2123

A Föld már nem létezik. Az emberek most egy Benope nevű bolygót akarnak elvenni az őslakóktól, a Kriptidektől.
Készen vagy arra, hogy megmentsd a bolygót, vagy hogy elfoglald az emberiségnek?
Döntsd el, s harcolj!


 
PortálPortál  HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | .
 

 Ősök Erdeje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Napkelte
Isten
Isten

Hozzászólások száma : 328
Hírnév : 2
Regisztrált : 2013. Jun. 04.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Valahol

Karakterlap
Szint: ???
EXP:
0/0  (0/0)
Elem/Kaszt: Fény

TémanyitásTárgy: Ősök Erdeje   Pént. 04 Okt. 2013, 21:08

Egy hatalmas fákkal teli erdő, ahol a Kriptidek ősei éltek egykor. Itt szokott megpihenni Kőpáncél is, így ha nagyon mélyen alszik, össze lehet keverni egy nagy mohás sziklával.

_________________
"LIDÉRCÉJ, ELÉG LEGYEN! Azzal nem oldunk meg semmit sem, ha az Emberek szintjére süllyedünk, és lemészároljuk őket ész nélkül, mint ahogy ők minket!"

Vendégek ide tehetik az oldaluk bannerét, cserében tegyék ki az ő oldalukra a miénket.

Színkód: #CC9933
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://mystery-world.hungarianforum.net
avatar
Duncan O'Neil
Vexonus
Vexonus

Hozzászólások száma : 44
Hírnév : 4
Regisztrált : 2013. Dec. 22.
Kor : 23

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
250/500  (250/500)
Elem/Kaszt: Mesterlövész

TémanyitásTárgy: Re: Ősök Erdeje   Hétf. 23 Dec. 2013, 15:06

Játék - Hótoll


* Lélegzetemet visszatartva vártam, amint a földre lefeküdvén hallgattam a körülöttem lévő zajokat, zörrenéseket. Nem rég egy pár levél mozdult meg előttem pár méterre, pontosabban egy bokor, amiben nem tudom, hogy mi lapult. Bármi lehet benne, ebben az erdőben senki sem tudja, hogy mi lakozik, csak az őslakók. Velük pedig most nem lenne jó találkozni, nem vagyok olyan jól felszerelkezve, hogy elbánjak egymagam, példának okáért egy gólemmel. Páncéltörő lövedékem nincs, csak egy kés és egy puska van nálam, amit nem használhatok ellenük. A taktikám most leginkább a csönd és a rejtőzködés, ha valaki meglát, akkor csapás és futás.
Pislogtam néhányat, majd beletöröltem a ruhámba a tenyeremet, amin iszonyatosan izzadt. Már kezdett lemenni a nap, de az utolsó napsugarak még egy kis ideig sütötték az erdőt. A kikérdezett Kriptidektől megtudtuk, hogy állítólag ez az erdő egy szent hely, ahol minden Kriptid ősi éltek és állítólag élnek még ma is. Ásványokban és nyersanyagokban gazdag, Nirvarium lelőhelyet azonban nem találtak, így kiküldtek egy felderítő különítményt az erdő bizonyos pontjaira, hogy nézzenek utána a dolognak. Legtöbbjük már visszatért az eredményekkel, nem de mivel rádiócsönd lépett érvénybe a felderítők és a központ között, nem tudtuk meg az eredményeket. Természetesen, hogy a vezetők megkíméljék a katonák idegeit és kevésbé veszélyeztessék az életüket, nem adták parancsba, hogy még egyszer fésüljük át a terepet. Nappal nyugton kellett maradnunk, éjszaka kell kimennünk felderíteni az adott szektorokat, amikbe beosztottak.

A bokor ismételten megmozdult, de nem jött ki belőle senki. Azonban más fajta hangot is adott az a bokor: Kattogást.
Minden felderítőnél, volt egy kattogó, ami leginkább egy ruhacsipeszre hasonlító tárgy volt. Ha a két kiálló végét összenyomta az ember, akkor kattogott, ezzel gyakorlatilag Morse-jelekkel lehetett kommunikálni egymással.
Azonnal feleszméltem, majd elővettem és elkattogtattam a jelszót, amit kiadtak az eligazításon. A bokor megmozdult, majd kisvártatva az egyik barátommal, Oxxal találtam magam szembe. Odakúszott hozzám, mi pedig jó szorosan kezet ráztunk.
- Üdv, Ox. Jó, hogy látlak már azt hittem, hogy valami másmilyen förmedvény vagy. - mondtam neki. Ox csak mosolygott az álcafestékes arcával, majd megrázta a fejét. Fiatal volt még, mindössze huszonhat éves volt, még a Földön született, amikor a szülei egy bombatalálat közben meghaltak. Utána a hajón egy ápolónő vette magához, azóta is vele van és őt tekinti a második anyjának.
- Köszi, inkább maradnék élő. - válaszolt, majd halkan elnevettük magunkat. Komoly hangnemre váltva, megmutatott egy térképet amin grafittal át volt húzogatva valami.
- Látod ezt? Ezek már átnéztem, ne is tudd, hogy milyen nehéz volt. - mondta. - Csak gondoltam elköszönök tőled, a többiek már mind visszatértek a bázisra. Az eredményeket nem közölték, de szerintem negatív az eredmény.
- Majd meglátjuk. Addig is térj vissza gyorsan, aztán készíts nekem egy meleg levest, jó sok hússal! - mondtam neki, majd megveregettem a vállát. - Vigyázz magadra öcskös, este az erdő veszélyes, még annak is, aki visszautazik. Én még itt maradok, néhány pontot még át kell vizsgálnom.  - fejeztem be. Ismét kezet fogtunk, majd Ox szépen elkúszott egy másik irányba és pár perc múlva már megint csak a saját lélegzésemet hallottam. A térképet Ox nekem adta még indulás előtt, így nagyjából be tudtam, jelölni, hogy merre voltam és mit kell még átfésülnöm. Indulás előtt még persze meghúztam magam egy fának az aljában - félig bebújva egy bokorban -, hogy egy gyors evésre megálljak. Nagyon éhes voltam, az éjszaka meg még hosszú lesz számomra.
Levezetés képpen elővettem egy mézzel bekent, magvas szeletet és enni kezdtem. ~ Hosszú még az éjszaka, talán véget sem ér számomra. ~ Gondoltam, majd haraptam egy nagyot és csöndben figyeltem. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Hótoll
Kívülálló
Kívülálló

Hozzászólások száma : 22
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Nov. 02.
Kor : 27

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
250/500  (250/500)
Elem/Kaszt: Fény

TémanyitásTárgy: Re: Ősök Erdeje   Vas. 29 Dec. 2013, 23:19

Tűzszárny nagyon dühös lesz rám, amiért megint elcsatangoltam, de sebaj. Jó móka \o/ És sosem lehet tudni, mit fedezek fel legközelebb, amiről aztán kifaggathatom, nem igaz?!
Az Ősök Erdeje! Mesélt már róla, de szokás szerint nem túl sokat, abból is csak annyit fogtam fel, hogy ez a kriptidek "bölcsője" - ami egyébként olyasmi, amiben az apróságok felnevelkednek. Lassan lépdeltem fától fáig, néhol megálltam szimatolni, és elgondolkodtam, én vajon szintén innen származom-e.
Néhol furcsa illatokat, szagokat sodort felém a szél vagy egy fa kérge bűzlött tőle, de nem törődtem a dologgal. Ekkor még nem igazán éreztem, hogy félnem kéne.
Séta és felfedezés közben lassan nyugodott lefelé a nap, Tűzszárny már biztos keres, aggódik értem, viszont nekem még semmi, de semmi kedvem hazamenni. Dühödten megrázom a fejem, a szarvaim meg is rezegtetnek egy alacsonyabb faágat.
-Bocsánat. -hebegem rögtön. Ez az Ősök Erdeje, nem tudom, vajon a fák élnek-e és értik-e, amit mondok, szóval csak biztos-ami-biztos alapon csak azért is bocsánatot kérek, hisz így illik.
Alig pár lépés után furcsa zajra leszek figyelmes. Mi ez? Olyan különös, egyszerre szabályos és szabálytalan, és arra emlékeztet, mikor Tűzszárny összecsattantja a csőrét. Nem tudom, miféle okból kifolyólag, de a földre lapulok és onnan fülelek tovább.
A furcsa hang végül elhal, hogy valami másnak adják át a helyét. Zavaros, furcsa beszéd, nevetés, csapongó szavak, nem igazán értem őket. Két különböző tónus, hangszín, tehát ketten vannak. Vajon kik vagy mik lehetnek? Nem merek megmoccanni, valami azt súgja, el kell tűnnöm innen, de végül a kíváncsiság nevezetű szörnyeteg győz. Mikor a hangok elhalnak valami élesebb befejezéssel, mintha elköszöntek volna egymástól, susogó-surrogó zajok töltik meg a levegőt, végül elhalnak. Akárki maradt is itt, az... eszik? Igen, ez egyértelműen a rágás hangja. Megnyalom a szám szélét; kaja. Kajás vagyok \o/
-Én is kérek. -mosolygok, fogaim kivillannak, és felegyenesedem a földről, hogy határozott léptekkel átvágjak a bokrokon. Ezek biztos fajtámbeliek, mert azokról tudom, hogy esznek. Magabiztosan bukdácsolok át a bokrokon - avagy majdnem hasra esek, de ezúttal sikerül megállnom a négy lábamon, és szembenézek az egyik fa tövében bujkáló valamivel.
Először az egyik oldalra billentem a fejem, aztán a másikra. Ez meg mi lehet? Ismerősnek ismerős, de nem kriptid, és olyan furcsa szaga van. Mi lehet ez? O.o

_________________
Színkódom: #B7CEEC
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Duncan O'Neil
Vexonus
Vexonus

Hozzászólások száma : 44
Hírnév : 4
Regisztrált : 2013. Dec. 22.
Kor : 23

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
250/500  (250/500)
Elem/Kaszt: Mesterlövész

TémanyitásTárgy: Re: Ősök Erdeje   Pént. 03 Jan. 2014, 15:40

* Sokan mondják, hogy a jó felderítőnek minden eshetőségre figyelni kell, semmikor sem szabad elkalandoznia az elméjének, mert akkor egy bevetés során az egész csapatot veszélyezteti, ha esetleg egy csapatba van beosztva. Mindig résen kell lenni, csak az adott feladatra kell összpontosítani, mert ha nem, akkor feleslegesen vagy felderítő és csak púp vagy a csapat hátán
Azonban amikor az ember éppen eszik, olyankor sokszor inkább csak a kezében lévő ételre összpontosít, nem pedig a feladatra, mert hát kaja idő, ilyenkor mindenki lazulni szeretne egy keveset, pláne olyankor, amikor déltől éjszakáig dolgozik a katona. Ilyen vagyok én is, inkább az evésre koncentráltam, mint arra, hogy mi van körülöttem. És talán pont ezért történt meg velem az a furcsa eset, ami az imént, hogy egy hatalmas valami döngetett felém néhány perc elmúltával, ahogy enni kezdtem a "vacsorámat".
Eleinte csak valami mocorgást hallottam a távolból, mintha egy kisebb állat mozogna az avarban. Azt gondoltam, hogy talán csak éppen most bújik elő a rejtekhelyéből, nem kell ezért fesztivált kicsapni. Azonban, ahogy egyre jobban közeledett felém ez a "kis" valami, úgy egyre jobban éreztem azt is, hogy ez egyáltalán nem egy kisméretű valami lesz, hanem legalább egy bika méretével egyezhetett meg. Most már beláttam, hogy annyira nem tévedtem nagyot, mert amivel éppen farkasszemet nézek, az sokkal nagyobb mint egy bika. És erősebb is.
Nyomban felkeltem a földről, amint közelebb ért és a puskámat lövésre készen tartottam, hogy szükség esetén elhárítsam a sérülést. A sárkány pontosan rám meredt, jobbra, majd balra forgatva a fejét, látszólag értetlenül szemlélt engem, nem tudta, hogy akkor ez most eledel vagy valami egyéb létforma. A helyzetemet nézve, hogy ő engem eledelnek nézett ki, akkor én most nagyon rossz helyzetben vagyok, ugyanis ez a sárkány egy harapással képes lenne végezni velem, én viszont csak egy jól irányzott lövéssel lennék képes végezni vele, ha esetleg máshova lőnék, akkor csak megsérülne és felmérgesíteném.
De akkor nézzük is meg, hogy miket hallottam, miközben ő közeledett. Minthogyha azt mondta volna a fordító, amit a sisakomba szereltek, hogy.. "én is kérek". Szemöldökömet felvonva, értetlenül álltam és is a dologhoz, elvégre ki az a sárkány aki megkóstolná egy embernek az eledelét, nekem ez teljesen abszurd dolognak tűnt.
Talán csak az lehetett erre a magyarázat, hogy többen vannak. Bekerítettek, majd szólt a társainak, akik talán éppen mögöttem vannak, hogy neki is hagyjanak az eledelből, ami éppen én lehetek. Bár, ha viszont így állna a dolog, akkor hallottam volna a közeledésüket is, ahogy ez az egyednek is igen feltűnően közelített meg engem, hogy eledelért kuncsorogjon. ~ Akkor most.. mi van? ~ kérdeztem magamtól.
Úgy döntöttem kis álldogálás után, hogy ugyan egy lépést hátrálva, de kibontom a teljes magvas szeletemet és odadobom elé. Annyira azért még nem voltunk "jó" viszonyban, hogy kézzel nyújtsam oda neki az étket, mert az is lehet, hogy az lenne az utolsó kézmozdulatom azzal a karommal. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Hótoll
Kívülálló
Kívülálló

Hozzászólások száma : 22
Hírnév : 0
Regisztrált : 2013. Nov. 02.
Kor : 27

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
250/500  (250/500)
Elem/Kaszt: Fény

TémanyitásTárgy: Re: Ősök Erdeje   Csüt. 09 Jan. 2014, 18:13

A fa tövében eszegető akármicsoda felkelt és elővett valamit, aminek már sokkal bűzösebb illata volt és facsarta az orromat. Hátracsaptam a fülem, mert éreztem, hogy akármi is az a hosszú valami, az rossz, nagyon rossz, és távol kell tartanom magam tőle. Olyan ez mint amikor a barlangban megéreztem, hogy az a sötét alak sosem fog már visszajönni hozzám.
Hogy is nevezte Tűzszárny? Ösztön?
Nem mozdulunk. Van egy olyan sejtésem, ösztönöm, vagy ilyesmim, ami azt súgja, hogy most nagyon, de nagyon rossz döntést hoztam. Talán eddigi életem legrosszabbját. Valami végigrezegteti a gerincem és meg akarok fordulni, futni, menekülni, de a lábaim nem mozdulnak. Van valami, ami itt tart, és szerintem még a főnix sem tudná, hogy mi lehet az.
Becsukom a számat és összébb húzom magam, a farkamat magam alá tekerem. A farkasok is ilyen testtartást vesznek fel, mikor megadják magukat, láttam, mikor megálltunk egy havas erdőben és a fán pihenve néztük végig két vezér harcát. A főnix akkor is magyarázott, a hiero... neem... hiearchiáról, arról a képzeletbeli létráról, ahol mindenkinek megvan a helye. Biztos vagyok benne ugyan, hogy én magasabban vagyok, mint ez a két lábon járó valami, de most nem akarok olyan harcot megvívni vele, mint a farkasok egymás között.
Két lábon jár... egyszer láttam már két lábú teremtményt, de hol is?  scratch  Pedig biztos vagyok benne, hogy ezt fontos dolog lenne tudnom...
Már épp eszembe jutna, én legalábbis így érzem, mikor megmozdul, és valamit felém dob. Szimatolok felé, és egyértelműen az, amit az imént is éreztem az ő szaga mellett. A kaja \o/ A földre lapulok, előre nyújtom a fejem, hogy elérhessem, és zsupsz, már bent is van a számban. Uhh, ez a fél fogamra sem elég és elég fájj is... csak azért nem köpöm vissza, hanem lenyelem, mert mégiscsak kaptam, és ha valamit kap a sárkány, akkor azt becsülje is meg. Mindenesetre ezt jobb lett volna nem elvenni @_@
Ezután már fel merem emelni a fejem és fülelve nézek rá. Azt a hosszú akármit még mindig felém tartja, és valami szúrós szag is vegyül a levegőbe. Ezt már ismerem, a szarvasok is ilyet adnak ki, mikor a karmaim között vergődnek. Próbálok rámosolyogni, remélem, nem veszi rossz néven, bár biztos, hogy ezt ő inkább úgy láthatja, hogy vicsorgok.
-Nyugi. Nem bántalak. -remélem, érti is... hoppá. De hát itteni lakos, mármint biztos fajtárs, és eddig szinte mindenki mást megértettem, akivel találkoztam. Mindenesetre jó lenne, ha azt a hosszú valamit leeresztené, mert attól bizony én is félek >.>

_________________
Színkódom: #B7CEEC
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Duncan O'Neil
Vexonus
Vexonus

Hozzászólások száma : 44
Hírnév : 4
Regisztrált : 2013. Dec. 22.
Kor : 23

Karakterlap
Szint: 1
EXP:
250/500  (250/500)
Elem/Kaszt: Mesterlövész

TémanyitásTárgy: Re: Ősök Erdeje   Szomb. 22 Feb. 2014, 22:26

* A sárkány valamiféle furcsa testtartást vett fel, néhány másodperccel azután, hogy odadobtam neki a vacsorámat. Olyan, mint amikor egy kutya vagy egy macska összehúzza magát, legalábbis amikor maga alá húzta a farkát, engem határozottan egy házi macskára emlékeztetett, amikor éppen eledelt vár a gazdájától. Hasonló viselkedést mutat, bár annyi az icipici különbség a két faj között, hogy az, amivel én éppen szemben vagyok, az sokkalta veszélyesebb egy karmolászó, nyávogó dögnél.
Aztán a sárkány lekuporodott, fejét kinyújtotta az imént neki odadobott magvas szeletért, majd bekapva azt rágcsálni kezdte. Véleményem szerint, ahogy az arckifejezéséből kivettem, egyáltalán nem ízlik neki a szelet. ~ Edd is meg, ha már elkérted a vacsorám. ~ gondoltam magamban. Meg is tudom érteni, hogy miért nem ízlik neki, egy idő után már nekem is herótom lenne - sőt, most már van -, ezekből a szabvány ellátásokból. Sokáig jó, könnyű is meg minden, de már meguntam ezt.
A sárkány gyorsan elfogyasztotta az én vacsorámat, majd felegyenesedve engem nézett a hatalmas szemeivel. Én is néztem őt, eddig nem láttam tőle semmilyen támadásra utaló jelet, a testtartása is arra utal, hogy nem kíván harcolni. Ennek én is örültem, semmi kedvem nem volt most rögtön egy sárkánnyal harcolni, számomra a végkimenetel is rossz lenne.
A sárkány ahogy kivettem az arcából.. mosolyogni próbált, de nem voltam benne száz százalékban biztos. Utána - nagy meglepődésemre -, meg is szólalt, hogy hangot adva gondolatainak, megpróbáljon megnyugtatni engem. Részben sikerült, mert hallva a gyengéd szavait, inkább leeresztettem a fegyveremet, azonban a hátamra még nem tettem. Nem bízom meg a sárkányban, de nem is akarok tőle elidegenedni. Valamiért kíváncsi lettem, hogy miért nem ront rám azonnal és miért szól egyáltalán hozzám - elvégre mi ketten ellenségek vagyunk.
- Hm. - hümmögtem, majd törökülésbe vágva magamat, leültem a földre, a fegyveremet az ölemben tartva. Én is néztem a sárkányt, majd hosszas hallgatás után megkérdeztem őt:
- Miért nem támadsz meg engem? - kérdeztem tőle. - Te valahogy más vagy, mint azok a.. lények, akikkel találkoztam. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Ősök Erdeje   

Vissza az elejére Go down
 

Ősök Erdeje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Kezdetek Erdeje
» Holt Állatok Erdeje
» Holt állatok erdeje
» Driádok Erdeje

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mystery World Szerepjáték :: Játéktér :: Abyssion területek-