még valami ronda hímet keresnek. A fogságban töltött egész napomban a kristályokat leszámítva megtudtam, hogy vannak áruló kriptidek, akik a Vexonus nevű szervezet oldalára álltak. Ez volt ennek a Silas nevű vezetőnek a csapata. Ezekért a kristályokért csináljak ezt az egészet, és ez a szörnyű ember hallások szerint arra buzdítja az embereket, hogy irtsanak ki minket, akik nem engedelmeskednek neki, csak mert szörnyű dolgokat tennénk, és nagyon ostobák vagyunk. Csak egyszer láttam ezt az alakot kora este felé, mikor bejött ellenőrizni a munkálatokat. Fáradt voltam a kínlódásoktól, de azért morogtam rá fenyegetően. Ez a Silas csak nevetett, és megpaskolta az oldalamat.
- Hát nem örülsz a kivételezésnek? A te esetedben kísérleti patkányokat csinálok a fajtársaidból, ám élhetsz abban a megtiszteltetésben, hogy majd ellesz nekem egy hadsereget, ha találok neked megfelelő domináns hímet.
Aztán elment.
Mire leszállt az este, már-már alig dolgoztak itt az emberek, éjféltájt már mindenki elment. Az utolsó távozó lekapcsolta az így is alig világító, üveges fáklyákat (lámpák). Én ott gubbasztottam a sötétben, kis ketrecben, némi furcsa táppal (emberek ezt valamilyen száraz rágcsának hívta) és egy nagy tál vízzel. Fáradt és megviselt voltam, enni és inni meg nem voltam hajlandó abból, amit elém toltak az emberek. Inkább meghalok, minthogy kölykeimből szolgákat csináljanak, akiket majd a saját fajtársuk ellen uszíthatnak. Másfelől túl fiatal vagyok még ahhoz, hogy anya legyek. Szerencse, hogy még nem találtak mellém senkit.
Egyszer csak a szememet egy pillanatra elvakította egy nagyon halvány kis fény. Egy kézben fogható fáklyaszerkezettel közelített felém egy nagyon csinos vonású köpenyes nő. Először azt hittem, hogy ez egy ember, és akar tőlem valami furcsát. De nem. Mikor közelebb ért, a fülei meghosszabbodtak, és a szeme kék színfoszforeszkálásban világított. Egy elf volt!
- Ne félj, azért szivárogtam be közéjük, hogy kiszabadítsam a kriptidtársaimat. - szólt az elfnő. - A Föld Istene kérésére vállaltam a kockázatot, kedveském. Légy szabad.
Azzal  elővett egy kristályt, és azzal felhasználandó mágiával kinyitotta a zárkódos ketrecemet. Remegő lábakkal, lógó szárnyakkal vánszorogtam ki onnan. Az elf nő elővett egy újabb kristályt, és a megviselt testemre tette. Az egy pillanatra megvilágított engem zöld színben, majd mikor belém olvadt, majd hirtelen kicsapongtam az egészségtől.
- Köszönöm, jó asszonyom! - hálálkodtam.
- Ne köszönd, ez kötelességem a népem iránt. - legyintett az elf nő. - Inkább menj haza... vagy tudod mit? Inkább menj Eternába! Beszélj az istenekkel. Figyelmeztetned kell őket arra, mire készül Silas a seregével és hogy saját társaink álltak az ők oldalukra, és járnak még árulók köztünk. Én is figyelmeztetném őket szívesen, de nekem a feladatomat kell végeznem, amire a Föld Istene bízott meg. Nem hagyhatom el a Vexonus területet, mert akkor bajba kerülök. Nem szabad lebuknom, mert ezen áll vagy múlik más fogva tartott társaink élete.
Megfogadtam a kérését, és elindultam olyan gyorsan Eternába, ahogy szárnyaim bírták. Előtte az elf asszony még megmutatta nekem, merre tudok kiosonni észrevétlenül: van egy titkos átjáró, amit ő és elftársai készítettek, hogy könnyebben kimenekítsék innen a kiszabadított kriptideket. Aztán visszavette emberi álcáját, és visszament oda, ahonnan jött hozzám. A titkos úton átmentem, majd egy semleges terület egyaljának barlangján jöttem ki. Mérhetetlen hálám fűződik azóta ezekhez a nemes elfekhez, akik mindvégig hűek maradtak népünkhöz. Könnyedén szárnyra kapta, és meg se álltam a fővárosig. Szerencsére senki se állt az utamba. Bár biztos voltam benne, hogy Silas majd ellepi az idegroham, ha meglátja az üres ketrecem. Ha nem is ő látja meg, akkor félve mondanák el neki a rossz hírt azok, akik már csak a hűlt helyemet látták.
Mire felkelt a nap, elértem a fővárosba. Azonnal az istenek templomához siettem, és elmondtam nekik a Nivaniumot, az árulókat és a Silas minden tervét, amiről már tudtam. Még azt se felejtettem ki, hogy velem mit akart csinálni. Ezen javarészt legjobban a Tűz Istene háborodott fel, akinek viszont ott vannak a félistenek, akik az ő gyermekei.
A Fény Istennője biztos volt benne, hogy az elemi mágiám és a nemességem miatt még mindig vissza akarna kapni Silas, mint leendő seregének nemzője, ezért arra kért, hogy mostantól kezdve maradjak Eternában egy darabig, amíg még áll a fent feltételezett gyanú veszélye. Így nem csak az istenek szeme előtt maradhatok, de még Krázius is biztonságban tudhat engem még pár másik sárkányoroszlánnal, akik szintén a városban tartózkodnak jelenleg.
Hogy mi történhet ezek után? Nem tudom. Az biztos, hogy életem már nemcsak festegetésből, és fiatalkori élményekből fog állni ettől kezdve. Meg kell védenem magam és más társaimat, mert az összefogás nélkül nem győzhetünk a gonosz felett, és nem teremthetjük meg közöttünk és az emberek között a békét. Legalábbis tudok róla, hogy vannak még jó emberek, akik meg a mi oldalunkra álltak...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Napkelte
Isten
Isten

Hozzászólások száma : 328
Hírnév : 2
Regisztrált : 2013. Jun. 04.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Valahol

Karakterlap
Szint: ???
EXP:
0/0  (0/0)
Elem/Kaszt: Fény

TémanyitásTárgy: Re: Judina   Hétf. 28 Okt. 2013, 16:17

Drága Judina!

Szép, hosszú előtörténet, s igen sötét hangulata volt néhol, így ezennel ELFOGADOM! Azonban a Képességednek a adott szabályok értelmében nem a sebzésed dupláját adhatja az áldozatba, hanem a sebzésed + maximum a szintednek fele LEFELÉ kerekítve. Majd tessék javítani!

Első pont, hogy pontozd karakteredet. Minden Karakter 10 pontot kap, a a random.org által készített egyedi statalapra, ami a te esetedben:

Élet: 2
Erő/Célzás: 2
Varázslás: 2
Állóképesség: 3
Gyorsaság:: 2
Spec. Képesség: 2

Ne csüggedj, ha nem olyan, amit te szerettél, hiszen minden szintlépésnél kapsz 5 pontot.

Ezen kívül kapsz kezdő felszerelést is (ezeket a nyakadon lévő bőrövbe teheted be mágiával):
1x Rubint (+1 Kezelés)
1x Kopott Napkristály (+2 Varázspajzs)

Kezdő vagyonod pedig 70 Szféra.

Itt megcsinálhatod az adatlapodat.

_________________
"LIDÉRCÉJ, ELÉG LEGYEN! Azzal nem oldunk meg semmit sem, ha az Emberek szintjére süllyedünk, és lemészároljuk őket ész nélkül, mint ahogy ők minket!"

Vendégek ide tehetik az oldaluk bannerét, cserében tegyék ki az ő oldalukra a miénket.

Színkód: #CC9933
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://mystery-world.hungarianforum.net
 

Judina

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mystery World Szerepjáték :: Adatbázis :: Előtörténetek :: Elfogadott előtörténetek-